16.füzet. - Vörös hold, 3 fázis: Verseny az idővel

- Monami! Monami! - Rázta meg, hangja aggódó volt, néha néha megremegett. 

- Zess....- Nyúlt fel felé véres kezével, a fiú megfogta majd saját arcára tette, érezte, hogy milyen hideg is a lány érintése. A lány szeme tekintetéből áradt a fájdalom, lassan üvegesedni kezdett, kissé be is könnyezett. 

- Ostoba, mondtam, hogy ne gyere ki.. - Jobban magához húzta. Monami tátogott valamit, de torkán nem jöttek ki hangok mire Zess szemei kikerekedtek.- Tarts ki még egy kicsit, hallod? Csak rám figyelj, a hangomra! Monami.. - Semmi reakció.- Monami? MONAMI!! 

A lány keze lassan lecsúszott Zess arcáról s kicsúszott kezéből ott hagyva véres ujjai nyomát elkenve, lassan és tehetetlenül teste mellé zuhant a vértócsába. Eszméletlenül hevert karjai közt vérbe fagyva, körülöttük vagy 2m-es ''körben'' mindent vér borított be. Monami hófehér haját most saját vére festette vörösre, farmerja fekete lett, fekete felsőjéből meg csak a vére csöpögött. Zess rázogatta a lányt, de teljesen hiába. Úgy tartotta a testét, hogy hozzáférjen a mellkasán tátongó hatalmas sebekhez, rátette kezét majd elkezdte gyógyítani, ám ez semmit sem javított a lány állapotán. 

- Gyerünk... Nyisd ki a szemed.. Hallod? Monami nem szabad feladni! - Beszélt folyamatosan a lányhoz. 

 

- Szerintem nem fogsz kiférni az ajtón.. - Méregette Leo Castielt majd az ajtót, a fejét fogta és csóválta.- Sehogy se férsz ki. 

- Ennyit a képességek kipróbálásáról. - Mondta majd már fordult volna vissza mikor Lelo elkapta egy mágikus körrel. 

- Mégis kinek nézel te engem? - Mondta komoly hangon majd mire a farkas válaszolhatott volna már az udvar közepén voltak. Leo kicsit feloldotta a védőkorlátot, hogy szabadon mozoghasson kerítésen belül.- Na rajta, fuss pár kört. 

Castiel csak bambán nézett rá majd valami bólogatást mutatott felé. Sétálva indult el majd átváltott ügetésbe és elkezdett futni, figyelt a mancsok sorrendjére, de beleveszett így lábai összeakadtak majd elesett és csúszott vagy 3-4 métert előre, kicsit sáros lett. Leonardo csak nevetett majd mutatta neki, hogy próbálja újra. Felállt majd megrázta magát és újra próbálkozott. Most egészen jól ment neki, elég sokáig bírta ám az egyik kanyarnál kicsúsztak hátsó lábai így megint sárcsúszkált egyet, még az orra is tele ment földdel ami miatt tüsszögni kezdett, rázta jobbra balra a fejét majd leült és mancsával piszkálgatta orrát. 

- Ez így nem is olyan vicces... 

- Ugyan ne mond ezt, még csak 1 órája vagy farkas. Igaz még rengeteget kell gyakorolni meg minden, de hidd el ez egy csodálatos dolog. A mai napig rejtve vannak a vérfarkasok képességei, hisz nincs sok belőlük világszerte, talán ha él 20-25 falka a világ tájain ami valljuk be igen kevéske, főleg ha azt nézzük, hogy egy falkában kb 10-en vannak.. No meg ott van az is, hogy a vérfarkasok nem a barátságos oldalukról ismertek, mindenki elkerüli őket nagy ívben, és ez visszafelé is igaz. A vérfarkasok nem igen vegyülnek az emberekkel mert nem értik meg egymást. - Karba tette a kezét majd csak figyelte.- Szóval hajrá! Lepj meg vöröske. 

- Hm... Akkor én ritkaságnak számítok? 

- Ja egzotikus idióta állatfaj lettél, amolyan hibrid féleség.. - Mondta fa pofával majd leült és figyelte, hogy miként ügyköd. Castiel jó sokáig csak a futást, ügetést és a kanyarbevételeket gyakorolta, aztán később rátért az ugrásokra és az egyéb trükkökre amiknek az első próbálkozásai eléggé viccesre sikerültek, legalábbis Leo jókat nevetett rajta. A kuytulit ez csak még inkább arra inspirálta, hogy tökéleten kell csinálnia, azaz többet kell gyakorolni meg ilyenek.. Amolyan ''csak azért is megmutatom'' alapon. Minden zökkenőmentesen ment amíg Castiel hirtelen le nem fagyott, felkapta a fejét majd szaglászni kezdett a levegőben, ideges lett. 

