14.füzet – Vörös hold, 1 fázis: Figyelmeztetés

- Te meg mégis mit keresel itt?! 

- Ejnye, nem illik így üdvözölni rég látott fivéred. 

- Teszek rá, hogy hogyan illene a tettid után, inkább örülj annak, hogy nem egyből a kardommal rohanok feléd, hogy a fejed vegyem.. Nos, mit is keresel itt? - Tette fel ismét a kérdést komoly és kimért hangon, tekintete rideg volt, nem igazán volt érezhető köztük az a tipikus testvéri szeretet. 

- Csak gondoltam teszek egy kis kirándulást, hisz olyan rég jártam az emberek világában. - Mondta egy kisebb mosollyal az arcán ezzel is hergelve.- Talán félni valód van, hogy csak így nekem rontasz rögtön a céljaim kutatva? Tudod nem igazán szokott téged érdekelni az amit csinálok, most meg csak úgy kérdőre vonsz...~ 

- Fejezd be a játszadozást és felelj! Neked ki se szabadna tenni a lábad az Alvilágból.. Gondolom erről a kis vakációról senkinek sem szóltál, jól mondom? Kíváncsi vagyok hány őrnek vágtad át a torkát, hogy kijuss. 

- Hogy nem jöhetek ki? Na ne nevettess. - Azzal el is tűnt róla a mosoly és megmutatta igazi lenéző és bunkó arcát, szemében a gyűlölet kavargott, semmi pozitív érzés nem volt a fiúban.- Nem azért maradtam ott mert te az parancsoltad, nem azért nem jöttem ki eddig mert bezártál. Ha nem döntök úgy, hogy alaposan kipihenem magam akkor már rég minden úgy lenne ahogy én akarom, sőt, te sose kerültél volna a trónra! 

- Még mindig itt tartasz? Azóta már jó sok idő eltelt, ideje lenne végre beletörődnöd, hogy nem vagy alkalmas arra, hogy irányítsd az Alvilág démonjait és egyéb lényeit. Vesztettél.. - Erre a férfi zsebre tett kézzel elindult majd a fivére mellett megállt. 

- Jelenleg nem azért vagyok itt, hogy rád pocsékoljam az időm... Van bent valaki akivel már nagyon, nagyon régóta találkozni akarok, nem várhatok tovább, tudod? Meg aztán neked a saját órádon kéne lenned. Milyen rossz fiú, lóg az órájáról~ - Azzal ment tovább ám Zess nem hagyta ennyiben ezt a beszélgetést. Utána fordult majd mágiát használva rátámadt, de a fivére elugrott a támadás elől.- Még mindig lassú vagy, vagy csak nem eléggé pontos? 

- Fogd be! - Mordult rá majd újból támadni akart, de a testvére hirtelen a háta mögé került. 

- Tényleg lassú vagy... Elpuhultál mióta itt élsz. Chh! Már semmi izgalmat nem érzek, nincs a mozdulataidban az a gyűlölet amit érzel, azok a kecses mozdulataid eltűntek és átlagosak lettek... Hát tényleg ő lenne az? - Erre Zess szemei kikerekedtek, nyelt egyet majd ahogy megfordult előhívta kardját és megvágta testvérét. 

- Ha a közelébe mersz menni nem állok jót magamért! - Nézett rá komolyan mire a Luze csak nevetni kezdett, a kardra markolt. 

- Olyan ostoba vagy... Ha nem reagáltál volna ilyen hevesen, nem jöttem volna rá arra, hogy a fehérfajú kis barátnőd az, mondjuk tény és való, nagyon hasonlítanak, de voltak kétségeim, ám neked köszönhetően ezek mind eltűntek. Annak a másiknak mázlija lett, hálás lehet neked! - Azzal ellökte a kardot és hátrább lépett. Ekkor megjelent egy nő a fiú mellett aki aggódó tekintettel nézett rá. 

- Luze mester! - Felé akart nyúlni de a fiú leintette, hogy ne érjen hozzá. 

