18.rész – Aki mer az nyer

- Még korai, nem telt el a szükséges idő. Fogd vissza.. - Mondta neki komolyan. Mindenki rájuk figyelt. A farkas megfeszült és összeszorította a fogait, vicsorgott. Látszott rajta, hogy erősen küzd a benne lévő lény ellen, de elég rendesen vesztésre áll az irányításért folyó harcban. A szemszíne folyamatosan változott a grafit szürke és az izzó vörös között.

- A francba... - Szűrte a szavakat a fogai közt egy egészen földöntúli hangon. A beszéd és a morgás keveréke borzalmas katyvasz volt. Axar a szabad kezével elhessegette a többieket.

- Menjetek hátrébb és ha lehet, akkor forduljatok el. Ez intim pillanat egy farkas számára..

- Miért pont most..? - Kérdezte döbbenten és kissé aggódva Lysander mire Hael mellé lépett.

- Mert Exyn imádja a bundásokat. Kényszeríti, hogy a másik formájában jelenjen meg előtte.

- Vagyis ha törik ha szakad, Castiel mindenképpen csak farkasként mehet be ehhez a ficsúrhoz? - Nézett rá Leo mire Hael bólintott majd tovább figyelte a vöröst addig amíg Monami oda nem állt elé és nem nézett rá igen csak csúnyán.

- Forduljatok el. Most. - A férfi kissé meglepetten nézett rá pár pillanatig majd nagy sóhajtozva elfordult és a mellkasán összefonta karjait. Látszott rajta, hogy cseppet sem tetszik neki, hogy szót kell fogadnia egy nőnek.

Axar arrébb terelgette Castielt, hogy ha lehet, akkor a többiek ne hallják azt a szenvedést mely az átváltozással jár. Lysander félig oldalra fordult, hogy a szeme sarkából lássa a történéseket a háta mögött. Nagyon aggódott a barátja miatt, de tisztában volt vele, hogy ő ebben a helyzetben semmit se tud tenni érte, csak annyit, hogy szépen csendben vár amíg be nem fejeződik az átváltozás. Mona biztatóan a vállára tette a kezét mire a férfi felé kapta a fejét és egy kedves mosolyba botlott bele. Ahogy a lány szemeibe nézett valamilyen szinten megnyugodott, de belül még mindig ott motoszkált benne, hogy legszívesebben odarohanna és fogná Castiel kezét. Ahogy kicsit jobban belegondolt nem értette a maga viselkedését. Teljesen értelmetlennek tűnt a túlzott aggódás, mert tudta, hogy nem ez az első alkalom mikor átváltozik farkassá.. Mégis aggódott. Talán azért mert kényszerítették az átváltozásra, mert még nem gömbölyödött ki eléggé a hold, hogy hasson rá, vagy csak azért, mert tudta, hogy a sötét erdő túloldalán a férfi a farkassá vált Castielre vár mert valamit akar vele. Bárhogy is volt, nem akarta, hogy a férfi velük tartson. Biztonságban akarta tudni őt.

Axar Castiel mellett térdelt a földön amíg a férfi a földön vergődött miközben vicsorgott és morgott. Axar igyekezett biztató dolgokat mondani neki, de nem tudta pontosan, hogy mit kell tenni ilyen helyzetben, mert Leo ért ezekhez. Viszont ő megmondta neki, hogy mivel Castiel rá lett bízva, ezért neki kell vele lenni az ilyen helyzetekben is. Castiel ár hiába akarta volna visszafogni a bestiát, semmilyen esélye nem volt rá. Axar levette a ruháját róla, hogy ne menjen tönkre az átváltozás miatt, viszont ez azzal járt, hogy sokkal szembetűnőbb volt az átváltozás minden részlete. A férfi hátán hullámzott a bőr, mintha egy láthatatlan kéz gyűrte volna volna a bőre belső felületét. Aztán elkezdett még jobban fodrozódni, mintha valami pici dolog próbálna utat törni alóla magának. A hullámok egyre csak nőttek a hátán. Látni lehetett, ahogy valami belülről verdesi a hátát. Olyan nagy mozdulatok voltak, hogy ha ruha lett volna rajta, akkor is látszódnak. Lassan szétnyílt a hátán a bőr. Castiel üvöltve hátrarándult, a kezeivel és a körmeivel végigvájta a földet, aztán áttetsző folyadék ömlött végig a hátán mely tovább folyt a földre ezzel elszínezve azt. Fekete szőr serkent ki a férfi hátán. A kezét a görcs az oldalához szögezte. Az ujjaival a felkapart puha földet markolászta. A kezei először emberiek voltak, de aztán az ujjai jobban a földbe mélyedtek, és egyre nagyobb vájatokat csináltak a karmai.A bőre alól csontok tűntek elő nedves, cuppogó hangok kíséretében. Az izmok és az ízületek teljesen átrendeződtek. Úgy tűnt Castiel teste összezsugorodik. A szőr egyre gyorsabban és gyorsabban tört elő, szinte úgy, mintha folyékony lenne. Pillanatok alatt az arca is eltorzult és mikor Axar újra meglátta már egy farkas nézett rá. Ahogy felhúzta ajkait kivillantak hegyes fogai. Hátravetette a fejét és felüvöltött mély és vibráló hangon amely megrázta a környéket.

