11.füzet- döntés - Bevezetés a titokba, irány az új világ!(2)

 Eddig szellem volt, most pedig halandó természetfeletti képességekkel. Ő csak így tudja elvégezni a feladatát. - Magyarázta  az öreg majd felé fordult.- De nem kell izgulnod, rólad se feledkeztem el. A te tested is készen áll. 

- Hogyan ?! - Döbbent le Luka majd felé fordult.- Csak nem...?! 

Eregon bólintott, majd Luka teste felemelkedett, egy vörös gömb vette körül ami  lassan megtelt valami olyan anyaggal amitől nem lehetett látni, hogy mi történik benne. Pár perccel később a gömb leereszkedett majd letűnt és az eddigi anyag ami benne volt most szerte oszlott s közüle Luka tűnt elő teljesen más szerelésben, immár a padlón. A többiek mind döbbent tekintettel figyeltél az eseményeket. Luka köhécselt egy sort majd feltápászkodott, teste kissé imbolygott, de hamar visszaszerezte egyensúlyát. Éjfekete haja redezetlenül lógott az arcába így kénytelen volt beletúrni és visszarendezgetni a tincseket. Eregon elégedett pillantást vetett rá majd odadobott neki egy nyakláncot melyen egy kereszt lógott. 

- Ezt visszaadom és csak akkor vedd le mikor át akarsz változni teljesen démonná, amíg viszont a nyakadban lóg csak az erőd 20%-át tudod csak használni. És még valami... Próbált nem használni azt a hatalmas kardodat, a végén megsebesítesz vele valakit ami nem igazán lenne jó, szóval ha lehet nélkülözd a kardod arra az időre míg ott vagy. 

Meglepett tekintetett vetett a kezébe dobott nyakláncra.- Rendben van. - Nyakába vette majd a többiek felé fordult.- Nos, mivel én vagyok a rangidős én vagyok a főnök. Értve? - Fordult Castiel felé aki csak morgott az orra alatt majd félrenézett kissé sértődötten. Lassan bólintott.- Helyes! Akkor indulás vissza. 

- Monami Cronwee! - Szólt Eregon a lány után aki rögtön megpördült és az öreg szemeibe nézett.- Mielőtt még visszamész még szeretnék veled pár szót váltani, addig a fiúk előre mennek. - Majd elindult a másik terem felé ahonnan a beszélgetés elején jött Lukával. 

A többiek megálltak Lukát leszámítva. Mikor feltűnt neki, hogy mindenki csak áll mint egy szobor sóhajtott és rájuk parancsolt, hogy mozduljanak már meg végre mire így is tettek és átsétáltak a portálon szépen sorba, a démon mielőtt átlépett volna még visszapillantott az Eregont követő lányra majd komoly tekintettel ő is áthalad.  portál bezárult mögötte.  