- Menjünk Juna.. Itt egyenlőre végeztünk. - Majd felé pillantott..- Elvégezted a feladatod? - Erre a lány engedelmesen meghajolt. Rövid szőke haja kissé az arcába lógott, vörös szemeit lehunyta ezzel is jelezvén behódolását. Luze bólintott. Ebben a pillanatban Juna Luze elé ugrott védelmezően és egy pajzsot hozott létre Zess támadása ellen. 

- Intézzem el, hogy el tudjunk menni? 

- Felesleges. - Majd Juna mellé állt, arcán undor jelent meg. 

- Mégis hogyan vagy képes ilyen érzéseket táplálni iránta ? Azt a nőcskét megértettem, hisz istennő volt, de ez egy ember! Szégyen.. Az Alvilég elsőszülött hercege és jelenlegi uralkodója egy olyan démon, aki egy halandóba van belehabarodva annyira, hogy akár az életét is eldobná érte.. Milyen szánalmas, sőt, egyenesen undorító!  

- Ha tehetném letagadnám, hogy egy vér csörgedezik az ereinkben. Egy démont sosem fognak elfogadni, senki se, még ő se fogadott el. Retteget tőled hisz a leghatalmasabb démon fia vagy, egy kegyetlen démoni ki nem fél bemocskolni vérrel a kezeit és a testét, kinek nem számít ha százak vesztik életüket!! - Zess csak vigyorgott rá, hegyes fogai jól láthatóak voltak, Luze látva testvére reakcióját és viselkedését győzedelmesen elmosolyodott.- De, hogy ne mondjanak könyörtelen testvérnek hagyok itt neked egy kis ajándékot.. - Azzal felé tartotta a kezét, a pajzs eltűnt majd egy nagyobb energia löket telibe találta Zess mellkasát, eléggé nagy sebet szerzett, hátra csúszott és mire újra támadó állásba állt már nem voltak ott. Zess eltűntette kardját majd ahogy a sebhez ért kissé felszisszent, sóhajtott majd mondott egy igét ami rendbe hozta az iskola megrongált részeit, minden olyan volt mint előtte. Zess felugrott majd a tetőn landolt. Leült a kerítéshez, pontosabban a betonaljazatához és ott várt szépen csendben, csak az ajtót nézte várva, hogy a lány majd belép az órája után és mesél még neki a rejtélyről, vagyis ilyesmi.... 

 

Mindenki ezerrel körmölt hisz ez a nő tudta hogy hogyan kell alaposan terrorizálni a diákokat, mondjuk szemmel látható, hogy egyik diákot sem kedveli itt az iskolában. Monami is szorgoskodott majd az írás végeztével letette tollát és kezével kitámasztotta az állát majd fejét az ablak irányába fordította és csak bámult ki rajta üveges tekintettel. - Milyen szürke minden.. - Jegyezte meg magában majd csak továbbra is nézett ki a fejéből nem is törődve azzal, hogy éppen az órán ül. Kint kissé fújni kezdett a szél, a kopasz fák ágai összekoccantak, egy kettő le is esett ütközéskor, az őket eddig díszítő levelek a betonon lejtették mókás táncuk mintha azon örömködnének, hogy nincsenek többé helyhez kötve. Mélyen elmerült a gondolataiba mikor hirtelen az öreg nő rácsapott pálcájával az asztalára. 

- Maga meg mit bámészkodik?! Talán nincs mit csinálnia az órámon? - Mordult rá a nő mire Monami felé kapta a fejét és amolyan ''hupsz'' mosoly jelent meg az arcán. 

- B-Bocsánat, kicsit elbambultam, többé nem fordul elő, ígérem.... - Próbálta menteni magát de úgy érezte reménytelen. Kicsinek és végtelennek érezte magát az előtte álló hatalmas sárkánnyal szemben aki bármelyik pillanatban tüzet okádhat rá ő meg pont a legjobb helyen áll. 

