16.rész - Az igazság

- Ha odaadod a nálad lévő ereklyét, akkor képes leszel másikat csinálni, igaz? Ugyanott leszel..

- Mondhatni. De ezek nem hétköznapi tárgyak. - Felé fordult.- Igaz, hogy képesek vagyunk egy új készítésére, de ez azért mégis csak sok munka és mint mondtam, nem hétköznapi dolgok, hatalmas erejük van. Minden angyal más igét használ, ettől lesz egy ereklye különleges és értékes darab, nincs két egyforma, még akkor sem, ha egy angyal készítette az adott ereklyéket.

- Mit kérsz cserébe?

- Hm... Gyere velem. Előbb válaszolj pár kérdésemre, aztán majd kitalálom, rendben? Úgy is ráértek, éjszaka veszélyes ez a dimenzió is, nem tanácsos ilyen időben tovább indulni. - Elindult kifelé az előtér irányába, Mona pedig követte őt, bár nem voltak túl jó megérzései a dologgal kapcsolatban.

A palota egy teljesen másik szegletébe vezette. A terem amibe beléptek tágas volt és kissé rideg, nem volt benne valami sok bútor, de ami volt az mind fekete volt, tökéletesen illett Haelhez. A helyiség közepén egy kerek asztal foglalt helyet két, gyönyörűen kidolgozott székkel melyek egymással szemben voltak. Az asztalon egy kecses vázában friss, sötétvörös rózsák díszelegtek. Mona egy pillanatra megállt az ajtóban és megnézte a szoba többi részét is. A boltíves ablakokat nehéz fekete függöny szegélyezte amik egy vörös szalaggal voltak összekötve. A kintről beszűrődő fény különleges megvilágítást adott a szobának s annak tárgyainak. Az aszt felett egy hatalmas csillár függőt tele kristállyal, de ez is a megszokott színben pompázott: fekete és a vörös több árnyalatában ízlésesen. Az ajtóval szembeni falnál padlótól mennyezetig tartó könyvespolc helyezkedett el amin mindenféle vastagságú könyvek pihentek, látszott rajtuk a tudás súlya. A jobb oldalt, az ablakokkal szembeni falon volt egy hatalmas festmény, pont az asztallal egy vonalban. Monaminak beljebb kellett mennie, hogy meg tudja nézni mit ábrázol a kép.

- Foglalj helyet nyugodtan, onnan is remek rálátásod van a festményekre. - Mondta a férfi majd megfordította az egyik széket a festménnyel szemben és leült. A jobb karjával az asztalra könyökölt majd a kézfejére tette fejét. Lábait férfiasan keresztbe tette.

- Köszönöm.. - Mondta kis hatásszünet után majd leült a vele szemben lévő helyre. A festmény felé fordult. Csak ekkor vette észre, hogy kettő festmény van egymás mellett.

Az egyiken a III. Démonkirály és családja volt. Ryuren Crosszeria, Dalyna Crosszeria, Luze Crosszeria és Luka Crosszeria. A két fiú még kicsi fiú volt a festményen. A lány elkerekedett szemekkel nézte a férfi mellett álló nőt mivel egyszer sem volt alkalma találkozni vele. Pár perc múlva a másik fényképre nézett. Ezen a festményen a főisten pár volt látható, és mellettük Tokugawa és Monami, szintén gyermekként.

- Hael..

- Igen?

- Honnan vannak ezek a festmények? - Kérdezte miközben felé fordult.

- Hm.. Lássuk csak.. - Egy pillanatra elgondolkozott majd megvonta a vállait.- Már olyan régóta itt vannak, hogy fogalmam sincs. Miért érdekel?

- Csak úgy.. Tudod, a kíváncsiság.. De ami most még fontosabb. Miért hívtál ennyire félre a többiektől? Mégis mit akarsz?

- Milyen nyes vagy. De a kérdésed teljesen jogos. - Felé fordította a fejét és a szemibe nézett.- Azért hívtalak ide, hogy Raffael semmi képen se tudjon beleavatkozni a mi ki beszélgetésünkbe. Az igen kellemetlen lenne ha megtörténne. - Válaszolt nyersen és őszintén.

