13.füzet- Az első rejtély, éljenek a meglepetések

A lány meglepetten állt az ajtóban nézve a földön heverő férfit akin látszott, hogy éppen egy másik világban jár a gondolataival. Hezitálni kezdett, hogy menjen-e ki hozzá, vagy inkább forduljon vissza és keressen egy másik nyugodt helyet magának. Zess (Mindig Lukát akarok írni.. De akkor összezavarlak titeket) mikor észrevette szintén csak meglepődött majd felült és a hajába túrt. 

- Gyere nyugodtan, nem foglak megenni, ma már úgy is ettem.  

- Furcsa tőled ilyet hallani, beteg vagy? - Ment oda hozzá majd lehajolt, hogy jobban lássa arcát. Egy ideig tanulmányozta majd leült inkább mellé. A fiú nem nagyon foglalkozott azzal, hogy Monami mit csinál. 

- Beteg? Én? Egy démon sose lesz beteg, ők amolyan.... Sebezhetetlen egyének! - Mondta majd felé fordult.- Mi dolgod idefent? Úgy tudom ide tilos feljönni.  

- Ha tilos, akkor miért is vagy itt? - Vágott vissza mire Zess unottan nézett rá és sóhajtott. 

- Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit, oké? Remek..  

Csendben ültek egymás mellet jó ideig, de, hogy miért, arra szerintem egyikük se tudná megmondani a választ. Mire valamelyikük megszólalt volna találtak egy érvet amiért mégse kéne, ciki, nem igaz? A végén aztán Monami törte meg a csendet. 

- Te már kaptál rejtélyt?  

- Még nem. Te talán igen? - Pillantott rá kíváncsian. Momo megrázta a fejét. Sóhajtottak majd csak bambultak előre mikor Castiel és Axar rontott a tetőre nagy sunggal. Hogy Castiel üldözi Axart vagy fordítva azt nem lehetett megmondani hisz mikor meglátták az egymás mellett ülő Monamit és Zesst elfelejtettek mindent és mint a kutyák Zessnek estek. 

- Te szemét! - Üvöltötték majd a fiúra ugrottak aki csak értetlen pillantásokat vetett rájuk majd magára mutatott. 

- Én? - Azzal már rá is ugrottak. A lány csak nézte az acsarkodó srácokat majd arrébb csúszott, hogy minden képen kimaradjon ebből a "fergeteges" kicsi a rakásból, valahogy sem ereje, sem csontjai nem voltak hozzá, kedve meg pláne. Zess egy ideig hagyta, hogy a kölykök nyüstöljék majd mindegyiknek elkapta a grabancét ás felemelte, ő maga is felállt majd az erejéből létrehozott ketrecekbe csukta őket.- Na most már lehet korcsként viselkedni, egyeseknek mondjuk pont ez a szerepük. - Nézett Castielre majd alapos leszidás következet. 

- Nem fejeznétek be a cirkuszt? - Kérdezte unottan a lány aki idő közben a falnak dőlt.- Komolyan, az ovisok különbek tőletek. Sőt, egy marék döglött molylepke is értelmesebb néha mint ti.. - Sóhaj.- Tulajdon képpen miért is megy most ez a harc? - A két vörös egymásra nézett. 

- Találtunk egy levelet.- Kezdett bele Castiel. 

- Pontosabban egy fekete borítékot az asztalodon amit vörös pecséttel zártak le, mikor megláttuk felkaptuk és téged kezdtünk keresni, csak, hogy valaki miatt végignyaltam a 2. emeleti folyosót! 

- Valaki miatt? Te voltál olyan balfasz, hogy megbotlottál a saját lábadban. Különben is, ha nem vagyok ott az a boríték szépen kirepül az ablakon mert te elejtetted a nagy takarításod közepedte! A lényeg.. - Fordult a lány felé.-Lehetséges, hogy megkaptad az első rejtélyed. - Monami és Zess összenéztek. 

- Mi is pont erről beszélgettünk mikor hirtelen ránk rontottatok mint az idióták csordája. - Mondta a férfi majd elengedte őket. 