- Persze, hogy nem. Mutassa a füzetét! - Azzal meg sem várva elkapta a lány elől és beleolvasott, csak nézte hosszasan majd visszafelé is lapozgatott. Monami nyelt egyet majd Axar hátrafordult hozzá és halványan elmosolyodott ''nyugi''. A nő letette a füzetet az asztalra majd kissé megpaskolta Momo fejét mire mindenki ledöbbent, igazán nagy ritkaságnak számított ez.- Kiválóan vezetett füzet, gondos és olvasható munka, saját tanulásra gyűjtött és kifejtett plusz munkák, igazán ügyes kisasszony, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy bambuljon a nagyvilágba.. - Azzal haladt tovább a sorok között tartva az órája többi részét. 

    Monamit ugyan leverte egy percre a víz, de aztán halványan elmosolyodott.- Túléltem.. - Örömködött magában majd folytatta a jegyzetelését. Axar meglepetten végignézte a jelenetet majd elvigyorodott és előre fordult. 

- Valahogy nem is vártam mást tőle... - Majd tovább firkálgatott hol a padra, hogy a füzetébe, nem igazán izgatta az órai tananyag.  

Castiel majdnem elaludt mikor ez az eset elkezdődött aztán teljesen energikusan írni kezdett mikor a nő megállt mellette, leverte a víz és szinte maximális sebességre tette az írását. - Meg fog ölni, meg fog ölni, meg fog ölni...- Mondogatta magában majd csak írt. A nő elégedetten bólintott és ment a következő sorba. Mikor már elég messze volt Castieltől a fiú fellélegzett és Monamira tekintett. 

 - …......- Azzal tovább akarta folytatni az alvást, ám kicsengettek. Monami egyből felállt és kiment mielőtt még mindenki kérdezősködni kezdett volna, a tanárnak csak annyit mondott, hogy mosdóba kell mennie aki beleegyezően bólintott. Erre mindenki lázadni kezdett. 

- De még be se fejezte az órát és ő már elmehet?! Ez nem igazság! 

- Így van, Monami miért mehetett ki? - Majd jött a többi kérdés is mire a nő az osztály felé fordult, szarvai megjelentek, fogai hegyesek lettek, szemei zölden világítottak. 

- Szóval szeretnék ha tovább tartanám maguknak az órát?~ - Hangja félelmetes volt, mindenkit kirázott a hideg, Castiel hátán felállt a szőr mert tudta, hogy mi következik. Nyelt egyet majd csak csendben figyelt.- Akkor a lázadók csatlakoznak Axarhoz délután. A 13/F-ben találkozunk fél négykor. Aki nem jön annak holnap dupla pótláson kell résztvennie! - Majd leült a tanári asztalhoz.- Mehetnek. - Abban a pillanatban szinte kiürült a terem, nem sok diák maradt ott, vagyis akik ott maradtak azok gyors elpakoltak és utána spuriztak minél messzebb a nőtől. Nos visszatérve Monamihoz.. Mo szépen sétálgatott a folyosón mikor az egyik sarkon beleütközött Lysanderbe aki éppen a jegyzeteit bámulta, pontosabban a jegyzet beszippantotta. Monami seggre esett, de Lysy segített neki felállni. 

- Sajnálom, nem figyeltem, nagyon megütötted magad? - Nézett rá felvont szemöldökkel mire a lány kisebb mosollyal az arcán legyintett. 

- Meg se kottyan. Mond mit néztél annyira a füzetedben? Nagyon érdekes lehet ha így elvonja a figyelmed, szó szerint beszippant és kizárod a külvilágot. 

- Oh. Hát.. Semmi érdekeset. - Azzal becsukta a füzetét és már ment is tovább. 

Monami csak meglepett pillantásokkal nézett utána. - Valami rosszat mondtam volna? - Majd sóhajtott és vállat vont, folytatta útját a tetőre. Nagy nehezen megmászta az a sok lépcsőt majd szó szerint beesett az ajtón. - Na ilyen szerencsétlen is csak én lehetek, beesni egy ajtón ami még csak be se volt ragadva eddig.... Szuper vagy Monami, mi lesz a következő? - Majd felkelt és leporolta magát. Zess meglepetten nézett rá. 