- Miért olyan fontos az, hogy Raffael ne jöhessen ide..? Róla akarsz kérdezgetni vagy beszélgetni? Ha igen, előre szólok, hogy nem vagyok valami jó a párkapcsolati tanácsok osztogatásában, sajnálom. De azért majd igyekszem.

- Ami a kapcso-- Hogy mi?! - Kerekedtek ki a szemei döbbenten a férfinek, még a feje is lecsúszott a kézfejéről így megfejelte az asztalt.- Neked teljesen elment az a csepp eszed is ami beleszorult abba csöpp agyadba?! Nincs semmi köztem és Raffael között, kikérem magamnak! Ha lenne is semmi közöd hozzá..! - Förmedt rá mérgesen, de az arca kissé vörös volt ami lánynak egyértelmű választ mutatott, hogy Hael teljesen a dolgok ellenkezőjét állítja, de inkább nem kötekedett és szívta tovább a vérét. Sokkal fontosabb volt neki, hogy megkapja Hael ereklyéjét és tovább mehessen megmenti Lukát.

- Jól van, jól van. Csak vicceltem, nem kell mindjárt átharapni a tokomat. Inkább térjünk vissza az eredeti témára. Szóval. Miről is szeretnél információt kapni tőlem?

- Arról, hogy mit csinált veled Raffael. - Mondta kissé duzzogva majd újra kitámasztotta a fejét.

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy Raffael imád mások agyában, emlékeimben mély búvárkodni. Gusztustalan egy szokás, de ő élvezi és nagy pechre kurva jó benne. Szóval. Milyen emlékeidet látta és miért? Mi volt az a próbatétel amit ki kellett nektek állnotok?

- Túl sok kérdésed van felém.. Már megbocsáss, de neked ezek miért fontosak? - Mona hangja gyanakvó volt, kissé még a szemöldökét is összehúzta miközben a férfi arcát kutatta valami jelet keresve, hogy mire készül.

- Mindig van valami oka, ha valaki emlékeit megnézi. Valamit akar ezekkel az emlékekkel és én ezt tudni akarom.. - Nézett félre.- Ennyi az egész, neked csak válaszolnod kell.. A többit majd én magam megoldom. Részletesen szeretném hallani.

- Tudod, igazán csodálatos, hogy ennyire törődsz azzal a személlyel akit utálsz, rendes tőled. - Mosolygott rá majd kényelmesen hátradőlt. Lábait keresztbe fonta majd a kezeit az ölébe tette miközben lazán összekulcsolta az ujjait.- Nos nézzük csak. Haladjunk történés szerinti sorrendben. Az elején nem teljesen emlékszem, hogy mi történt.. De egy álomvilágba tértem magamhoz. Egy mezőn voltam amit egy erdő ölelt körül, a mező közepén pedig egy hatalmas, virágzó cseresznyefa állt. Alatta állt Luka.. Először oda siettem hozzá, de ő nem látott, azt hiszem. Aztán egy másik nő jött hozzá akivel tovább állt. Mire felfogtam volna, hogy mi történt, addigra valaki hátulról megölelt. Tokugawa volt, bizonyára tudod, hogy ő kicsoda. - Lehunyta a szemeit és vett egy mély levegőt.- Visszavitt az istenekhez a fő kastélyba ahol elkezdtük szervezni az esküvőt. Egyik este a kertben voltam mikor Luka megjelent nekem, de abban az álom világban nem ismertem fel. Megkért, hogy ne felejtsem el.. Aztán.. - Nyeltem egyet.- Gyorsan történtek az események. Tokugawa megjelent, megölte Lukát, aztán kérdőre vontam, hogy miért. Ő rám förmedt és ekkor jöttem rá, hogy ez nem a valóság, de addigra késő volt. Meg akart ölni, és mikor lesújtott.. Képszakadás.. Nem emlékszem.

