18.füzet - Luze színre lép

Hát mit is mondhatnék.. Elég sok olyan visszajelzést kaptam, hogy igen is démon vagyok amiért mindig a legjobb résznél hagyom abba. Mi lesz veletek később? Itt még nincs is annyira sok esemény még, na majd később :D Na eredeti témára visszatérve.. Kaptam azért olyan kritikákat is ahol leírták, hogy mi volt jó a fiúk alakításában és mi az amin még esetleg csiszolni lehetne. Lényeg a lényeg, remélem azért elnyerte tetszett midnenkinek mindenki ^^

( Bocsánat, hogy csak ilyen későn tudtam hozni, a kolis net nem a legjobb..)

 

A találkán..

 

Zess volt az első aki megérkezett Kaiékhoz, aztán érkezett meg Castiel, Axar és végül Leonardo és Lysander. Mind leültek a nappaliba. Zess A falat támasztotta karba tett kezekkel, Kai az egyik fotelben foglalt helyet, vele szemben Castiel s a maradék 3 fiú pedig a kanapén ült. Kis csend után A szöszi belekezdett.

- Monami ma már valamilyen szinten magánál volt.. Igaz ez csak egy roham féleség volt, de ez is azt bizonyítja, hogy gyógyul és hamarosan magához fog térni. - Erre az összes fiú felkapta a fejét.

- Roham? - Kérdezte meglepetten a vámpírt, mintha kételkedne benne.

Bólintott.- Köhögési roham. De van még valami.. Valaki ólálkodik a ház körül. Ma már többször is láttam egy fiút itt, Monami ablaka alatt állt és csak meredten nézett felfelé.

- Talán valami alsóbbéves a suliból, nem nagy dolog.. - Mondta Castiel majd felnézett az emeletre.

- Kétlem, éreztem, hogy volt valami ereje, néha úgy tűnt mintha mondana valamit, de mire szólhattam volna mindig elment. Eléggé zavaró tényező, főleg most.. - Erre komolyabb lett mindenki.

- Nos én is hallottam ma ésredes dolgokat, leginkább Monamiról. Az egyik osztálytársa Viola ma megkeresett, hogy adjak át neki valamit, ekkor került szóba, hogy Monaminak az iskolában többszőr voltak már rosszullétei, és az utóbbi időben a lány elmondása szerint egyre rosszabb volt.. Ti észrevettetek valamit? - Nézett Axarra majd Castielre. A két fió elgondolkozott.

- Valóban volt, hogy gyakran eltűnt arra hivatkozva, hogy nem érzi jól magát, de mindig mosolyogva jött vissza mintha semmi baja se lett volna.. - Mondta Axar majd Castielre nézett.

A vörös sóhajtott.- A tesiórák és a varázstan gyakorlatok... Azokon sose volt ott, ha mégis, nem került sorra. Sápadt és levert volt, mintha nem lett volna ereje. Mondjuk egyszer gyakorlaton mégis megpróbált egy igét amibe hatalmas erőt fektetett, még a tanár is alig bírta elzárni a megidézett lényt. Emlékszem, hogy a tanár varázslatot mondott Monamira, hogy feküdjön ki. Mo egész teste fénylett, nem hiszem, hogy magánál volt..

- Így kezd összeállni. - Nézett komolyan maga elé Leonardo, Lysander kivételesen nem értette mire mondja, neki még homályosak voltak a dolgok.- Ha figyelembe vesszük azt amit Castiel mondott valamint a rosszulléteket... Akkor értem miért nem tér magához! - Erre mindneki csodálkozva nézett rá.- Gondoljatok bele! Monami azért nem tér magához mert hamarosan fog felébredni mint--

Ekkor hatalmas csörömpölést és tuhogást lehetett hallani az emeletről. Zess idegesen kapta fel a fejét majd felrohant, mikor hirtelen kinyitotta az ajtót döbbenten állt ott. A fiúk is felrohantak majd mikor meglátták a démont karjaiban Monamival ledöbbentek. Zess tekintete komoly lett, azonnal előhívta kardját, vicsorogni kezdett s most mindneki megpillanthatta hegyes fogait.

- Luze... - Morogta.

