17.füzet – Érzések

Nos túlnyomó többségben olyan ötleteket kaptam, hogy mutassak még egy kicsit Monami álmából, vagy éppen a titokzatos és mindent beárnyékoló múltból. Hát én viszont úgy döntöttem nem lövök le mindent még most az elején, gondolkozzatok csak ^^ Viszont, abban egyet értettem veletek, hogy Monami nem fog egy csettintésre felkelni, addig is amíg a főhősnőnk alszik belepillantunk a fiúk érzéseibe, gondolataiba.. Ezeket mind E/1 -ben fogom megírni nektek, hogy jobban át lehessen érezni. Remélem sikerül midnenkit úgy eltalálnom ahogy leírtam őket eddig, sőt, abban is bízom, hogy eléggé hiteles lesz s majd titeket is megfog :) Jó olvasást!

 
Kai
 
Milyen unalmas.. Megint olyan üres ez a ház. Idegtépő ez a nagy csend! Megálltam egy pillanatra az előtérben majd felpillantottam az emeleti folyosóra, sokáig csak bambultam arra majd sóhajtottam és vittem tovább a szennyes kosarat a fürdőbe. Elindítottam a mosást majd nekiláttam a ház kitakarításának, hogy ha esetleg Mo-chan magához tér ne a méteres pororoszlánok között keljen átvágnia magát. Kb. 2 óra múlva már végeztem is majd úgy döntöttem felmegyek és meglesem. Halkan benyitottam a szobába és bedugtam fejem az ajtón, de mikor láttam, hogy semmi változás csüggedten bementem és odamentem az ágyához, leültem a mellette lévő székre. Kezeim térdeimre tettem majd csak néztem. Olyan mintha aludna, pedig már azóta az este óta eltelt 3 nap. Nem hittem volna, hogy ilyen súllyosan megsérült, vagy csak nem akar felkelni.? Hm... Talán lát valamit.. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a lány teste megemelkedik és fuldokló köhögésbe kezdett, szemeit összeszorította, picit leverte a víz, nyála elkezdett folyni szája szélén.
- Monami! - Ugrottam fel a székről úgy, hogy az felborult, bár, hogy őszinte legyek most pont nem érdekelt a szék. Háta alá nyúltam amjd kissé megemeltem, hogy ne feküdjön, erre csillapodott köhögése. Az éjjeli szekrényről elvettem egy zsepit majd megtörölgettem a száját. Lassan befejezte a köhécselést majd még mélyeket emelkedett mellkasa.- Monami...? - Erre semmilyen választ nem kaptam. Ugyanúgy aludt tovább, még csak meg sem próbálta kinyitni a szemét, a komunikációról ne is beszéljünk. 
Csalódott mosoly jelent meg az arcomon majd kissé felpolcoltam fejét s visszafektettem had pihenjen. De legalább tudom, hogy gyógyul folyamatosan, már adott jelet, ez haladás. Lassú haladás. Egy ideig még ott maradtam mellette hátha lesz más is de semmi. Eszembe jutott Zess viselkedése aznap estéről.
- Ne aggódj, erős lány, rendbe jön.
- Az én hibám, hogy megsérült.. Ha előbb odaérek. - Szorította ökölbe a kezét, az alvó lányra tekintett. Kai kezét a vállára tette.
- Ne okold magad megint. Szerinted ő téged hibáztat a történtek miatt ? Kétlem. Tudod milyen, különben is majd jön a sorozatos bocsánatkérés amiért kiszökött meg minden. - Majd a mondat végére odatett egy halványan elmosolyodott, ám mondandója második felére ez eltűnt.- Most nem azzal kell foglalkozni, hogy mi volt a múltban, hanem, hogy mi lesz legközelebb. A jelek szerint érzik Monami erejét ami folyamatos veszélyt jelent a számára.