- Valószínűleg Raffael varázsa megtört. Azért nem emlékszel a folytatásra, mert nem is volt. - Elgondolkozott.- Más nem történt  még vele?

- Később miután Axart megkínozta félre hívott és megnézte pár emlékem. - Nézett fel rá.

- Mit nézett meg?

- Azt, hogy miért van szükségem az ereklyékre, hogy mi hajt a célig. - Mondta őszintén.

- És mi ez az indok? - Kérdezte kíváncsian. Tekintetét egy pillanatra sem vette le a lány arcáról. Válaszokat akart és minden tudását bevetette, hogy olvasni tudjon a reakcióiból.

- Luka eltűnése. Megmentett, de ő elveszett mikor egy dimenzió összeomlott. Úgy tudom, hogy az összeomlott dimenziókat vissza lehet hozni ha a 12 angyal ereklyéit egyesítik. - Kissé lehajtotta a fejét.- Meg akarom találni.. Tudom, hogy még nem késő.. Ha meg tudom nyitni az elveszett dimenziót, akkor megmenthetem.

- Sajnos tévedsz. - Mondta ki egyszerűen a férfi. Mona döbbenten, tágra nyílt szemekkel felkapta a fejét és csak nézett a férfire kinek arca nem rezdült. Semmit se lehetett róla leolvasni.- Nem tudod vissza hozni az összeomlott dimenziót. Ha Luka túl is élte a hatalmának köszönhetően, akkor nem az összeomlott dimenzióban van.

- Hanem..?

- A köztes dimenzióban. A semmiben. Innen nehezebb lesz kijuttatnod mint gondolod. Na meg.. Megtalálni se lesz könnyű. Egy sötét hely melyben nincs semmi, csak az üresség és az ott rekedt kósza lelkek melyek mindennél jobban vágynak a fényre. Ha belépsz oda, korlátozott időn belül kell cselekedned és csak is egy valakit hozhatsz magaddal. Ha nem sikerül, akkor te magad is odaveszel a semmibe. Ennek tudatában is folytatni akarod az utad?

- Igen. -Mondta komolyan minden gondolkozás nélkül. - Ha van esélyem megpróbálni, akkor megteszem. Mindent meg kell próbálom. - Hael halványan elmosolyodott.

- Már értem, hogy Raffael miért ment bele. - Kissé megrázta a fejét majd felkelt.- Legyen. Ha már ilyen elszántan küzdesz odaadom neked.

- Valóban?

- Igen. Én is csatlakozok hozzátok az út során a többi angyalig. Ha már ketten vagyunk, akkor nem kell ennyire bonyodalmasan győzködni őket arról, hogy segítsenek nektek.

- Te is jössz..? Csak nem Raffael miatt? - Nézett rá kissé furcsán a lány.

- Hogy? Ugyan dehogy. Mi is kellünk majd, hogy meg tudd nyitni a kaput. Csak is mi tudjuk aktiválni a saját ereklyénket. - Sóhajtott.- Azt ne mond, hogy Raffael ezt is elhallgatta előletek.

- Próbálkoztál már szerencsejátékkal? Valószínűleg nagy sikered lenne.

* * * * * * *

Miután mindent megbeszéltek visszamentek a többiekhez. Axar és Castiel Raffael előtt térdeltek és felváltva bökdösték itt-ott, hogy vajon él-e még szerencsétlen hernyó. Leo és Lysander alaposan körbenézett addig, Riddle pedig letelepedett a lépcsőre és pihent amíg várták a fejleményeket.

- Szerinted él még? - Kérdezte Axar a mellette gubbasztó vöröstől.

- Hát.. Élő szaga van sok gusztustalan parfümmel keverve.. Felfordul a gyomrom, hogy ennyire közelről érzem ezt a kavalkádot.. Gyilkos bűz.. - A kezét az orra és a szája elé tette.- Visszafelé nem ártana megfürdetni..

- Amíg Hael a közelében van hozzá se lehet nyúlni a kedveséhez, ne is próbálkozz.

