15.rész – A halál kastélya

- Most mi van? Fogalmam sincs, hogy mik voltak azok. Nem járok ki gyakran az erdőbe, nálunk nem szokás elhagyni a területünket és ha jól tudom, akkor ez a hely már Hael alá tartozik.

- Hael?

- Aha. A következő angyal aki felé tartunk az az ítélet angyala, Hael. - Mosolygott.- Nem is tudtátok?

- Mivel nem mondtad nem. - Mona sóhajtott.- Milyen messze vagyunk tőle?

- Hm.. - A tóra nézett.- Az attól függ, hogy mennyire tudtok úszni.

- Miért? - Nézett rá Leo furcsán, rossz érzése támadt.

- Mert a palota a tó legmélyebb pontján található, odáig le kell úszni. Nekem menni fog, de nem hiszem, hogy nektek halandóknak szintén sikerül-e.

- Úszni?! - Castielt kirázta a hideg.- Akkor én itt megvárlak titeket.

- Te is jössz kutyus. - Kapta fel Riddle.

- Egy frászt!! Tegyél le de most azonnal vagy--

Riddle nem igazán foglalkozott Castiel nyavajgásával, bele dobta a vízbe a visítozó farkast aki hiába kapálózott nem menekült meg. Miután Castiel és Riddle lejátszották a meccsüket Leo mellékesen megjegyezte, hogy van egy igéje aminek a segítségével nem kell úszniuk. Raffael (a lustaság fél egészség) kijelentette, hogyha van ilyen lehetőség, akkor őt is vigye magával Leo, hogy '' mutassa az utat''.

Leo elmondta az igét majd a kis csapat körül egy burok jelent meg ami megóvta őket attól, hogy vizesek legyenek, természetesen Castiel kicsit (nagyon) kiakadt, hogy ezt nem mondta el előbb Leonardo. Leo nem vett erről tudomást, elindultak a tó felé majd a megfelelő mélységnél a vízbe ereszkedtek.

- Kb milyen mélyen van Hael palotája? - Nézett Leo a bambuló Raffaelre aki csak pár másodperc elteltével tudott reagálni a kérdésére.

- Had gondolkozzak.. Ha az emlékeim nem csalnak Hael azt mondta, hogy ki fullozta a tó kapacitását és a legalja 1000m mélyen van. Arra hivatkozott, hogy nem szereti a hívatlan vendégeket. „ Ha valaki le akar jönni és én is akarom, annak segítek, a többi idióta úgy is meghal pár száz méter után.” Persze elfelejtette, hogy az angyalok ebben a világban hallhatatlanok. - Vigyorgott diadalmasan.

- Gondolom te bántóan visszaélsz ezzel a kis előnnyel. - Nézett rá Lysander mire Raffael biccentett.

- Néha vicces átugrani hozzá, tudod nekünk is jár a szórakozás.

- Inkább átok vagy mint felüdülés.. - Jegyezte meg halkan Axar mire Riddle kuncogni kezdett. Raffael hátra nézett rájuk mire a két fiú beszélgetni kezdett, az angyal csak húzta a száját.

Leo nehezen birkózott meg a mélységgel, és ez alól a gömb sem volt kivétel. Hosszú órákkal később végül elértek a hatalmas palota kapujához. A palotát egy hatalmas burok vette körbe ami biztosította a bent lévőknek, hogy ne fulladjanak meg.

Raffael kis trükközése után át is tudtak menni a kapun és elindultak a palota bejárata felé, hogy találkozzanak a második angyalal. Mona alaposan megnézte magának a helyet, egészen lenyűgözte, Castiel viszont teljesen rosszul volt.

- Nem tehetnénk villám látogatást..? Valahogy nem szimpatikus nekem ez a hely, kiráz tőle a hideg.. Meg minden más is.. - Mondta halkan miközben közelebb ment Monához.

- Nem lesz semmi baj, nem kell félned. - Mondta kedvesen majd megsimogatta a fejét mint egy valódi kutyának. A furcsa az volt, hogy Castiel nem csattant fel, nem vágott vissza, nem akadt ki, inkább összehúzta magát még jobban.

- Hael már biztos vár minket, ne maradjatok le. Oh, és ha lehet, akkor hagyjátok, hogy én beszéljek vele, biztos megint morgós kedvében van, mint általában.

- Nem tudom eldönteni, hogy ennyire bátor, vagy rettenetesen idióta.. - Mondta halkan Lys Axarnak mire a vöri összefonta a karjait.

- A második opcióra voksolok. - Mondta őszintén majd Raffaelt figyelte.

- Mit csinált veled..?

- Nem lényeges, de egyszer úgy is törlesztek neki. Túl tökéletes a szépfiú pofija.. Rosszul vagyok ilyen emberektől, gusztustalan.

- Csak is azért mert jobban néz ki nálad? - Kérdezte Riddle Axar háta mögül mire a vörös hátra pillantott rá. Riddle elgondolkozott majd elmosolyodott.- Akkor már értem, hogy engem miért nem kedvelsz, igazán elmondhattad volna, hogy féltékeny vagy ^^ .