- Monami megsérült, érzem a vére illatát a levegőben! - Morogta eltorzított hangján mire Leonardo felugrott, látta, hogy teljesen bepöccen a farkas. A hátára ugrott és belemarkolt a szőrébe. Castiel felvonyított majd neki indult az útnak abba az irányba ahonnan a szagok jöttek, a hátán lévő fiú feloldotta a védőburkot majd hagyta, hogy had menjen, bár néha azért irányítani kellet a drágát mivel nem közlekedett éppen szabályosan. Az utat hamar megtették, talán ha 20 percbe telt az egész, Castiel sebessége hihetetlenül nagy volt. Minél közelebb volt annál gyorsabban rohant, párszor majdnem orra is bukott. Mikor meglátta Zesst és a karjai közt lévő véres lányt lefékezett előttük. Hihetlenkedve nézte őket majd lassan odament, orrával kissé megbökte Monami fejét, nedves orrát a lány arcának nyomta. Tekintete szomorú volt, csillogott, kissé olyan volt mintha bekönnyesedett volna. Lefeküdt mellé majd Zessre nézett, hogy azonnal mondja el mi történt. 

- Későn értem ide.. - Gyógyította tovább miközben leste a lány arcát, hogy ad-e valami jelet.- Egy középszintű démon volt az, már majdnem felsőbb rangúnak mondható.. Az egészet kitervelte, tudta, hogy Monami ereje még nem ébredt fel, így könnyű préda. - Jobban szorította a lányt, alsó ajkába harapott mérgében.- Ha kicsit előbb észreveszem, vagy ha picit előbb ideérek ez nem történik meg! 

- Nem a te hibád. - Mászott le Castiel hátáról Leonardo aki odament a lányhoz majd végignézett rajta, sebei súlyosságát nézte leginkább. - El kéne vinnünk innen, itt nincs biztonságos helyen. A többi démon már biztosan mégérezte vérének illatát, el kell innen vinnünk mielőtt mindegyik össze nem gyűlik itt. Luka.. Ha most elvisszük egy gyógyítóhoz akkor... - Erre a fiú felállt karjaiban a lánnyal, szó nélkül felült Castiel hátára mire a farkas meglepődött, sejtette mit akar ezzel Zess, felállt majd Leora nézett. - Hova akarod vinni? - Kérdezte a srác mire a démon lenézett rá. 

- Haza viszem, a bátyja meg tudja gyógyítani a sérüléseit úgy, hogy ne maradjanak később hegek. Nem fogom megvárni amíg teljesen elvérzik, vagy amíg a méreg el nem terjed teljesen a testében. Castiel! Irány Monamiék háza! 

A farkasnak több se kellet már meg is indult nagy rohanva, próbált a leggyorsabb sebességére kapcsolni ám már kicsit kezdett fáradni, ennek ellenére loholt. Zess fél kézzel bundájába kapaszkodott amíg másikkal szorosan ölelte magához a lányt akinek egyre hidegebb és hidegebb lett a teste. - Tarts még ki egy kicsit Monami! - Nézett le rá majd újból csak előrefelé tekintett. 

 

Milyen furcsán érzem magam. Olyan mintha lebegnék, olyan mintha nem érezném a fizikai dolgokat melyek körül vesznek engem. 

- Mona.. - Szólt egy kedves hang halkan melyet képtelenség volt behatárolni, hogy honnan jöhetett. - Mona.. Mona.. - Mondogatta továbbra is a hang. 

Kinyitottam a szemeim majd egy szürke szempár nézett vissza rám kedvesen, édes mosoly ült arcán, haját arcába fújta a könnyű szellő. Olyan furcsa ez az érzés, mintha hevesebben verne a szívem, pillangók repdesnek a gyomromban, egy kellemes érzés járta át a testem. Kezével megérintette arcom mire édes bizsegést éreztem, halvány pír jelent meg arcomon. Másik keze derekamra csúszott majd közelebb húzott magához, arcomon lévő keze cirógatott, csak kedvesen kémlelte tekintetem, mintha arra várna, hogy viszonozzam érintéseit. Szinte kényszeres késztetés éreztem arra, hogy átöleljem s fejem a mellkasára döntsem, kezeim izmos hátán pihentettem. Azzal a kezével mellyel eddig arcom cirógatta most fejem simogatta. Olyan kellemes és puha, annyira jó az érintése. Nem akarom, hogy vége legyen ennek a percnek, vele akarok maradni, így akarok maradni örökké.. Abbahagyva fejem simogatását lenyúlt államhoz majd gyengéden felfelé biccentette, ajkai egyre közeledtek enyéim felé. Már éreztem forró lehelletét ajkaimon mikor hirtelen eltűnt, forróság vett körül, sikonyáló és őrjöngő hangok támadtak meg. Mindent vér borított, romok mindenfelé s lángok melyek szinte az égig törtek. Kardok siklanak és ütköznek egymásba, hol az egyik hol a másik szisszen fel és szerez sérülést. Ebben a pillanatban megláttam őket, őket kik egymással küzdenek mindent eldobva csak is a nyerésre koncentrálva. Ne.. Én ezt nem akarom! Ne harcoljatok egymás ellen! Arcomon forró könnycseppek gördüktek végig ahogy néztem csatájukat, lehunytam szemeim, kezem a mellkasomra tettem. Mire újból felnyitottam szemeim már egy másik helyen voltam, minden fehér volt, lány szellő lebbentette meg a függönyöket, a rózsaszirmok kecses táncot jártak a levegőben egymással. Ismerem ezt a helyet.. Ez a hely.. Ekkor képszakadás. Csak a léptek visszhangzását hallottam melyek sietősen közeledtek felém. 