Hael és Monami nemsokkal később jelentek meg, de a férfi arca olyan volt, mintha hallotta volna, hogy Axar és Castiel miről beszélgetnek. Riddle nagyot ásítva és nyújtózkodva felkelt majd odament a jövevényekhez kíváncsi tekintettel, hogy mi a terv. Mona biccentett miközben a bérgyilkos felé mutatta az ereklyét amit az angyaltól kapott, hogy folytathassák az utat.

- Remek. Akkor induljunk. Nem hiszem, hogy több időt kellene elpazarolni a kelleténél, minden perc számít Lukának. - Mondta a szöszke majd megigazította a ruháját amit le is porolt.- Hozzak valamit vagy erre az ereklyére is te vigyázol?

- Inkább magamnál tartom. Akkor nem kell aggódnom, hogy történni fog vele valami olyasmi aminek idő előtt nem kellene. De ezen kívül igazad van, menjünk. - A fiúkra nézett.- Valaki kotorja össze Raffaelt és induljunk tovább. - Mondta miközben a még mindig kiütött férfire nézett majd elindult.

Hael volt az egyetlen bevállalós aki a hátára kapta a hernyót így a többiek elindultak Mona mögött, a sort Riddle zárta a biztonság kedvéért nehogy valaki ott maradjon szobadísznek. Két csoportban mentek fel a felszínre, ahol megvárták amíg Raffael magához tér. Sok mindent kipróbáltak, de csak is Hael jól irányzott ütésére kelt fel.

- Au!

- Na végre.. Ez is megvan, mehetünk tovább. - Felkelt mellőle majd megigazította a ruháját.

- Úgy látszik, hogy Raffael igen csak mazochista hajlamú. Ki gondolta volna, hogy neki pont ezek a dolgok segítenek. - Vigyorgott Castiel mire Axar sóhajtott.

- Szadista és mazochista egyben. A legrosszabb természeti katasztrófa akivel eddigi pályafutásom alatt találkoztam. - Erre egy perc kínos csend telepedett rájuk, majd Leo a kezét Axar vállára tette, de férfi ellépett mellőle. Lysander oldalba könyökölte Castielt az előbbi megszólalásáért mire a kutyus összegörnyedt.

- Hé..

- Tedd sebességbe az agyad mielőtt megszólalsz. Nem kis dolgot vállalt azzal, hogy Raffael próbatételére ment. Neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk, szóval jobb ha vigyázol az ilyen kijelentésekkel mert lehet, hogy Leo egy óvatlan pillanatban nyársra húz. - Mondta hűvösen és komolyan ami nála nagyon hatásos volt.

Miután mindenki összeszedte magát elindultak a következő angyalhoz, de nem úgy mint eddig. Hael nem volt hajlandó napokat áldozni a sétára, ő sokkal kényelmesebb megoldást talált. Egy sárkányt. Mikor először meghallották a többiek mindenki meglepődött és kiakadt. Egészen addig nem hittek neki, amíg Hael elő nem hívta a kedves kis gyíkot, hogy mindenki megláthassa nagy szerelmét. A férfi úgy beszélt a sárkányhoz, ahogy még soha senki se hallotta, Raffaelt el is kapta a féltékenységi roham.

- Ki apa szeme fénye? ~

Miután alaposan megszeretgette a kedvencét száj húzva mindenkit felengedett a hátára és elindultak. Monami az egész út alatt csendben ült és bambult maga elé. Ismerős, nosztalgikus érzések öntötték el. Eszébe jutott az, amikor Lukával együtt ültek Salamander hátán. Ahogy újra és újra leperegtek előtte a közös emlékek, belül annál nagyobb lett a szomorúság és a bánat, arról nem is beszélve, hogy mennyire aggódott érte. Az érzései kiültek az arcára amit a többiek hamar észrevettek. Ugyan nem mondtak neki semmit, de mindenki arcán ott ült az a biztató mosoly. Nehezen, de a lány szája is egy apró mosolyra húzott és próbált csak jó dolgokra gondolni, például arra, hogy hamarosan újra láthatja kedvesét, akivel újra mosolyoghat.