 

 ~~~~~~~~~~~ 

Eregon egy régi palota részhez vezette a lányt ahol minden úgy festett mintha hirtelen megállt volna az idő. Az elő terem közepén lévő szökőkút vize megállt a levegőbe mintha hirtelen jeges csapás érte volna, a függönyök is megálltak a levegőben, miközben a kellemes szellő lebbentette meg őket s az éppen befelé szálló virág szirmok is megálltak. Minden állt mozdulatlanul. A terem végénél lépcsősor kezdődött mely a következő terembe vezetett, a lépcsősor két oldalán a korlátokon zöld növényzet futott mely csak úgy tündökölt a szebbnél szebb hófehér virágoktól, remekül passzolt a hófehér épülethez is. A felső terem tele volt oszlopokkal s a végén megint egy pár lépcsőfokos emelkedő volt mely körül sárga és fehér fénygömbök lebegtek, pont olyan alakban mintha eddig állt volna ott valaki, de most csak a levegő volt ott. Monami mikor elhagyta a 6 oszlop közül az elsőt éles érzés hatolt a szívébe. Mintha erősebben dobbant volna, szemei kikerekedtek, ismerős érzés ejtette fogságba ismét. 

- M-Mi ez a hely? - Kérdezte alig halhatóan majd fordult egyet a saját tengelye körül, hogy szemügyre vehessen a teremben. 

- Ez az utolsó istennő temploma. Itt élt míg hirtelen el nem tűnt.. - Felelt Eregon a kérdésére, hangját visszhangozta a terem. 

- Utolsó? - Nézett rá felvont szemöldökkel. 

Bólintott.- Egyike volt azoknak az isteneknek akik  világot uralták régen. Ez  nő megszegte a szabályaikat és beleszeretett egy démonba aminek súlyos következményei lettek. A románc kirobbantott a legveszedelmesebb s legvéresebb háborút melyben meghalt az akkori démonkirály és az istenek. Az uralkodó úgy rendelkezett, hogy a két fiának meg kell küzdeni egymással a trónért. A fiatalabb testvér csalt a párbajban, és ezt a nő tudta. Hogy megments kedvesét feláldozta magát. A többit egyenlőre ne szükséges tudnod.. 

Monami nagy szemekkel hallgatta végig a történetet majd rájött, hogy az emelvényen vesztette életét a hercegnő. Csak nézte a gömböket majd elgondolkozott kissé s kezét álla alá tette. Eregon Monami mellé lépett majd kezét a vállára tette mire a lány felnézett rá. 

- Miért áll az idő? 

- Az energia ami felszabadult megdermesztette az időt. Bár szerintem a nő szándékosan intézte így. A templomban uralkodó mozdulatlanság azt sugallja, hogy valami még várja őt. Valami vagy valaki.  

- Biztos a kedvese. Ki volt a dé-- Monami körül hirtelen kezdett elhomályosulni a világ, a hangok összemosódtak s végül teste tehetetlenül a földre zuhant. Eregon lesütötte szemeit. 

- Sajnálom gyermekem, de egyenlőre nem tudhatsz többet. Luka így is haragos lesz ha megtudja mit tettem. De nem nézhetem tétlenül...  

A fiúk türelmetlenül várták vissza Monamit. Hirtelen megjelent egy portál a plafonon és a lány egyenesen átzuhant rajtam, ám még nem volt teljesen magánál, szinte fel se fogta mi is történt. Mikor meglátták mind érte ugrottak, de senki se érte volna el hisz egymásnak ugrottak. 

- Monami! - Kiáltottak fel mire a lány magához tért és sikeresen landolt, szépen a talpára esett majd felállt. 

- Ti meg mégis mit hasaltok a földön? Nagytakarítást tartotok? - Kérdezte majd Luka elmosolyodott. 

- Ja olyasmit ügyködnek. Te jól vagy? 

- Hát.. Ja! Igaz, hogy kiesett pár perc, de még egyben vagyok, semmi komoly. 

A fiúk nyekeregve felkeltek majd leporolták magukat. Luka halványan elmosolyodott majd felállt a kanapéról. Zsebretett kezekkel Momo elé állt majd mélyen a szemeibe nézett, pár percig így állt majd félrepillantott. 

- Innentől kezdve ne hívjatok Lukának.. Ebben a világban a nevem Zess! - Mondta majd elindult fel a lépcsőn otthagyva a többieket, ám mielőtt teljesen felért volna.- Ti mind egy évfolyamba kerültetek. Én itt is fölöttetek vagyok, jobb ha szót fogadtok.. Kölykök! - Azzal kiment és bevágta maga mögött az ajtót mintha csak otthon lenne. 