- Ezzel én is tisztában vagyok.- Mondta majd kiment, körülötte lilán szikrázott picit a levegő. Kai csak komoly tekintettel nézte amíg be nem fordult a sarkon.
Felálltam majd kinyitottam az ablakot, hogy bejöjön egy kis friss levegő majd megpillantottam egy alakot a ház előtt aki nagyon nézte az ablakot melyet kinyitottam. Magas, jó kiállású rövid, fekete hajú srác/ férfi volt. Mikor észrevett elindult . Gyanúsan követtem a tekintetemmel majd úgy döntöttem, hogy amíg ki nem szellőzik a szoba maradok. Úgy 5 perc elteltével becsuktam az ablakot és kimentem a szobából, becsuktam az ajtót majd úgy döntöttem, hogy küldök nekik egy sms-t  hogyha  végeznek a dolgaikkal jöjjenek ide. 
 
Castiel
Aznap olyan hajnali 6 körül változtam vissza, akkor annyira éreztem Monami vérének illatát , hogy ha léhunyom a szemem és rá gondolok rögtön érzem. Az iskolapadra feküdtem majd csak sóhajtottam egy nagyot, unottan bámultam a táblát és a tanárt. U-nal-mas! Mióta hófehérke nincs itt olyan lehangolt ez a hely, valahogy ő mindig bénázott valamit amin lehetett röhögni, vagy vitába szállni vele. Azóta még Axarral sincs kedvem kardoskodni, pláne nem szócsatázni, de ahogy észrevettem ezzel ő is pont úgyanígy van. Folyamatosan csak az előtte levő üres helyet nézi. Mondjuk eléggé ki volt akadva mikor Leonardo elmesélte neki miről maradt le. Hogy is volt...? Emeltem fel a fejem majd egyik kezemmel megtámasztottam állam.
- Monamit a múlt éjjel megtámadta egy középmagas démon, a te nyelvedre lefordítva egy olyan középszintű aki nem volt messze a rangváltástól. Valószínűleg rájöttek, hogy milyen erőt hordoz magával, a történtek után arra a következtetésre jutottunk, hogy a magasabb rangú démonok érzik, hogy még nem ébredt fel az ereje..
- Megtámadták és ti csesztetek szólni?! - Majd Zess felé fordult.- Megvéded az életed árán is mi?! Hol a rákba voltál mikor ez mind megtörtént?!! - Ragadta meg a felsőjét mire Zess nem felelt.
- Álljál már le. - Kapta el Axar karját Castiel és komoly tekintettel nézett rá ami meg kell vallani eléggé félelmetes tud lenni. A srác húzta a száját majd elengedte a démont aki megigazította felsőjét.
- Csapdába volt az egész, még az a szerencse, hogy Zess megérezte, ha ez nem történik meg akkor Monami mostanra már.. - Mondta Leo majd sóhajtott, Zessre nézett.
- Kai meggyógyította, de úgy nézki gyógyulási kómába esett. Megsérült a lelke mely nem fog csak úgy egyik percről a másikra meggyúgyulni. Kai szerint Monami jelen állapota elég sokáig eltarthat, nem lehet tudni, hogy mikor fog felébredni. - Mondta Zess, ám hangja kissé szomorkás volt. Hosszas csend következett.
Ha ott is lett volna, nem tudott volna mit csinálni, Zess se tudott, pedig ő valami nagy démon vagy mi a fene. Utálom beismerni, de ebben a helyzetben csak várni tudunk ölbetett kézzel. Nagy unalmamból a csengő keltett fel mire felálltam és zsebre tett kézzel szó nélkül elindultam kifele. A folyosó végén lévő lépcsőhöz tartottam mely a tetőre vezetett mikor a B-sek tanterme előtt  jártam találkoztam a plázapincsikkel. Amber nagy mosollyal az arcán közeledett felém majd meg is állt előttem a mellkasomra bökve.
