12.rész - Az új utitárs ~ Luka felfedezése

- Rendben van, egy feltétellel odaadom nektek az általam őrzött tárgyat. Veletek megyek én is, szükségetek lesz rám. - Mona elgondolkozott.

- Mintha Riddle mondta volna.. - Mondta halkan majd bólintott.- Legyen. De senkire se mászol rá vagy kasztrállak, megértetted? 

- Milyen kegyetlen vagy velem, de legyen.

Az úton

- Monami, milyen messze vagyunk még a következő angyaltól? - Kérdezte Raffael nyafogva már isten tudja hányadszorra. Axar és Castiel ment mögötte, éppen azon morfondíroztak, hogy milyen módon vegyél el a "buzi" életét.

- Mondtam már neked, hogy fogalmam sincs. Különben is, nem neked kellene minket vezetned? - Nézett hátra rá. - Te vagy itt jártas, nem pedig én.. Tedd hasznossá magad és mond meg a helyes irányt. 

- Mikor mondtam én olyat, hogy segíteni fogok nektek bármiben is? Én csak annyit akartam, hogy elkísérhesselek benneteket. Tudod rettentő unalmas egyedül lenni annyi ismert nővel, már semmi ujjat nem tudnak mutatni.. - Axarra pillantott.- De a kis vörösöm teljesen lenyűgözött..~

- Azt hiszem hánynom kell.. -Mondta halkan Axar majd kirázta a hideg mire Castiel elmosolyodott. 

- Azt hiszem, hogy ti ketten gyönyörű párt fogtok alkotni, illetek egymáshoz. - Vigyorgott mint a vadalma. Axar átkokat szóró tekintettel nézett rá majd belökte a legközelebb lévő bokorba.

- Dögölj meg te korcs!

- Micsoda szerelmi háromszög..~ - Mosolygott Riddle miközben elment mellettük. Axar utána akart nyúlni, hogy elkapja a nyakát, de Mona hátra pillantott rájuk. 

- Ha nem kapkodjátok a lábatokat, akkor itt maradtok az erdőben.. Nem gyerekeket hoztam magammal, hanem felnőtteket, akik elvileg érettek.. - A fiúk felzárkóztak majd próbálták csendesen marni egymást szokásukhoz híven. - Mire vállalkoztam.. 

- Ennyi idő alatt már megszokhattad volna, hogy ők mindig ezt csinálják. Különben is, ha normálisan viselkednének, akkor valami nagy baj van velük, sőt hiányolnád a 24 órás veszekedésüket. - Mondta Lysander biztatóan mire Leo helyeselve bólogatott. 

- Ha a kis hölgy megunta a fiúk társaságát, én szívesen magammal viszem őket. Csúnya lenne, ha ekkora terhet hagynék egy gyenge nő vállán. - Monami megállt majd hátrafordult hozzá. Komolyan a szemébe nézett majd a legváratlanabb pillanatban felpofozta.

- Majd összekanalazza magát, hagyjátok ott és gyertek. - Mondta ridegen majd tovább ment. 

- Ilyenkor olyan ijesztő, mintha Lukát látnám.. - Súgta oda Castiel Axarnak.

- Nem, Monami sokkal rosszabb mint Luka. - Mondta Axar. Riddle vigyorgott.

- Luka akkor a legrosszabb, ha Monamival történik valami. 

Tényleg.. Te honnan ismered Lukát? A megjegyzéseid alapján, te nagyon jól ismered. - Nézett komolyan Axar Riddlre mire a szöszke vállat vont.- Nem akarod elmesélni, igaz?

- Nem tartozom elszámolni valóval neked, de mivel együtt leszünk egy darabig nem fogsz békén hagyni, vagyis nincs választásom.. Jól mondom?

- Aha. Na mesélj, úgy is szereted jártatni azt a nagy szád.

- A találkozásunk előtt én a III. Démonkirály szolgálatában álltam mint testőr és végrehajtó, amolyan bizalmas pozícióm volt mellette. Ryuren nem tudott annyi időt tölteni a fiaival, hogy megtanítsa őket mindenre, így ez az én feldatom lett az én nagy szerencsémre.. Luze és Luka második apja lettem. Az úrnő halála után a két fiú majdnem az egész napját velem töltötte a gyakorló teremben és edzették magukat, hogy minél jobban legyenek. - Felnézett az égre.- Mikor Luka az emberek világába ment abbahagytam a tanításukat mert Luze-t jobban vonzotta a harc stratégiai része és a tiltott dolgok amiket nem állt szándékomban megtanítani neki.

- Kétlem, hogy csak ennyi lenne. - Szólalt meg Castiel, a szöszi bólintott majd az előtte haladó lányra nézett.