- Monami! 

 

- Monami?! - Döbbent meg Kai mikor meglátta az ajtóban álló Zesst karjaiban a haldokló lánnyal. Azonnal kinyitott az ajtót majd a farkasra nézett.- Te menj az udvarba nehogy meglássanak. - Majd becsukta az ajtót meg sem várva a kutyuli válaszát.- Erre gyere gyorsan! - Rohant fel az emeletre majd a folyosó végén lévő szobába nyitott be, utat engedett a bejövő fiúnak majd becsukta az ajtót maguk mögött.- Tedd az ágyra.. 

- Meg tudod gyógyítani? - Tette le a lányt majd csak Kait nézte, tekintetében még mindig ott bujkált az aggodalom, ehhez most hozzá társult a reménykedés is. 

- Még nem tudom.. Így ránézésre igen, de a beszámolód alapján lehet, hogy a méreg már eléggé eluralkodott a testében. Nem lesz semmi felvenni az ellen a harcot, szóval lehet, hogy használnom kell az erődet egy idő után. 

- Használj bármit, csak legyen jobban! - Jelentette ki mire Kai csak nagyokat pislogott, halványan elmosolyodott.- Semmit se változtál, ha valakit kedveltél mindig így reagáltál, még akkor is mikor csak egy karcolást szenvedett. - Erre a férfi csak komoly tekintettel nézett rá mire a szöszi odament az ágyhoz Monami mellé.- Na lássuk... 

Tűrte fel kardigánja ujjait a könyökéig majd lassan elkezdte leszedni a lányról a felsőjét, ez kicsit nehéz volt hisz a ruha bele volt már ragadva a sebekbe. Miután nagy nehezen leszedte a lányról a felsőjét elszörnyedve nézte a sebeket, nyelt egyet majd nadrágját is lehúzta róla óvatosan. Zess csak állt az ágy mellett a falat támasztva karba tett kezekkel, figyelte, hogy mi lesz. Mikor Monamin már csak a fehérneműje volt elkapta tekintetét, persze azért lopva néha-néha végignézett a lány testén, végtére is firfiból van. Kai egy gyógyító burkot vont a lány köré majd nekifogott a sebek meggyógyítsanak és a méreg semlegesítésének. 

 

Kai megtörte a burkot, letörölte a homlokát majd felöltöztette húgát, felhúzott rá egy fehér pólót és egy fehér hosszú nadrágot majd betakarta és nyomott egy puszit a homlokára. Megsimogatta fejét aztán Zess felé fordult. 

- Hogy van?  

- A jó hír, hogy a sebeket meggyógyítottam a mérget is el tudtam távolítani a testéből, de rengeteg pihenésre van szüksége, hogy a megsérült belső szervek helyre álljanak, valamint a lelkére is ráfér egy kis gyógyulás, a méreg elkezdte megfertőzni.. A rossz hír az, hogy fogalmam sincs mikor fog magához térni. Lehet, hogy még ma, vagy holnap, de az is lehet, hogy napok, hetek múlva ébred csak fel. 

- A lényeg az, hogy rendben lesz.. - Mondta majd leült az ágy szélére és csak nézte Monami alvó arcát, jó ideig csak nézte majd Kai felé fordította fejét. A szőkeség sóhajtott majd biccentett. 

- Maradhatsz ha akarsz, végül is úgy se rontod meg.. - Azzal intett neki és kiment. 

Zess jó ideig még Monami mellett ült majd leköltözött a földre. Leterített egy plédet az ággyal szembe majd leült rá és a falnak támasztotta hátát, karba tette kezeit és csak nézte csendben, egészen addig leste amíg ő maga is el nem aludt.