- Akkor megkaphatom a borítékot? - Guggolt le Castielhez mire az előkotorta dzsekije zsebéből a fekete borítékot. A lánynak nyújtotta, aztán szeme megakadt a lány dekoltázsán, halvány pír jelent meg az arcán s ez egészen addig tartott míg Axarnak ez fel nem tűnt és neki nem ugrott. 

- Te perverz kutya! Mit lesed te a csajom melleit?! - Castiel meglepődött, de nem hagyta magát, nagy bunyóba kezdtek amit aztán megint Zess akart szétszedni de Monami beelőzte. A két fiú kapott két nagy ütést a fejére amitől még egy jó nagy púp keletkezett a fejükön. 

- Ti komolyan mondom, hogy nem vagytok észnél! Még egy ilyen és ingyen repülőórát adok nektek, olyan szépen fogtok innen ugrálni mint-- Ekkor Zess a vállára tette a kezét, hogy nem érdemes fáradni velük. 

- Inkább bontsd fel, az sokkal érdekesebb mint ez a kettő.. - Majd beállt úgy, hogy ne lásson mást Momo mint őt. Csak pislogott fel rá tanulmányozva arcát majd bólintott. Zess adott Monaminak egy kisebb kést ami a boríték felvágása után el is tűnt. Monami belenyúlt majd a borítékban volt egy levél valamint egy kis üvegcse melybe úgy látszott, hogy nincs semmi. Monami odaadta a fiúnak az üveget, hogy fogja meg amíg ő olvas.  

 

   ~ Fordítsd vissza az esztendőt s megtalálod az átkozott napot, melyen minden kezdetét és végét vette. Könnycseppek melyekben ott az igaz, de mégsem tűnik valósnak ~ 

 

Monami csak nagy szemekkel nézte a papírt majd összehajtotta és zsebre tette, tanulmányozásának következő foka az üveg volt ami oly picike, hogy egy tenyerében bőven elfér.  

- Csak én látom üresnek? - Morogta majd akárhogy forgatta semmi se látszódott benne. A fiú újra kezébe vette és ő is alaposan megnézte, bólogatott.- Szóval tényleg üres.. Mindegy, ezen lesz mit gondolkoznom..  

- Miért mi volt a levélben? - Jött oda a két vörös és csak kíváncsian néztek a lányra, de a kíváncsi tekintetet között ott volt Zessé is. Monami elővette a lapot majd felolvasta nekik. 

- Fordítsd vissza az esztendőt s megtalálod az átkozott napot, melyen minden kezdetét és végét vette. Könnycseppek melyekben ott az igaz, de mégsem tűnik valósnak. Az üvegre tippeltem, hogy abban lesznek a könnycseppek, de üres, semmi sincs benne..  

Mind gondolkozni kezdtek ám a csengő most újra felütötte gonosz arcát és megszólalt jelezve, hogy nyomás vissza az órára. Zess tekintete egy percig úgy tűnt, mintha rájött volna valamire, de inkább megrázta a fejét. A többiek mint összenéztek majd elköszöntek a férfitől és futottak le a lépcsőn, hogy még időbe az órára érjenek. Monaminak a nagy futás közben jutott eszébe, hogy Castiel is velük fut. 

- Te nem lógni szoktál az órákról? - Pillantott hátra a vöröskére akinek csak úgy lobogott a haja és a füleit is majdnem elhagyta. 

- Általában de, de ez a vén hárpia kinyír ha lógok az órájáról. Az első alakalom után ne tud meg mit kaptam.. Úgy döntöttem inkább végig szenvedem mint, hogy kapjak az ő különleges bánásmódjából tanítás után. 

- Miért mit takar az a különleges bánásmód?~ - Nevetett Axar mire Castiel csak villámokat szórt felé tekintetével. 