- Miután Luka visszatért az Alvilágba, fontos feladatot adott a számomra Monamival kapcsolatban. Miután elvégeztem és jelentést tettem a dolgok fenekestül felfordultak és elszabadult a pokol a mennyben ^^ - A két fiú mellette furcsán nézett rá.- A lényeg az, hogy Ryuren halála után mikor a két testvér összecsapott egy döntés következtében azt a feladatot kaptam, hogy vigyázzak Monamira, ha Luka esetleg nem tudna. Ennyi lenne a mese mára.

- Szóval fejvadászból szolga lettél.. Biztos izgalmas lehet ugrálni másoknak. - Sóhajtott Axar. Riddle rá pillantott majd összefonta a karjait a mellkasa előtt.

- Ezt úgy mondod, mintha nem ugyanezt tennéd Eragon mellett. Azt hiszem, hogy kettőnk közül én jártam jobban munka terén. Gondolj csak bele.. Ostoba.

* * * * *

Hosszú menetelés után egy hatalmas tóhoz értek. Közös megegyezés után úgy döntöttek, hogy itt megpihennek egy kicsit és csak másnap folytatják az utat a következő angyal palotájához. A fiúk minden ruhájukat ledobva a tóba rohantak és élvezték a  kellemes vizet. Mona az egyik sziklán ült és nézte ahogy szórakoznak. Elmosolyodott majd elfeküdt a sziklán és a felhőket nézte. Élvezte a kellemes meleget és a lágy szellőt, hallgatta a madarak halk énekét mikor egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Egy ismerős érzés. Hirtelen felült és körbenézett.

- Ez az energia.. - A fiúkra pillantott majd leugrott a szikláról és az erőbe ment követve az energiákat. Remélte, hogy megtalálja a forrást. Egy idő után már futott egészen addig amíg egy hatalmas fához nem ért.

Végignézett a hatalmas fa törzsén majd a szeme megakadt a fa törzsén, furcsa és opálos foltot vett észre. Egy ember alakjára hasonlított. A lány lassan és óvatosan odament hozzá, hogy megnézze mi is az. Ahogy közelebb ment az alak megmozdult, jobban ki lehetett venni az alakját. Hirtelen megjelent mellette még egy opálos folt mire Monami hátra lépett egyet. Próbált rájönni, hogy mik lehetnek azok a valamik amik éppen előtte állnak. Hiába volt számára ismerős az energia melyet árasztott, nem ment közelebb.

- Monami! - Jelent meg mögötte Castiel. A lány hátra kapta a fejét mire az alakok megmozdultak. A farkas morogni kezdett majd a lány mellé lépett.- A többiek már keresnek, gyere.. - Maga mögé húzta.

- Te is látod..?

- Igen. - A nagyobb valami megmozdult mire Castiel felkapta Monamit és hátrébb ugrott legalább 3 métert, védelmezően morgott az árnya, lassan hátrált a bokrok közé miközben meredten nézte az árnyakat. Egy váratlan pillanatban eltűnt Monamival. Visszamentek a többiekhez ahol Mona és Castiel beszámoltak a történtekről. Mind kérdően néztek Raffaelre aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy a haja vizel lett és még nem száradt meg rendesen.

- Most mi van? Fogalmam sincs, hogy mik voltak azok. Nem járok ki gyakran az erdőbe, nálunk nem szokás elhagyni a területünket és ha jól tudom, akkor ez a hely már Hael alá tartozik.

- Hael?

- Aha. A következő angyal aki felé tartunk az az ítélet angyala, Hael. - Mosolygott.- Nem is tudtátok?

- Mivel nem mondtad nem. - Mona sóhajtott.- Milyen messze vagyunk tőle?

- Hm.. - A tóra nézett.- Az attól függ, hogy mennyire tudtok úszni.

- Miért? - Nézett rá Leo furcsán, rossz érzése támadt.

- Mert a palota a tó legmélyebb pontján található, odáig le kell úszni. Nekem menni fog, de nem hiszem, hogy nektek halandóknak szintén sikerül-e.

- Úszni?! - Castielt kirázta a hideg.- Akkor én itt megvárlak titeket.

- Te is jössz kutyus. - Kapta fel Riddle.

- Egy frászt!!

 

Luka: 

Olyan rég láttam már.. Hihetetlen, hogy tényleg semmi kiút nincs erről a helyről. Ha még tovább maradok itt, biztos, hogy lassan bele fogok őrülni, főleg, hogy csak ezek a szar gömbök vannak itt amik semmire se használhatók. Még világítani se tudnak rendesen.. Arra már nem is gondolok, hogy 2-3 alakom után már egyik se képes megmutatni, hogy mi folyik a dimenzión kívül, vagyis minden kapcsolatom elvesztettem a külvilággal.. Na meg a másik probléma..

