1.füzet - A kezdetek kezdete
Történetünk a szokásos módon kezdődik. Mindenki élte mindennapjait a Sweet Amorisban, szinte minden ugyanolyan szürke és unalmas volt mint eddig. Nathaniel az osztály élén állt s a D.Ö.K-ös posztjáról nem lehetett lelökni. Castiel a suli rosszfiúja kerülte az órákat, hol a tetőn bagózott, hol pedig az udvarban valamelyik fa alatt szunyókált. Lysander pedig csak lézengett és élte elvarázsolt napjait, bár ideje nagy részét jegyzetfüzete folytonos keresésével töltötte. Mindenki folytatta azt amit eddig tett a mindennapokban. Így Castiel is és Lysander is órák után visszamentek a suliba, hogy a lépcsőalatti helységbe próbáljanak. Beszélgettek mikor a mögöttük lévő ajtó becsapódott. Mindketten hátrafordultak majd egymásra néztek.
- A huzat lehetet, kint is mozogtak a fák. - Mondta Lysander majd visszanézett az ajtóra.
- Jah, lehet benne valami. - Vont vállat a vörös majd mentek tovább a folyosón. Mikor a lépcsőházba mentek akkor is becsapódott az ajtó.- Te most szórakozol velem Lysy?! Marhára nem vicces! A végén még valaki meghallja és akkor lebukunk, hogy van kulcsunk ide!
- Nem én voltam, lehet van itt még valaki. - Gondolkozott el.
- Mégis ki lenne az a gyökér aki tanítás után visszajön ide?
- ….. Mi is itt vagyunk Castiel.
- De nekünk van okunk rá. - Morogta beismerve, hogy ezt most elrontotta.
Az ajtónál bénázott. Nem tudta bedugni a kulcsot a zárba, csak szitkozódott és morgott, párat bele is rúgott az ajtóba. Lysander a fejét fogta és sóhajtozott.
- Segítsek, Castiel?
- Megoldom! Nem kell a segítséged! - Mondta mérgesen majd tovább próbálkozott.
- Így elfogod törni a kulcsot.
- Csak egy pillanatra hallgass el Ly--
Ekkor mindkettejük fülét megütötte egy dallam. Először igen csak halk volt aztán erősödött. Egy lány hangja szólalt meg a dallamocska mellett.
Ezen a hideg éjjelen,
A kék Hold sebeimre veti fényét.
A fellegekben sötétség keletkezik a pillanat végtelenségében.
A hulló könnyeim halálukkor álnok képet festenek a hajnalba,
Mivel ismét csak mentséget keresek arra,
Hogy sötétségbe élek.
Ennek a szomorúságnak a gyűlöletében
Szívem megrémül a holnaptól.
Csak annyit tehetek, hogy elmenekülök a sötétség kéklő fényében
S ez a gyönyörű világ a hazugságok mezejére lép.
S ahogy felnézek a holdra,
Kitárom karjaim ebbe a homályos ködbe.
A két fiú le volt döbbenve. Ekkor a lépcsőn egy fehér valami futott le majd távozott az ajtón keresztül ami természetesen csukva volt. Castiel és Lysander csak álltak és nagy szemekkel nézték végig az eseményeket. Castiel kiakadt, Lysander tekintete meg komoly lett.
- Láttad?! Hallottad?!
- Hallottam. És gyönyörű volt a hangja, a szöveg is nagyon szép volt. Mintha egy--
- Ébredj már fel! - Rázta meg barátját Castiel.- azt se tudod mi volt az!
- Hm? - Nézett fel rá majd 30 másodpercnyi csend után .- Te berezeltél de teljesen.
- Hogy mi van?!
Lysander bólintott mire Castiel karba tette a kezét és morgott. Kinyitotta az ajtót majd lementek. Próba helyett viszont erről a ma esti különös eseményről beszélgettek. Lysander emlékezett a dalra így leírta a jegyzetfüzetébe, Castiel csak ült és gondolkozott.
- Hallod Lysy? - Nézett rá majd nyújtózott egyet.
- Holnap is jöjjünk be, talán megint megjelenik majd.. - Vetette fel a vörös majd karba tette a kezét és várta a választ, persze ejtett egy csalfa mosolyt hisz tudta, hogy barátja bele fog menni a dologba.
- Sajnálom. Holnap este dolgom van. - Mondta nyugodtan miközben írkált tovább a füzetébe.
- Remek akkor ho-- - Ekkor kikerekedtek a szemei, döbbenten nézett rá .- Dolgod? Lysander neked sosincs dolgod. Vagy talán.. Hm~ Lány van a dologban?
- Igen. Holnap van Rosalya születésnapja.
- Ja.. z így nem vicces.. - Mondta unottan majd ásított és megnézte a telefonján az időt. 22: 36 Sóhajtott majd felállt .- Kicsit elszaladt az idő, későre jár. Ideje mennünk.
Bólintott majd felállt. Bólintott majd felállt. Felmentek majd Castiel bezárta az ajtót, dolga végeztével dzsekije zsebébe tette a kulcsot. Elindultak együtt kifelé mikor újabb ajtócsapódásokat lehetett hallani. A két srác már nagyon ki akart jutni az iskolából de nehezítette dolgukat, hogy a bejárati ajtó zárva volt.
- Ez nagyon nem vicces. - Mondta Castiel majd megpróbáltálták kinyitni az ajtót de semmi értelme nem volt, az ajtó meg sem moccant.
- Nagyon nincs kedvem az iskolában tölteni ezt az éjjelt.
- Miért, szerinted nekem van?! Akárki is szívat minket ügyes benne.. Csak kerüljön a kezeim közé! - Morogta majd kezét ökölbe szorította s a másik keze tenyerébe ütötte.
- Nem hiszem, hogy bárkinek is meglenne az iskola főbejáratának kulcsa. Lehet, hogy egy itt dolgozó zárta be.
- Tuti, hogy a szöszinek van kulcsa, az mindig itt van már hajnalban.. Azt nem teszi zsebre amit tőlem kap majd holnap.
- Lenyugodnál? Azzal, hogy te itt morogsz mint a kutyád nem megyünk semmire. Talán ha lenyugodtál még ki is találsz valamit.
Sóhajtott majd leült a földre, Lysander eközben a falat támasztotta. Egyikük sem szólt a másikhoz, csend honolt az egész iskolában. Castiel éppen mondani akart valamit mikor a folyosó végén lévő ajtó kinyílt. A két fiú oldalra fordította fejét majd csak kikerekedett szemekkel néztek arra. Hófehér világító virágszirmok úsztak a levegőben amik csalogatták őket. Castiel felállt majd Lysanderre nézet, a fiú is barátjára nézett majd bólintott. Elindultak mindketten a szirmok irányába, lassú kimért léptekkel haladtak előre. A szirmok csalogatták őket végig az egész iskolán, úsztak és táncoltak a levegőben jelezve a fiúknak, hogy merre menjenek. a két fiú egészen a tornateremig ment. A nagy csarnok közepén eme kicsi szirmok összegyűltek majd egy alakot formáltak. Szinte leesett a szájuk a látványtól. Az alak halványan elmosolyodott majd a szirmokat úgy irányította, hogy a tornaterem ajtaját kinyissák. Mikor ez megtörtént a szirmok és az alak eltűnt, minden olyan volt mint előtte. Sötét. Még egy ideig ott álltak majd kaptak a lehetőségen és hazamentek. A hófehér lény az iskola tetejéről nézte ahogy a két fiú elindul haza...