10.füzet - Döntés - A végrahajthatatlan feladat (1)

- Nos, ha már így ti is megjöttetek, keressünk egy nyugodt helyet tőlük távol.. Úgy néz ki hatalmas bajban vagyunk. - Mondta komoly hangon az Axar mellé lépő Leonardo. Mind hárman összenéztek majd bólintottak. Elmentek a próbaterembe majd magunkra zártuk az ajtót s a biztonság kedvéért Leo egy védőfalat is felhúzott maguk köré. Mind leültek és néma hallgatásba kezdtek, senki se tudta, hogy mégis mit kéne mondania. Monami megelégelte a kínos hallgatást majd sóhajtott. 

- Nem tudom, hogy mi történt, de ez nekem tökéletes, úgy ahogy van. - Fonta össze karjait, majd hátradőlt a kanapén. A mellette ülő Lysander csak a fejét rázta. 

- Neked lehet, de nekem egyáltalán nem szimpatikus a kialakult helyzet. Teljességgel kizárt, hogy én úgy maradjak, ahogy most vagyok. Nekem ez a vámpír lét nem igazán tetszik, sőt, kifejezetten rosszul vagyok tőle. Még, hogy én vért kortyolgassak.. Felejtsd el Monami. - Castiel bólintott majd levette a sapkáját. 

- Én se akarok így maradni! Lehet, hogy neked jó, de mi mások lettünk. - Majd csak morgott.- Különben is, nem erről volt szó! Azt mondtad semmi extra nem fog történni, erre tessék, félig kutya lettem, Lysy meg vérszopó..   

- Én teljesen megértem Monamit.. - Mondta Axar majd átkarolta a lányt bal oldalról.- Végül is a tündérke újra ember lett, nem de? - Nézett rá kedvesen mire Monami a földre nézett, a másik két delikvens pedig csak csodálkozva figyelte.- Ugyan, ugyan, tudom, hogy örülsz neki. 

- Örülök mert visszakaptam a bátyám..- Válaszolta halkan. A nyakában függő medálra nézett. 

 Még mindig kavargott benne az a mágia amit az évek alatt gyűjtött össze, ugyanakkora hatalommal bírt mint előtte, talán nagyobbal is. Axar jobban megnézte a nyakláncot majd komolyra váltott a tekintete. Leo mikor megpillantotta a medált sóhajtott. Zsebre tette kezeit ésa falnak dőlt. 

- Nos mi halálistenek itt ragadtunk, egyszerűen lehetetlen megnyitni a portált. Ha csak a mágikus szöveget kezdjük felfesteni akkora energia szabadul fel, hogy szinte azonnal robbanást idéz elő. Egyszóval eléggé gázos a helyzetünk.  

- Vissza akartok mindent csinálni...? - Kérdezte halkan Monami, majd hirtelen Axar felé fordult és megfogta kezeit, könnyes szemekkel nézett rá. Mivel  volt a legmegértőbb nem fordulhatott máshoz.- Kérlek.. Ha vissza is csináltok mindent, várjatok pár napot. Én.. Én.. - Kezdtek potyogni könnyei mire Axar felé nyújtotta egyik kezét majd megsimogatta a lány fejét s azt mellkásához húzta. Leo döbbenten figyelte az eseményeket, hisz tudta, társa nem emberpárti. Tovább gondolva elkönyvelte annak, hogy Mona nő és Axar meg.... 

- Nyugalom, egyenlőre fogalmunk sincs, hogy mit lehetne tenni.. Úgy néz ki, hogy egy ideig így maradnak a dolgok. - Tekintete megértő volt. - Végülis, meg lehet érteni őt is.. Évek óta bolyongott egyedül ebben az épületben, mások nem látták, ő pedig nem igazán tudott kapcsolatba lépni mással.. A testvérével meg végképp nem tudott találkozni, hisz ide volt láncolva a lelke, el se hagyhatta az iskola területét. - Gondolkozott majd Leonardora nézett. A fiú vállat vont majd különös energiamozgásra lett figyelmes.  