- Szia Castiel, rég láttalak. Mostanában olyan lehangolt vagy, eltűnt belőled a tűz~ Történt valami? - Kérdezte nyálas hangon mire fel akart fordulni a gyomrom. Hogy lehet így nyávogni?
- Ja, történt pár dolog, de marhára nem rád tartozik. Most dolgom van, mellesleg menj sminkelni mert úgy nézel ki mint egy kimosott felmosórongy. - Válaszoltam rá unott  pofával majd figyeltem a reakcióját. 
Arca elvörösödött, rögtön kezeibe temette majd a mosdóba futott az kiabálva, hogy '' miért nem szóltatok lányok?!'' Az én arcomon egy elégedett mosoly jelent meg majd tovább mentem a dolgomra. Lassan battyogtam fel a tetőre vezető lépcsőn miközben elővettem egy szál cigarettát a zsebemből. Tényleg.. Milyen rég is gyújtottam rá.. 
- Tedd el de gyorsan mert megfordítom a szádban! - Mondta fenyegető hangon a lány mire Castiel csak unottan nézett rá és csak azért is rágyújtott.
- Akkor gyújtok rá amikor csak akarok, te csak ne mond meg, hogy mit csináljak kicsi lány. - Azzal eltette az öngyújtót s szívitt egyet a cigiből, majd jobb kezévek megfogta és kivette a számjából. Letüdőzte majd kifújta a füstöt mely csak kavargott a levegőben.
- Csak egy fél fejjel vagyok alacsonyabb, mert túl magasra nőttél! Különben is, egy farkasnak egészségesnek kell lenni, nem teheted tönkre magad atzilyen bűzrudak miatt. - Castiel már emelte volna vissza a cigarettát a szájába mikor Momo megfogta a kezét és kivette a cigit ujjai közül. Ledobta majd rálépett, de mindvégig tartotta a kutyussal a szemkontaktust. Közelebb lépett hozzá, Castiel csak meglepetten nézett le rá.
- Tudod te, hogy milyen drága egy doboz ci--
- Nem szeretem ha dohányzol. Ha dohányzol előbb meg fogsz halni, és én nem akarom, hogy meghalj, értve? - Nézett mélyen a szemébe majd elmosolyodott. - Örülök, hogy értjük egymást. Most pedig nyomás fogat mosni!
Sokáig csak álltam a lépcsőn a falnak támaszkodva és néztem azt az egy szál cigarettát melyet a kezemben tartottam. Ez a jelenet többszőr végigfutott a fejemben majd elmosolyodtam és eltettem jó mélyre vissza oda ahol volt. Ha megtudná, hogy csak azért mert kicsit megtörtem újra rágyújtok elevenen megnyúzna vagy kiherélne ördögi vigyorral az arcán.. Mondjuk még mindig jobb egy veszekedés vele mint most, hogy csak némán fekszik egy ágyban mozdulatlanul. Mi van ha soha nem fog felébredni? Ekkor a falba csaptam ököllel.
- Basszus! - Majd nekidőltem a falnak és lecsúsztam a lépcsőig majd behajlított lábakkal és lógó fejjel ültem magamat emésztve a végtelenségig nyúló kérdéseimmel.
Éppen meg akartam nézni az időt, hogy mennyi van még a szünetből mikor kaptam egy sms-t Kaitól. Nyeltem egy nagyot, hirtelen felgyorsult a szívverésem, levert a víz ha csak arra gondolok, hogy az a hír van benne.. Megrázta a fejem majd megnéztem. 
 '' Ha vége az óráidnak gyere el , van valami amit szeretnék elmondani, ma már voltak események.  -Kai '' 
Ezt olvasva megkönnyebbülten fellélegeztem majd eltettem a telefont. Felálltam majd ugyanúgy ahogy jöttem vissza is mentem a terembe. Mikor beléptem Axar felpillantott rám telefonjából, tekintetében láttam a kérdést mire bólintottam. Ezek szerint a hófehérke bátyja mindenkivel akar beszélni. 