- Hogy mit? Lógj el és megtudod! - Azzal beelőzte, kézen ragadta Monamit és a teremig meg sem állt majd a tanár előtt becsúsztak a terembe, Axart hátrahagyva aki vagy 10 percet késett az óráról. Mikor bejött az öreg nő vérfagyasztó mosollyal túlságosan is kedvesen elmondta neki, hogy mi van a házirendben majd délutáni különleges bánásmódra írta fel a füzetébe. Castiel jót kuncogott hátul épp úgy mint egy páran még az osztályból, Monami csak sajnálkozva nézte a srácot aki a helyére kullogott és leült a lány elé. " Meg fogok halni" Sóhajtással előcuccolt és kussban végig ülte a kínzó órát. 

Eközben Zess a tetőn maradt és a korlátnak dőlve nézte a várost. Fejében folyamatosan az a szöveg járt amit Monami olvasott fel neki. - "Megtalálod az átkozott napot, melyen minden kezdetét és végét vette" Vajon arra a napra gondol? Akkor elég nagy zűrzavar volt.. De a könnyek, hogy jönnek a képbe? - Erre a fejét rázta majd állát a korlátra tette és sóhajtott, egyik kezével a hajába túrt. - Biztos, hogy ez Monami rejtélye? Honnan tudhatná, hogy mi volt akkor? Mindenese--- - Akadt meg gondolatmenete mikor megpillantott egy számára túlságosan is ismerős alakot aki zsebre dugott kézzel sétált egyenest az iskola udvari bejárata felé. Zess tekintete komoly és fagyos lett. Átlendült a korláton majd a fiú elé ugrott. 

- Te meg mit keresel?! - Támadta le és útját állta. 

- Ejnye Luka, hát így kell köszönteni rég látott fivéred? - Vigyorodott el. 

 

- Micsoda csend van, hogy az a kettő nincs itt, egészen hozzá tudnék szokni! - Mondta az Eregon mellet sétáló rövid vöröshajú lány aki alig volt 165cm, az idős férfi válláig ha ért a lányka.  

- Ugyan, ne mond ezt, tudom, hogy hiányoznak, főleg Axar. - Mosolygott az öreg. 

- Nekem aztán nem hiányoznak, főleg az a perverz! - Jelentette ki a lány majd félre nézett.- De azért megmondod, hogy mikor jönnek vissza? Van pár munka amit nem tudok kiknek adni.. 

- Fogalmam sincs Kare, amíg nem végzik el a feladatukat biztos nem jönnek vissza, nem is tudnak. - Azzal elkezdte a szokásos "simogassuk a szakállunk ha már olyan szép hosszú és ápolt" műsort. A lány felnézett rá majd sóhajtott. Így mentek végig a hosszú folyosón mely a palota másik részéhez vezetett, egészen addig kellemesen telt a beszélgetés amíg egy alvilági küldönc le nem támadta őket a nagy hírrel. 

- Eregon mester! Eregon mester! - Rohant felé a küldönc.  

- Hm? - Nézett fel az öreg majd meglepődött látva a fiú sietségét és aggodalmas tekintetét. Kare is megdöbbent, nem tudta hova tenni a dolgot, hisz ritkán jönnek küldöttek az alvilágból.- Történt valami, Nero?  

- Igen! Luze eltűnt! Az alvilági katonák végig kutatták a lehetséges helyeket de semmi nyomot nem találtak, a kapuőrök se látták a portálnál!  

- Hogyan?! - Döbbent le Eregon.- Na ez az amivel senki se számolt... Kare, te menj vissza a dolgodra, én Neroval tartok az alvilágba. - Mondta komoly hangon az öreg majd megjelent botja és ahogy a földhöz koppantott 3x megnyílt egy vörös portál mely az alvilágba vezetett. 

- Eregon mester.. Én is veled akarok tartani. -Mondta de az öreg leintette.  

- Túl veszélyes. Maradj itt és végezd jól a munkád, kell aki figyeljen az ittlévő dolgokra amíg én távol vagyok. Értetted? - Fordult felé, tekintete komoly volt és kissé ijesztő, nem lehetett megmondani mire gondol vagy készül.  