Összenéztek majd vállat vontak. Felmentek majd Monami belopakodott a D.Ö.K-ös terembe megnézni, hogy ki melyik osztályba jár ám egy nem vált illető nyitott rá míg a többiek az udvaron vártak. Szőke haja még mindig ugyanúgy állt mint álltalában, fehér cicafülei mozogtak kissé, háta mögött fehér farkincája jobbra-balra ingázott. Nathaniel kedvesen mosolygott a lányra akit még a hideg is kirázott eme túlságosan is barátságos mosolytól. - Túl kedves.. Túl barátságos.. Cicafiú! - A szőkeség észrevette Monami furcsa arcát majd odament hozzá és egyenesen az arcába hajolt. 

- Jól érzed magad Monami? Kissé sápadtnak tűnsz.. Kísérjelek el az orovosiba? 

- N-Nem köszi! - Vágta rá egyből majd hátra lépett, de az iratos szekrénynek ütközött.- Csak azért jöttem, hogy.. Hogy.. 

- Hogy? 

- Hogy megnézzem az osztály ülésrendjéért, mert meg akarok lepni egy nagyon fontos személyt! - Majd hozzácsapott egy idétlen mosolyt. -  Hihetetlen, hogy nem jutott jobb eszembe.. Hova a kamuzó képességem? - Tette fel magában a kérdést. 

- Mi tart már neki ilyen sokáig? - Morgolódott Castiel a fa alatt ücsörögve miközben a D.Ö.K-ös terem ablakát figyelte, fülei mozogtak és próbáltak elcsipni egy-két hangot bentről, de nem sikerült hisz be volt csukva az ablak. No meg még szünet is volt a tetejébe s köztudott, hogy a diákok ilyenkor a leghangosabbak. Lysander a padon ülve sóhajtott az árnyékban. 

- Meleg van. Túl meleg van nekem.. 

- Azért mert vérszívó élőhalott lettél, még nem égsz el a naptól, nem döglesz meg a kereszttől és a fokhagymától.. -Válaszolt unottan Axar miközben a lányokat nézegette, inkább a szoknyájukat. - Max kicsit megpirul a bőrös és lesz egy kis színed. Ti emberek mindent túlcifráztok.. 

- Ebben van valami. - Tette karba a kezét Leonardó majd hátradőlt és lehunyta a szemeit.- És ezentúl minden napunk így fog telni? 

- Lehet.. - Mondta Castiel majd felállt.- Megyek megnézem mit művel hófehérke ilyen sokáig.. 

Bement az épületbe majd egyből berontott a terembe és mikor meglátta a nyomuló Nathanielt morogni kezdett rá. Odament és lazán leütötte, megfogta Monami kezét majd elrántotta a háta mögé. Nathaniel csak nagyokat pislogott aztán jött a szokásos oltás a helytelen viselkedésről de a vöröskét nem igazán izgatta a dolog, inkább csak a szemeit forgatta miközben különböző pofákat vágott. A nagy kioktatást a lány sikongatások szakították félbe melyek egyenesen a folyosóról jöttek. Mind a hárman kidugták a fejüket majd nézték, hogy ki vagy mi a kiváltó ok. A lányok egy magas feketehajú srácot rajongtak körbe s mikor megfordult Luka, azaz Zess nézett Monamiékra unottan majd ment tovább, vagyis csak akart mert a lányok elállták az útját. 

- Bocs, de most órára kell mennem, engedjetek át. - Mondta hűvösen de mégis dögösen, Monami arcán halványan pír jelent meg mire Castiel és Nathaniel unottan nézett rá.- Lányok.. - Gondolták ugyan azt majd kiegyenesedtek. 

- Nos tessék Monami.- Nyújtotta át a lapot melyen mindkét osztály ülésrendje rajta volt, miután alaposan megnézték visszaadták a szöszinek és kimentek az udvarra. 

- Mi tartott eddig cica? - Kérdezte Axar vigyorodva majd a térdére csapott jelezve Momonak, hogy üljön oda de csak egy rideg pillantást kapott válaszként. 

- A cica bent van a D.Ö.K-ös terembe, szőke és a neve Nathela, elég nagy bombázó, az ablakból kukucskált, tetszel neki, menj látogasd meg. - Zengett ódát Castiel majd vállba veregette a srácot akinek több se kellett és már ment is. 

- Nathela? - Nézett értetlenül Lysander majd leesett neki.- Gonosz vagy mint mindig.. - Sóhajtott. 

Monami elmondta Leonak és Lysnek, hogy Leo és Lys a B-ben, Cast-Ax és Mo meg az A-ban. A beszélgetést Axar szép cifra szitkozódása szakította félbe, fújtatva kivágtatott majd Castielnek esett. Belemarkolt felsőjébe és alaposan lehordta, hogy hogyan is merészelte ezt tenni vele. Castiel egy ideig csak vigyorgott majd nem bírta ki visszavágás nélkül. Mikor a többiek megunták bementek órára ám a két madárka kint veszekedett egészen amíg büntetésbe nem kerültek a lógásért.