 
Leonardo
 
Mindenkinek beszámoltam a történtekről másnap, mindenkit meghökkentett a hír, persze ez megérthető, hisz nem minden nap történik ilyen a barátoddal. Miután mindent elrendeztem a parkban és az iskolában én is próbáltam visszatérni a normális kerékvágásba ami cseppet sem volt könnyű. A többiek mind nagyon aggódtak Monamiért, nem is értem miért.. Mondjuk ez most úgy hangzott mintha én nem így éreznék.
- Leonardo. - Integetett előttem Lysander mire magamhoz tértem gondolataimból.
- Kicsit belemerültem a gondolataimba.. - Vakarta meg tarkóját mire a vele szemben ülő fiú nem mondott semmit.
- Neked is rajta jár az eszed? 
- Kin? 
- Hát Monamin. - Majd letekintett jegyzetése ahol a lány vázlatrajza állt.- Valahogy furcsa nekem ez a dolog.. 
- Ezt meg hogy érted? 
- Úgy, hogy valami nem stimmel itt. Utánanéztem pár dolognak. Nekem személy szerint van egy sejtésem, hogy milyen erő lakozik benne, de ha azt az időt nézem ami annak a felébredéséhez kell akkor viszont nem stimmel. Meg itt vannak a démonok is, mint mondtátok lehet, hogy érzik Monami erejét. De hogy érezhetnek olyat ami még nincs is meg? - Magyarázta el kutatását s közben jegyzetfüzetében mutatta kijegyzetelt dolgait.
- Igen ebben van valami, de azzal is számolni kell, hogy a nemesebb, erősebb démonok képesége nem teljesen ismert. A kézszintű démonok akik már majdnem a rangváltás nál állnak azok új erőket szereznek amikről nem tudunk, a nemesi démonnak szintén rejtett a legtöbb képessége, a tábornokokról ne is beszéljünk.. - Majd sóhajtott.- Ez zsákutca.
- Tábornokok? Azt hiszem erről eddig egy szót se ejtettél.. 
- Valóban?
- Valóban. Szóval akkor.. - Vette kezébe a füzetét majd egy tollat majd felnézett Leora, hogy kezdheti. 
- Nos.. A tábornoki rang közvetlen a pokol királya alatti lépcső, tisztavérő és nagyon erős démonok összessége kiknek hatalma és személye ismeretlen. Ezek a démonok képesek emberi testet felvenni és köztük élni, nem igazán lehet őket kiszúrni tökéletes álcájuk miatt. Nekik mint leghatalmasabb démonoknak van familiárisuk, azaz szolgájuk akik minden szavukra ugranak, bár ez így nem pontos, a nemesi démonok is tarthatnak familiárist, számtól illetve mérettől függően, a lényeg hogy náluk alacsonyabb rangú legyen.
- Érdekes. - Azzal letette a tollat és becsukta füzetét.- Van ötleted, hogy hogyan tovább? - Erre a feketeség megrázta a fejét mire Lysander hátradőlt a széken.- Milyen pompás helyzetben vagyunk..
- Majd csak kitalálunk valamit. 
Ekkor mindkettőnknek megrezzent a telefonja jelezvén, hogy keresnek minket valamiért. Elolvastam majd Lysanderre pillantottam, láttam rajta, hogy ugyanazt kapta mint én. Visszaírtam a Kainak, hogy ha végeztem a dolgommal megyek. Ez lett volna szerintem a következő beszélgetési témánk, ám erre nem volt idő mivel becsengettek és bejött az osztályfőnökünk tartani egy leszidó órát amiért olyan sokan buknak. Lusta népség..
 
Zess
 
- Zess, ne aludjon az órán! - Szólt rám a varázstan tanár mire unott arccal felé pillantottam.
- Nem alszom, jegyzetelek mint midnenki más, nem tehetek róla ha ezzel önnek problémája van, én csak a diáki kötelességem teljesítem. - Mondtam majd sóhajtottam és írtam tovább. 