- Luka.. Luka.. Luka figyelsz rám? Luka.. Luuukaaa!

- Mi van már?! - Mordultam rá.

- Figyelsz te rám egyáltalán? Folyton csak magadba morogsz és nézel a semmibe.. Velem is foglalkozhatnál kicsit! - Úgy csinált, minthogyha valami óriási hibát követtem volna el azzal, hogy nem szólok hozzá mert nem akarom. Ha nem jutok ki, tuti, hogy ki fogom nyírni. Biztos vagyok benne.

- Mi lenne, ha nem nyavalyognál nekem állandóan? Nekem is szar, hogy itt vagyok, de egyfolytában azon agyalok, hogy hogyan tudok innen kijutni, szóval jobb lenne, ha csendben maradnál. Vagy gondolkozz te is vagy menj máshova.

- Szívtelen vagy.

- Te meg idegesítő. Szerintem 1:1 az állás. - Sóhajtottam majd felültem. A szemem megakadt egy nagyobb gömbön nem messze tőlünk. - Alyn.

- Mi van..? Szeretnél bocsánatot kérni? - Kérdezte duzzogva.

- Egy fenét. Inkább azt nézd meg. Az eddig is itt volt? - Alyn abba az irányba fordult. Nézte egy ideig az óriási gömböt majd megrázta a fejét.- Akkor nézzük meg.

Felálltam majd egyik gömbről a másikra ugorva odamentem. Ez a valami még nálam is nagyobb volt és a fénye is teljesen más mint a többié. Néztem egy ideig majd hátra pillantottam az utánam siető lányra akinek meggyűlt a gondja a gömbökkel.

- Nem fogsz leesni, te is tudod. - Mondtam neki, de meg se hallotta. Sóhajtottam és visszamentem érte majd elkaptam a derekát és felemeltem. Egyből csapkodni és ficánkolni kezdett.

- Tegyél le! Szatír! Segítség, perverz!!

- Hogy mi?! - Teljesen kiakadtam.- Kikérem magamnak, nekem nem kellenek az ilyen lapos fogpiszkálók!

- Mi az, hogy lapos fogpiszkáló?! Talán valami problémád van az alakommal, te felhőkarcoló?!

- Ha nem fejezed be akkor--

Hirtelen a gömb fénye megváltozott, pontosabban váltogatta a színeit, mint egy dimenziókapu. Elengedtem Alynt és odasiettem. Rá akartam tenni a kezem, de eltűnt benne. Felcsillantak a szemeim és átugrottam a kapun. Monami.. Találtam kiutat!

Fáj.. Kibaszottul fáj.. Madár hang..? Lassan kinyitottam a szemeim majd egy hatalmas fa alatt találtam magam. Beletelt egy kis időbe és szitkozódásba, de felültem és körbenéztem. Egy ismeretlen erdőben voltam.

- Még mindig jobb mint odaát, bár ez a kapu nem egy életbiztosítás.

Felálltam és körbejártam a fát. Nagyban gondolkoztam mikor hangokat hallottam . Ezek a hangok.. Csak nem Lysanderék? A hang irányába fordultam mikor hallottam a sietős lépteket. Valaki vagy valami közeleg.. Mozdulatlanul álltam és vártam. Hirtelen Monami jött elő a bokrok közül.

- Mona..mi..? - El sem hittem, hogy újra látom.- Monami! - Mikor elindult felém nagyon boldog voltam, felé nyúltam.- Mona.. - Megtorpant. Meglepődtem. - Én vagyok az..

- Luka, legközelebb várj meg engem is. - Jelent meg mellettem Alyn.

- Alyn. Mit keresel te itt? Menj vissza. - Néztem rá komolyan. A szemem sarkából láttam, hogy Mona hátrálni kezdett. Nem  tetszett ez nekem, nagyon nem.

- Monami! - Castiel hangja mindhármunkat meglepett. Nem akartam, hogy a farkas elrontsa a találkozást. Muszáj beszélnem vele. Mikor felém kezdett morogni komoly lettem.- A többiek már keresnek, gyere.. - Ahogy a háta mögé húzta rossz érzés fogott el.

- Te is látod?

- Igen, homályosan. Valószínűleg csak kicsit jobban mint te, de így is kivehetetlen. - Nem látnak?! Feléjük léptem mire Castiel ölbe vette Monamit és hátra ugrott védelmezően. Percekig csak álltak ott majd eltűntek.

- Mégis mi volt ez..?

- Hiába jöttünk át, a köztes dimenzióban vagyunk, még mindig. Nem látnak és hallanak minket. - Ökölbe szorult a kezem.- Ez ez az út, használhatatlan..!