- Értettem... - Mondta a lány félrenézve és beadva a derekét belátva, hogy egy ilyen paranccsal szemben kár ellenszegülni, no meg aztán a pokol nem arról híres, hogy citromosteát és csokissütit osztogatnak a virágos réteken. A gyengébb szolgálóknak és küldötteknek semmi keresnivalójuk ott, hamar odavesznének.  

- Ne aggódj Kare, majd én vigyázok Eregonra, te fogadj szót és őrködj. - Kacsintott rá a fiú majd mutatta Eregonnak, hogy csak utána. Az öreg előre ment majd Nero intett Kerenak és ő is átlépett a kapun. A lány utánuk akart menni de addigra már a portál már rég bezárult. A lány csúszott egy hasast a folyosón. 

- Sejthettem volna, hogy rögtön bezárja Nero után.... - Majd csak nézett előre.- Ha Luze megszökött, akkor ebből hatalmas baj lesz megint... 

 

Madárcsicsergés töltötte meg az egész helyet, dala vidám és élettel teli volt, ő volt a tavasz hírnöke. A cseresznye fa alatt üldögélve nézni a lehulló szirmokat olyan nyugodt, az embernek elszáll minden gondja és hagyja, hogy a táj varázslata magával ragadja lelkét s kényeztesse szüntelen. A lány lágyan előre nyújtja kezét és a kismadár rászáll ujjára, a madár dala kedves és lágy mosolyt csalt arcára, lehunyt szemekkel hallgatta a dallamot. Hirtelen a madárka elrepült s a lány kinyitotta szemét. 

- Már vártalak.. - Fordult felé a lány kedves mosollyal. 

- Honnan tudtad, hogy jövök? - Lepődött meg majd leült mellé a fűbe és a fának dőlt, felnézett a fára.- Pedig meg akartalak lepni.. Talán az a madár mondta neked? - Nézett a lányra. 

Kissé megrázta fejét.- Nem, ő csak jelezte, hogy megjöttél. A madarak sajnos nem szeretik a fajtád ezért elrepülnek, menekülnek az erőtöktől.. Csupán innen tudtam..  

- Valóban? - Pislogott rá megszeppenve majd lehajtotta fejét szomorkásan, keserű mosoly jelent meg arcán.- Azért jöttek, hogy figyelmeztessenek, egy szörnyeteg közeleg akitől menekülnöd kell, igaz? Végül is így van, egy démon csak is egy szörny lehet, hisz gyűlöletből és fájdalomból születtünk.. - Azzal elkapott egy szirmot és rámarkolt.- Bestiák akiket nem lehet féken tartani... 

- Ne mond ezt.. - Csúszott közelebb hozzá a lány majd gyengéden megsimogatta arcát.- Ha ilyen gondolataid vannak az rád is kihat, az aurádra. Senki se fél senkitől amíg az a bizonyos valaki nem ad rá okot. A démonoktól azért félnek mert elterjedt a sok mese, ezek ellen úgy tudsz tenni, hogy meg mutatod, te más vagy mint az elődjeid. Érted már?  

- Túl kedves vagy hozzám... - Simította végig hosszú haját majd orrához emelte és mélyen beleszagolt. Lehunyta szemeit, a lány illata átjárta a férfit. Miután elengedte haját magához húzta és megölelte.- Ha így folytatod bajod esik, nem szerencsés ez így. 

Fejét a vállára hajtotta.- Ostobaságokat beszélsz.. - Azzal kezét a férfi nagy kezébe csúsztatta.- Már mondtam, engem nem érdekelnek a faji különbségek, hisz mindenkiben ott van a jó, csak fel kel fedezni azt a ládikát amibe el van zárva és bele kell tenni a beleillő kis kulcsot.. - Azzal szabad kezével megsimogatta a férfi mellkasát, ott ahol a szíve helyezkedik el.- A kis kulcs mikor kinyitja a ládikát megmutatja, hogy igen is nem vagy szörnyeteg.