- Jó téged újra látni, Luka. Látom meggyógyultak a sérüléseid, biztos ez is az ő érdeme. - Nézett le az eszéletlen lányra.

- Ereszd őt el.! - Mondta komoly, fagyos és olyan higgadtan amennyire ebben a helyzetben higgadt lehetett az ember, tudta, hogy ha elveszti a fejét abból csak nyagyobb baj fog születni.

- Szívesen megtenném a kedvenc kisöcsémért, de tudod ezt nem tehetem, nem kaphatod meg mindig azt amit vagy akit karsz. Ilyen az élet Luka.... - Majd megjelent mögötte egy portál kapu. Zess szeemi mikerekedtek, neki akart indulni mire Luze is komolyabb lett.- Ha megmozdulsz meghal! - Ekkor megállt, tekintete folyamatosan testvérén volt, kardját szorongatta.

Luze megfordult majd átsétált a portálon a lánnyal, amint belépett a portál bezárult, pont úgy, hogy egyikük sem tudott utána menni. Zess csak állt ott majd felordított. A következő percek csendben teltek, majd Zess elindult, ám Axar megfogta a vállát.

- Mégis hová készülsz? Megint egyedül vágnál neki? Na még mit nem! Egy csapat vagyunk, szóval mi is megyünk tetszik vagy nem tetszik.

- Pontosan, Monami nekünk is fontos, és mint barátnak kötelességünk őt megmenteni és bigyázni rá. - Mondta Lysander majd a többiek mind egyetértően bólintottak.

- Megkeressük az átjárót, hogy hova vihette és megmentjük, de addig várnod kell. - Mondta Kai majd előre ment.- Van egy titkos kastély ahol megvan midnen szükséges dolog a kereséshez és a kapu idézéséhez, valamint számotokra fegyverek..

Zess felé fordult.- A Hold kastélyba?

Bólint.- Elvégre az én családom tulajdonában áll már évezredek óta. Induljunk.

 

Pár órával később. A Hold kastély fele vezető úton...

 

Kai tövig nyomta a gázt, a visszapillantóban mindig Zess kocsiját leste mely ott ment szinte az övének a ''seggében''. Zess nyugodtan tűnt a volán mögött de belül tombolt, a mögötte ülő Castielnek és Axarnak halálfélelme lett, egymásba kapaszkodva ültek és szorították egymást a kanyarokban. - Meg fogunk halni! - Volt mindkettűjük gondolata. Zess csak nagyin ritkán pillantott hátra, mikor feltűnt neki, hogy a fiúk rettegnek nem igazán törődött vele, ugyanolyan örűlt módon vezetett tovább.

- Zess.. Te loptad a jogosítványod? Egyáltalán van neked jogsid?!! - Lökte el Axart majd rá förmedt mire Zess unottan hátra nyújtotta neki a kártyát.

- Van. Szóval hallgass és nézelődj, nemsokára a kastélynál leszünk.

- Mégis mikro szerezted ezt..? - Nézte meg Axar is. Néma csend. - Hamis... - Sóhajtott a két fiú majd visszadták Zessnek a kártyát.

Csak ültek a helyükön majd Castiel szeme megakadt egy hatalmas tornyos épületen melyet pár perc múlva már tisztán látott. A két vörös az ablakra tapadva nézte a hatalmas kastélyt melynek tornyai szinte az égig emelkedtek. Kai villogott Zessnek, hogy lassítson mert átmennek a kastélyt védő burkon. Zess a fékre taposostt majd viszonylag normális sebességel átment a burokba. Nem kellet sok hozzá és le is parkolt a bejárat előtt a lépcsőnél. Kiszállt majd jelzett a fiúknak is, hogy ugrás. Kai is megérkezett Leonardoval és Lysanderrel majd közösen bementek a kastélyba.

- Jó újra látni Gazdám. - Jött oda egy komornyik Kaihoz majd Zessre nézett.- Önt is öröm újra látni Luka uraság.

- Köszönöm, én is örülök, hogy újra láthatlak. Az urak itt mind a család barátai illetve a Lelkek városából származó halálistenek. Leonardo és Axar haláisten partnerek, Lysander egy ősi magasrangú vámpír család sarja valamint Castiel, egy igen ritka vérfarkas családból származó fiú.