- Jól vagy Monami? 

- Eh? Te még itt vagy? - Lepődött meg ismét majd odament hozzá.- Pedig biztosra vettem, hogy már elmentél. Na, de nem is baj, úgy is beszélni akartam veled. - Mosolygott rá kedvesen, viszont mikor meglátta a mellkasán a sérülést ez a mosoly lefagyott az arcáról, tekintete aggódóvá vált, letérdelt elé.- Te meg mit csináltál? Egek, de csúnya... 

- Ugyan, ez csak egy karcolás, ne is törődj vele..... - Mondta majd félrenézett. Monamit nem győzte meg így feltűrte ingét majd elkezdte kigombolni a fiú felsőjét. Mikor ez feltűnt a férfinek rögtön odakapta a fejét.- Te meg mit csinálsz? - Fogta meg a kezét, hogy fejezze be. 

- Meg akarom gyógyítani a sérülésed, nem egyértelmű? Na engedj el szépen és had tegyem a dolgom! - Mondta majd csak azért is erőszakoskodott vele tovább. 

- Chh! Ez egyáltalán nem a te dolgod, majd begyógyul, nem kell velem foglalkoznod Monami. - Mondta majd a lány keze megállt egy pillanatra, még mindig markolta a felsőjét, de most jobban. - Monami? 

- Azt akarod mondani, hogy még arra se tartasz méltónak, hogy begyógyítsam a sebeidet? - Nézett fel rá kissé megbántott tekintettel majd elvigyorodott.- Vagy talán félted tőlem a habtested? Félsz, hogy megerőszakollak?~ - Húzta el direkt a szó végét majd közelebb hajolt hozzá a hecc kedvéért, Zess kissé elpirult majd amennyire tudott hátradőlt. Nem figyelt és már nem fogta olyan erősen a lány kezét, minden pont úgy történt ahogy Momo gondolta. Elmosolyodott majd széthúzta a felsőjét majd elkezdte gyógyítani a férfi sebét. 

- M-Monami... 

- Ugyan ne legyél már olyan mint egy lány. A lényeg, hogy meggyógyítsalak, hisz egy ilyen sérülés lassan gyógyul be, még egy démonnak is... Meg aztán, hasznosítani akarom magam, hisz én vagyok a leggyengébb a csapatban. Hiába voltam eddig szellem, akkor is gyenge voltam, de most, hogy újra ember vagyok, még gyengébbnek érzem magam... Nem akarok senkinek se a terhére lenni, így minden alkalmat megragadok, hogy segítsek nektek. - Erre a férfi hallgatott majd sóhajtott, megpaskolta a lány fejét. 

- Ne érezd magad feleslegesnek, vagy haszontalannak, gyengének meg végképp nem. A kezdetektől fogva hatalmas erő van benned, csak idő kell neki mire kibontakozik. Érted? Mindent ki kell várni, szépen lassan.. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy minél inkább sietettjük a dolgot, annál inkább késni fog, és minél inkább nem számítunk rá, annál hamarabb fog minket megtalálni. Ezt mindig tartsd fejben. - Erre felnézett rá majd elmosolyodott és bólintott. 

- Rendben van! De most maradj nyugton mert ez lehet, hogy picit fájni fog.. 

- Ugyan mit nekem egy kis fá-- Hé! - Szisszent fel majd összeszorította fogait. Monami igaz lassan gyógyította meg, de nem marad heg.- Hm.. - Simította végig mellkasát.- Teljesen eltűnt... 

- Ez volt a célom. A seb mély volt így jobban bele kellett hatolnom a sebbe, hogy ne hagyjak ki semmilyen területet vagy részt. - Azzal vissza akarta gombolni a felsőjét de Zess beelőzte. Vállat volt majd mellé ült. 