- Te meg mi a francról beszélsz? Egyáltalán nem vagyok féltékeny a meleg külsődre ha nagyon tudni szeretnéd. Ami meg a nézeteltérésünket illeti, a helyedben nem emlegetném gyakran mert a végén kedvem támad orrba vágni. - A hangja komoly és fenyegető volt, Riddle kicsit meg is lepődött ezen, de ez főleg Lysander nyűgözte le.

* * * * *

A palota udvara hatalmas volt, jó ideig sétáltak mire elértek a hatalmas ajtóig amin keresztül beléphettek az óriási épületbe. Raffael lökött rajta egyet mire a kétszárnyas ajtó lassan kinyílt utat adva ezzel a csipet csapatnak.

Bent egy nagyobb előtérben találták magukat. Velük szembe szintén egy nagy ajtó volt, a terem két szélén pedig széles lépcsők melyek a következő emeletre vezettek, néhol egy-egy oszlop emelkedett a magasba. Az angyal úgy indult tovább mintha otthon lenne. A többiek nagy szemekkel tanulmányozták a bent lévő elrendezést és díszítést, úgy tűnhetett, mintha visszamentek volna a középkorba, a kastélyok világába ahol minden nemes megengedhette magának ezt a fényűzést.

Amikor elértek a főterembe, Hael már várta őket. A heverőjén feküdt és olvasott, de amint kinyílt az ajtó felnézett rájuk. Tekintete leginkább Raffaelen állapodott meg aki széles mosollyal tartott a férfi felé, látszólag ez nem volt kölcsönös öröm. A férfi lassan becsukta a könyvet és felült, megigazította a ruháját majd a haját és vett egy nagy levegőt.

- Mit keresel itt, Raffael?

- Én is örülök, hogy látlak Hael.~ Milyen rég voltam már itt, tiszta nosztalgikus érzések járnak át, csodálatos. Nem fogod elhinni amit mesélek, képzeld el-- Hael tekintete átment gyilkosba.

- Azt kérdeztem, hogy mi a fenét keresel itt !? Nem érdekelnek az idióta történeteid, ha azért jöttél, hogy megint az agyamra menj, akkor húzd ki a segged azon az ajtót és meg se állj a határig, világos?

- Most miért vagy ilyen goromba? Pedig én még vendégeket is hoztam neked.. - Mondta kissé elkeseredve majd megfogta Monami kezét és előre húzta maga mellé.- Tudod, hogy ő ki? Az utolsó élő istennő. Hát nem csodálatos?

- Ne beszélj rólam úgy mint egy ritka állatról...

- Különleges példány vagy, nem tagadhatod le. - Suttogta a lány fülébe miközben a derekára simított, de balszerencséjére ezt Mona nem igazán díjazta. Egy egyszerű lendülettel orrba vágta és ellépett tőle elégedetten.- Ez fájt!

- Helyes, azért kaptad, hogy fájjon.

Egy istennő? - Lassan odament hozzá majd két lépésre tőle megállt és alaposan tanulmányozni kezdte az arcát. Néha valamit mormogott magának, de Monami ezzel nem igazán foglalkozott, hagyta had memorizálja az arca minden pici vonását. - Érdekes.. Tényleg hasonlítasz a könyvben lévő hölgyre. Hogy hívnak kis hölgy? - A lány meglepetten pislogott a váratlan udvariasság miatt.

- Monami Lefainee, de az élők világában a Monami Cronwe nevet használom. - A férfi mögött lévő kis heverőre pillantott, azon belül is a könyvre.- Miféle könyvre gondoltál az előbb?

- Lefainee.. Vagy úgy. - Ellépett tőle, hogy a csapat többi tagját is lássa. Miután mindenkit alaposan megnézett magának a lány felé fordult.- Volt egy angyal aki összeszedte mind a hatvan isten képét és kisebb történetét, de hölgynél lévő kép oldala üres és egy átsatírozott név áll. Mit szeretnél tőlem?

- Hé! Hogyhogy vele tudsz kedves lenni velem meg nem?! - Akadt ki Raffael mire Hael félig felé fordult.

- Selyemhernyókkal nem tárgyalok amíg nem hozzák helyre azt a kárt amit okoztak.. Szóval ülj rá a szádra és fogd be amíg nem kérdezlek. - Visszafordult Mona felé.- Muszáj volt őt is honod, illetve hoznotok?

- Csak is ő tudta az utat hozzád, de elhiheted, hogy nem szívesen hoztam magammal. - Mondta őszintén. Az elkeseredett angyal megpróbált a fiúknál vigaszt keresni, de végül a hideg kőpadlón kötött ki bánatában.

- Olyan ridegek vagytok mint egy jéghegy...

- Visszatérve, hogy miért jöttünk ide.. Arra szeretnélek kérni, hogy add nekem az általad őrzött ereklyét. - A férfi kérdően felvonta a szemöldökét majd összefonta a karjait.

- Miért kellene eleget tennem a kérésednek?