- Üdvözlöm önöket a Hold kastélyban, kérem érezzék magukat otthon, ha bármiben hiányt szenvednek vagy szükségük van valamire szóljanak. - Hajolt meg mire Kai elmosolyodott.

- Ugyan Godai, túlzásba viszed. Nem srácok? - Erre a négy fiú csak megszeppenve állt ott majd mindegyik külön-külön köszönt.

- A terem már készen áll úhy ahogy kérte. Óhajtja, hogy odavezessem önöket?

- Köszönöm nem. Szólni fogok a szükségem lesz a szolgálataidra. - Mosolyodott el majd elindultak.

Elmendtek egy nagy csarnokig majd ott Kai elmondott egy igét és megjelent egy csavaros lépcsősor mely lefelé mezett eléggé méylre. Egymás mögött elindultak le majd amint olyan mélységre érkeztek sötét lett mire hátrafordultak. A szöszi vigyorogva mondta, hogy eltűnt a bajárat, hogy más ne tudjon lemenni. Onanntól kezdve fákják világítottálk meg a lépcsőket majd 10 percnyi lépcsőzés után egy újabb nagy terembe értek melynek végében egy hatalmas ajtó tátongott. Kai feloldotta a végő és egyben záró mágiát majd hátra fordult.

- Várjatok itt kint. - Azzal elindult be s amint be ért a hatalmas ajtó be is záródott.

A kint maradt fiúk alaposan végignéztek a hatalmas termen, a fáklyák fénye oly erős lett mintha természetes fény világított volna meg mindent odabent. A tartó oszlopokon zöld növényzet futott fel a falakon pedig istenek és istennők voltak megörökítve falfestményként. Castiel végigsétált a falak mentén majd megált egy kép előtt mely egy lányt ábrázolt. A lány hosszú haját gyengéd szél fújta, szemeit lehunyva állt a vörös rózsaszírmok hullása közben, kezei a mellkasánál voltak s közöttük lebegett valami. Zess mellé lépett.

- A halhatatlan és elítélt hercegnő, a legszentebb nő az istennők között. - Mondta majd ő is felnézett a festményre, kezét a falra tette.

- Ismered? - Nézett rá csodálkozva.

Bólintott.- Találkoztam vele addig amíg élt. Ő maga volt a fény mely beragyogta a sötétséget, a fély mely boldogságot adott és reményt nyújtott. - Ekkor tekintete szomorúbb lett.- De már nincs többé..

- Mi történt?

- Feláldozta magát, hogy.... Egy halandónak ezt nem kell tudnia, elég ha mindig emlékezni fogsz erre a képre. - Húzta el kezét a faltól majd zsebre tette.- Elmondom a többi isten és istennő nevét, hátha egyszer összefutsz velük, bár kétlem.. - Tett hozzá mellékesen mire a vörös ment mögötte, de még utoljára végignézett a képen.

Zess mindenkinek megmutatt a falfestményeket. Elmondta a rajta lévő egyén nevét és rövid történetét, egyedül a titokzatos hercegnő története és neve maradt el. A démon felnézett a képre majd sóhajtott, az ajtó felé pillantott türelmetlenül. - Hol marad már eddig? - Támasztotta az oszlopot a szokásos módján.

 

Az ajtó mögött

 

Kai egy hatalmas kút előtt állt, kezeit kitárta s folyamatosan nézte a víz hullámzó felszínét és a benen lévő rózsaszírmokat. Tekintete komoly lett, több erőt fektetett bele. Hosszú perceken semmit sem érzett majd halványan hallott egy hangot. - Ez lesz az! - Nézte tovább a vízet majd lehunyta szemeit és vett egy nagy levegőt. Koncentrált, hogy megtalálja a hang forrását melyet alig hallott. Hosszú keresések után az egyik rózsaszírom hevesen vergődni kezdett a vízen.

- Meg vagy... - Majd lassan leeresztette a kezét. A kút vize nem világíott tovább, a felszíne kisimult és a szírmok békésen üldögéltek a tetején. Kai becsukta a könyvet melyet használt majd gyűrűjébe zárta, hogy elvigye, érezte, hogy szüksége lesz rá. Mikor ezzel végzet sietős léptekkel kirontott mire mindenki felfigyelt.- Meg találtam!