- Gondolkoztál már a rejtélyen? 

- Még nem valami sokat.. Te? 

- Hát, eszembe jutott pár dolog, de ha ez a te rejtélyed akkor nem segíthetek, vagyis.. Még én sem vagyok biztos a dolgaimban. Lehet, hogy az 1 év egy másik időpontra utal. 

- Na és a könnyekre van ötleted? - Megrázta a fejét. Monami sóhajtott majd csend következett ami vagy 5 percig eltartott. - Figyelj csak.. 

- Hm? 

- Hol szerezted azokat a sérüléseket? Amikor elmentem az órára még semmi bajod nem volt.. Az óra közepe felé érzékeltem az energiaváltozásokat.. Mi történt? - Fordult felé. 

- Semmi olyan ami aggasztana, csak találkoztam valakivel aki nem a szívem csücske, ennyi. Legközelebb a kedvedért simán elküldöm, rendben? - Nézett rá fél szemmel de csak Momo durcás tekintetével találkozott.- Most mi van? 

- Luka... 

- Ne hívj így. Itt ne. Különben is nem tartozom neked beszámolóval, oké? 

- Ti pasik olyan taplók tudtok lenni, főleg akkor ha egy lány aggódik a seggetek miatt és megkérdezi, hogy hol verette magát félholtra.. Komolyan, titeket sose foglak megérteni ezen a téren. - Erre a férfi mélyen hallgatott majd inkább témát váltott. 

- Ma nem menj sehova sötétedés után, rendben? 

- Mégis miért ne? 

- Ma van telihold, és ez egy különleges telihold lesz, ma éjjel a hold színe vörösben fog úszni.. Ilyenkor az alacsonyabb rangú démonok felütik a fejüket és vadászatra indulnak, mivel a te erőd nem elég ahhoz, hogy harcba szállj egy középszintű démonnak vagy lidérccel, jobb ha otthon maradsz ahol biztonságban vagy. 

- És város többi lakosa? - Kérdezte aggódó hangon majd Zess elmosolyodott. 

- Buta. Mindenki tudja, hogy ilyenkor jobb otthon maradni, ezt amúgy lehetne hívni egy családösszehozó napnak is, hisz mindenki otthon marad, ahova nem tudtak bemenni a démonok 

- Nem tudnak bemenni? Hogy..? Elmagyaráznád ? 

- Sóhaj.- Az alacsonyabb rangú démonok és lidércek csak a sötétben tudnak élni, az árnyakban tanyáznak és lapulnak arra várva, hogy egy arra tévedő elkéső ember vagy esetleg természetfeletti lény arra sétáljon. Ha egyedül támad nincs gond, de ezekre az a jellemző, hogy csoportban szállnak rá valakire, így az áldozatnak nincs sok ereje és esélye a védekezésre, főleg nem egy hozzád hasonló diáknak akik még csak tanulják a dolgokat. A középszintű démonok képesek embereket megszállni és különböző erőket használni, ezeknek a démonok van familiárisuk (szolgájuk), amik nem azok az éppen jófej és cuki háziállatok, sőt, van olyan démon mely nem állati lényt tart familiárisnak hanem egy erősebb de még nem középszintű lidércet vagy démont, és abból itt legalább kettőt -hármat. De nem kell azért annyira félned, hisz álltalában a város őrzői elkapják őket vagy igét mondanak a városra ami megtisztítja tőlük az utcákat, de a vörös hold ellen az őrzők sem olyan erősek. A hold ad erőt ilyenkor a sötétség lényeinek, vagy ösztönzi őket a vadászatra.. Ilyenkor az őrzők csak arra figyelnek, hogy mindenki biztonságban legyen. Szóval ne tedd ki a lábad semmiféle körülmények között. Ha boltba kell menned intézd el délután, ha át akarsz menni valakihez akkor szervezd le és még sötétedés előtt menj át hozzá. 

- Világos... Hm.. Te otthon leszel, vagy te is vadászni mész? Elvégre te is démon vagy... 