- Mert csak is az ereklyék segítségével vagyok megidézni azt a kaput ami utat nyit az összes dimenzióba, fontos lenne, hogy minél előbb véghez tudjam ezt vinni. - Komolyan nézett rá.- Kerül amibe kerül, muszáj megszereznem mind a tizenkettő ereklyét.

- És ez a hernyó odaadta neked az övét? - Mutatott a földön fetrengő angyalra.

- Igen, bár nem ingyen..

- Nem ingyen? Mit kért tőletek? - Kérdezte meglepetten. Axar sóhajtott majd morogva félre nézett.

- A saját szórakozására fordította azt, hogy szükségünk volt a segítségére.

- Önként jelentkeztél cica.~ - Kacsintott rá mire a vöröst kirázta a hideg.

- Értem.. Micsoda strici vagy Raffalel. Nem értem mi értelme volt annak, hogy kértél valamit cserébe, bármelyik tárgyat képes vagy megáldani, ennek így semmi értelme.

- De ezt ők nem tudták és különben is..! Hael!! Kussolj be!

- Hogy micsoda..? - Axar elkapta Raffaelt és gyilkosan nézett rá.- Végig se kellett volna csinálnom a nyamvadt próbádat mert bármikor képes lettél volna új ereklye készítésére...?! Remélem felkészültél arra, hogy most felszeletellek apró cafatokra és szusit csinálok belőled!!

- De túlélted nem? Ami nem öl meg az megerősít.. - Mosolygott rá mire Axar behúzott neki, ám a következő ütésnél Hael megfogta a fiú karját.

- Őt csak én verhetem meg, ennyi elég volt, a többi az én feladatom.

- Tőlem aztán.. - Otthagyta majd kiment, Leo utána sietett.

- Szóval.. Ti angyalok képesek vagytok tárgyak megszentelésére? - Kérdezte Monami elgondolkozva miközben nézte ahogy Hael arrább vonszolja a kiütött hófehérkét.

- Igen, rendelkezünk az áldás igéjével. Az általunk megáldott tárgyakat pedig képesek vagyunk átküldeni az élők világába, meg néha napján a lelkek városába is. Persze megvan, hogy milyen időközönként vagyunk képesek egy tárgy megáldására. - A falnak támasztotta.- Itt aludhat, legalább nincs nagyon láb alatt.. Nyamvadt hernyó..

- Vagyis.. Ha odaadod a nálad lévő ereklyét, akkor képes leszel másikat csinálni, igaz? Ugyanott leszel..

- Mondhatni. De ezek nem hétköznapi tárgyak. - Felé fordult.- Igaz, hogy képesek vagyunk egy új készítésére, de ez azért mégis csak sok munka és mint mondtam, nem hétköznapi dolgok, hatalmas erejük van. Minden angyal más igét használ, ettől lesz egy ereklye különleges és értékes darab, nincs két egyforma, még akkor sem, ha egy angyal készítette az adott ereklyéket.

- Mit kérsz cserébe?

- Hm... Gyere velem. Előbb válaszolj pár kérdésemre, aztán majd kitalálom, rendben? Úgy is ráértek, éjszaka veszélyes ez a dimenzió is, nem tanácsos ilyen időben tovább indulni. - Elindult kifelé az előtér irányába, Mona pedig követte őt, bár nem voltak túl jó megérzései a dologgal kapcsolatban.

Eközben kint.:

- Axar, várj már egy kicsit. - Próbált vele lépést tartani barátja.

- Most hagyj, le kell higgadnom mielőtt olyat teszek vagy mondok amit nem akarok. - Mondta komolyan majd ment tovább, kicsit még gyorsított is tempóján, de Leo nem adta fel, már futott utána. - Ne gyere utánam!

- Ha egyedül vagy sokkal nagyobb hülyeséget csinálsz mintha veled lennék, ne legyél gyerekes. Állj már meg végre, Axar! - A fiú nagy nehezen megállt.- Na végre.. Nagyon nehéz feladat volt..?

- Igen.. - Sóhajtott majd a falnak dőlt.

- Mostanában elég furcsa vagy.. - Megállt előtte.- Tudom, hogy ez az egész helyzet olyan.. Frusztráló, de megbirkózunk vele, erősek vagyunk. És megígérem.. Megígérem, hogy többet nem kell olyan borzalmakon végigmenned mint Raffael kastélyában, ki fogok találni valamit, hogy ne történjen hasonló eset megint. - Halványan elmosolyodott majd a kezeit Axar vállára tette.- Rendben lesznek a dolgok.

- Túl kedves vagy velem, ha valami baj van.. - Mondta halkan majd közelebb lépett hozzá és a fejét Leo vállának döntötte.- Ilyenkor miért nem vagy velem szigorú? Miért vagy gyengéd a megszokott rideg beszólásaid helyett? Ilyenkor mi változik meg? - Leo csak pislogott az őt jellemező megjegyzésekre majd megveregette Axar hátát.

- Fogalmam sincs, ilyen hatással van rám a rémes hisztid. Na meg.. Milyen barát az olyan aki hagyja, hogy a társa egyedül küzdjön meg a problémákkal?

- Lehetnél gyakrabban kedves velem..

- Talán.