- Valami nem stimmel.. - Tekintete komoly lett, készenléti pozícióba helyezkedett. Axar elengedte a lányt majd felállt és körbenézett körbenézett. 

- Ugye nem...?  

Ekkor hatalmas fénygömbök jelentek meg a levegőben és vették őket körbe fokozatosan. Szépen lassan egy gyűrűt alkottak ami elkezdett összeszűkülni. Mindenki hátrált egészen addig míg végül egymásba nem ütköztek. Amint a heringparti nem tudott tovább menekülni a gyűrű elnyelte őket ahogy bezárult. 

 

~~~~~~~~~~~~~~~ 

 

Mikor magukhoz tértek egy hatalmas, világos terem közepén feküdtek a hideg kövön. Monami nyöszörögve ült fel majd körbenézett. Hirtelen egy furcsa érzés futott végig a testében.  

- Mintha.. Mintha jártam volna már itt..- Motyogta halkan miközben szépen lassan végignézett a termen. 

Szép lassan mindenki magához tért. Testük nehéz volt, mintha mataront futottak volna így nehezen kanalazták össze magukat, hogy fel tudjanak állni. A kis csapatra ismét csend ült. Eme nagy csendnek a hatalmas ajtó vetett véget a terem végében, mely nyikorogva nyílt ki. (mint mindig)  A súlyos fa ajtó mögül Eregon lépett be az oldalán Lukával, aki  melkasán összefont karokkal ballagott az öreg mellet. Tekintete mikor találkozott Monamiéval hirtelen megváltozott, ám eme szemkontaktus nem tartott sokáig mert Axar felsegítette a lányt a földről.  

- Jó látni, hogy mind egyben ideértetek. - Állt meg előttünk Eregon majd végignézett mind az öt fiatalon. 

- Hogy sikerült portált nyitnod az élők világába? - Tette fel a kérdést Leo, de nem kapott rá választ. Eregon inkább csak leintette, hogy majd később megkapja a válaszokat amiket akar. 

- Bizonyára észrevettétek, hogy az élők világa megváltozott kissé.. - Kezdte simogatni a szakállát Eregon mire a többiek érezték, hogy jó hosszú mese elé néznek. - A dolgokat csak úgy hozhatjátok rendbe ha megcsináljátok a rátok kiszabott ítéletet! - Jelentette ki komoly hangon, mégis nyugodtan.  

- Ítélet?! - Kérdeztek vissza mire az öreg bólintott. 

- Ez mekkora idiótaság már ?! Mi nem is tettünk semmit! - Mondta felháborodottan Castiel mire Luka gyilkos tekintetét rá szegezte.  

- Mi lenne ha elhallgatnál kölyök? Jelenleg nem vagy abban a helyzetben, hogy jártasd azt a nagy szád, szóval kussolj el és hallgasd végig a mondanivalót! - Teremtette le, hangja betöltötte a hatalmas termet. Végignézett rajt majd a szemeit forgatta.- Emberek..  

- Hogy visszaállítsátok az időt és minden mást, meg kell tanulnotok a magatok leckéjét. Ha visszamentek mindegyikőtökre várni fog egy feladat és egy szerep. Próbáljatok élni abban a világban s közben megoldani a lehetetlent.  

- Csak én nem értem? - Hajolt oda Monami Lysanderhez mire a srác megrázta a fejét. Luka abban a pillanatban a lányra nézett aki mikor ezt érzékelte ezt kihúzta magát és nyelt egy nagyot. - Olyan ijesztő.. De.. - Majd a férfi közelebb lépett hozzá. 

- Eregon. Róla megfeledkeztél, rajta nincs változás.  

- Eddig szellem volt, most pedig halandó természetfeletti képességekkel. Ő csak így tudja elvégezni a feladatát. - Magyarázta az öreg majd felé fordult.- De nem kell izgulnod, rólad se feledkeztem el. A te tested is készen áll. 

- Hogyan ?! - Döbbent le Luka majd felé fordult.- Csak nem...?!