- Ne vegyél egy kalap alá azokkal az alsóbbrendű lényekkel, oké? Én nemesi démon vagyok, ráadásul az Alvilág királya... - Nézett rá majd nyújtózott egy nagyot és ásított, hegyes fogai most jól láthatóak voltak. Monami mikor meglátta gondolkozni kezdett, hozzá akart érni fogához de addigra Zess becsukta a száját, meglepődött.- Monami...? 

- Hm? Ja, bocs! - Azzal gyorsan visszahúzta a kezét.- Nem tudom mire gondoltam hirtelen.. 

- Mindegy. Hazakísérlek, vagy ahova akarsz menni, úgy is elmaradnak az utolsó órák, csak a büntető és felzárkóztatók lesznek megtartva, de azok is röviden.. Menjünk.. - Állt fel majd felhúzta a lányt is. Zsebre dugott kézzel elindult, a lány meg csak ment mögötte némán. 

 

Leonardo megkereste Castielt és Lysandert a folyosón majd ő is elmondta nekik a mai este helyzetét. Bár figyelembe vette azt is, hogy Castielnek ma lesz az első átváltozása ami lehet, hogy meg fogja őt viselni egy kicsit nagyon. Sokáig tűnődtek majd Leo felvetette, hogy ottlesz Castiel mellett az átváltozás alatt. 

- Nem. Nem. Nem és nem! - Tiltakozott a vörös kézzel, lábbal, fülecskékkel és farkincával.- Kizárt dolognak tartom, megbirkózok vele egyedül is. 

- Na és ha elveszted az eszed ? Mi lesz szétszeded a házad és megeszed a kutyád vagy mi? Gondolkozz már! Az első átváltozás a legveszélyesebb.. Akármennyire is tiltakozol ott leszek, sőt, haza is kísérlek, szóval szedd a cókmókod kutyuli. 

- K-K-KUTYULI?!?!?!? - Vízhangzott az egész iskolában, még a varjak is elrepültek az iskola fáiról. (tudjátok, eléggé tipikus mikor ordít valaki mint a fába szorult féreg ^^ ) Lysander lefogta barátját amíg Leo elment a szekrényéhez a cuccaiért.- Megfojtom, megnyúzom, megsütöm és odaadom Démonnak! - Majd hirtelen kikerekedtek a szemei, szíve nagyokat dobbant, egy pillanatra leverte a víz, lélegzete elakadt, testéből is kiszaladt egy percre az erő. 

- Castiel! - Kapta el Lysander az éppen összecsuklani készült fiút. Leo mikor meghallotta visszarohant, látva a vörös állapotát elkomolyodott. 

- Jobb lesz ha most hazaviszem.. Úgy látszik korábban kezdődnek nála a dolgok mint gondoltam, te jössz vagy hazamész? - Nézett a vámpirire miközben átvette a már eszméletlen srácot és a hátára kapta. Lysander megrázta a fejét. 

- Még össze kell szednem a bátyámat is. 

- Rendben, akkor holnap találkozunk, remélem egyben. - Mondta majd nyitott egy városi portált és átlépett rajta. Mikor megérkezett Castiel lakására a fiút az ágyára dobta majd a kutyát a vendégszobába helyezte el kajával és vízzel.- Bocs haver, de a gazdádnak most nem tenne jót ha ott lennél, légy jó fiú. - Azzal becsukta az ajtót és ráfordította a zárat.- Oké.. Akkor kezdjük a sötétítést és a pajzs felállítását. - Azzal elkezdte mormolni magának az igét. 

 

  

 

Hát ez volt az eddigi leghosszabb rész, és az az igazság, hogy ebbe se fért bele minden ><ˇ De nem tudok többet írni, nem is érzem az ujjaim TT~TT Nos a lényeg, hogy ugyan ebben nem volt emlék de azért az első csatajelenetféleségből kitudtok venni pár dolgot ;) Remélem tetszett igyekszem hozni a második fázist!