Szinte éreztem szúrós auráját, a tekintete átkozott, magában morgott valamit. Mikor újbból felé tekintettem láttam a tűzet a szemébe, hogy most nem menekülhetek. Nem is lepődök meg, hisz én vagyok az első ''kölyök'' aki vissza mert neki szólni, vagy esetleg nem éppen úgy formálta szavait ahogy ő akarta. Az óra folyamatos burkolt összecsapásokból állt, és a végszó volt a legszebb talán. Szó nélkül felálltam és kimentem a teremből majd rácsuktam az ajtót ezzel is azt erősítve benne, hogy hagyjon békén. Komolyan, ez a fószer nem normális, nem csak, hogy pedofil, de még..
- ...Ízé... - Lépett elém egy nálam vagy 2 fejjel alacsonyabb lány, eléggé félénknek és elvarázsoltnak tűnt. Rövid vállig érő lila haja volt és hozzá lila szemei, egy nagy rajzmappát szorongatott a kezében maga előtt. 
- Valami baj van? - Néztem le rá majd kiszúrtam azt a papírt amit kezében szorongatott görcsösen, mintha hezitálna, hogy odaadja-e nekem. Kis ideog vártam majd tovább akartam indulni mire belekezdett mondandójába.
- É-Én Viola vagyok Monami egyik osztálytársa. Szeretnék kérni tőled egy szívességet.. - Mondta miközben kissé zavarba jött. A folyosón túl sok szempár ragadt ránk így inkább intettem neki, hogy jöjjön egy csendesebb és nyugodtabb helyre ahol mesélhet. Én mentem elől ő meg mögöttem kis távolságot tartva mintha félne tőlem. Végtére is az emberek tudat alatt megérzik a gonoszat.. Mikor a tesiterem folyosójához értünk én megálltam a fal mellett, figyeltem, hogy mit szeretne.
- Mit szeretnél? 
- Csak annyit, hogy ezt add át neki kérlek. - Nyújtotta felém az eddig szorongatott papírt. Átvettem majd megnéztem így külsőre majd a zsebembe tettem és bólintottam.
- Mindenképpen odaadom neki ha találkozunk. - Erre úgy tűnt kissé elkeseredett, közelebb lépett, egyik kezét a mellkasa elé emelte összeszorítva. 
- Akkor ez azt jelenti, hogy te.. Te se tudod mi van vele? 
- Csak annyit tudok, hogy elkapott egy csúnyább betegséget, de ne aggódj miatta, meggyógyul.
Bólint.- Remélem, hogy hamar rendbe jön. Olyan hirtelen tűnt el, lehet jobban oda kellet volna figyelnünk rá..Az a sok rosszullét biztos azért volt mert már bujkált benne, csak erős volt és nem hagyta, hogy felülkerekedjen rajta.
- Rosszullét? - Erre felkapta a fejét majd megint bólintott.
- Az utóbbi időben gyakran lett rosszul. Sokszor megszédült vagy fájt a feje, volt mikor órán is aludt vagy összeesett a folyosón és 1-2 percig nem tért magához. 
Értem. Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem, ami meg a papírt illeti átadom neki minél előbb. Most viszont menj az órádra mert lassan csengetnek. 
Erre megköszönte majd már futott is. Én továbbra is csak álltam ott komor arcifejezéssel s tovább gondolkoztam a dolgokon. Rosszullétek melyekről nem tudok, sőt, nem is éreztem meg.. Valami nagyon nem stimmel itt. Lehet, hogy-- Ekkor megszólalt a telefonom. Megnéztem, hogy miért majd olvasva Kai üzenetét rossz előérzet fogott el. Valahogy nem érdekel az iskola. Eltettem a telefonomat majd elindultam. El kell neki is mondanom azt amit ettől a lánytól hallottam..