Pár perccel később mikor már mindenki feszülten várt a hangok miatt, Axar előjött a már átváltozott Castiellel. Leonardo már látta átváltozva, de most ő is ledöbbent, hogy azóta sokat változott. Sikerült majdnem teljesen megőriznie emberi magasságát, kifejlett vérfarkas volt. Lysander közelebb lépett hozzá mire a farkas felé fordította a fejét és figyelte mire Lys megdermedt.

(A kép nem saját)

- Önmaga? - Kérdezte Leo.

- Igen. - Mondta Axar majd a kutyusra nézett.- Mondjuk a beszéd még nem megy neki tökéletesen.

- Majd idővel helyre jön. Most induljunk tovább, időbe telik mire átérünk az erdőn Exyn búvóhelyéhez. És ahogy ezt az erdőt ismerem kemény menet lesz. - Mondta Hael türelmetlenül majd minden további szó nélkül elindult.

- Nem igaz, hogy minden áron át akar menni ezen szaron.. - Motyogta Raffael majd vonakodva elindult utána mivel Riddle kicsit meglökte, hogy induljon meg vagy ő fogja az út alatt a fenekét rugdosni a megfelelő tempó diktálásával. Szép lassan mindenki elindult, kivéve Lysander és Castiel. A két férfi csak bámult egymásra némán addig amíg a kis csapat meg nem állt, hogy bevárja őket.

- Majd én zárom a sort, menj előttem. - Törte meg a csendet a farkas. A hangja sokkal mélyebb volt mint a megszokott, érződött benne, hogy nem emberi. Lysander döbbenten és kissé zavartan nézett rá, majd lassan bólintott és mintha merevek lennének a lábai úgy indult el.

- Szerinted rendben vannak? - Kérdezte Axar Leotól mire a férfi vállat vont majd tovább indult.

- Nem tudom. Remélem. Minden esetre figyelni kell rájuk, mert ez az első alkalom, hogy Castiel másnak is megmutatja a benne lakozó bestiát. - A vörös még egy picit nézte a hátul kullogó párost majd felzárkózott társa mellé.

* * * * * * * *

Sokáig meneteltek az erdőben követve az alig észrevehető ösvényt. Riddle előszerettel hozta rá mindenkire a frászt, főleg Raffaelre aki minden egyes alkalommal Hael nyakába ugrott visítva egészen addig, amíg Hael el nem küldte egy szebb világba a szöszkét. Megvolt az alap, dilis hangulat, kivéve a csoport hátuljánál. Castiel és Lysander körül még mindig ott lebegett az a dermesztő mély csend amit mindenki utál és elkerül nagy ívből. Mona szívesen odament volna hozzájuk, hogy oldja a fagyos levegőt, de a többiekkel arra az álláspontra jutottak, hogy ezen nekik kell átesni egyedül.

Körülbelül 2 órával később egy nagy és sötét barlang bejáratához értek. Hael csípőre tette a kezét majd hátra fordult a kis csapathoz és büszkén elmosolyodott miközben Raffael szorosan az oldalára volt nőve. Kicsit sem volt félreérthető látvány, főleg, hogy a férfit nem is zavarta a hernyó, sőt! Büszkén viselte mintha valami dísz öv lenne és ez olyan különlegessé tenné őt.

- Nos megjöttünk. - Hangja diadalmasan csengett, de a többiek csak a magányos tücsök ciripelést hallották és a hűvös szelet. Nem igazán értetté, hogy a pasas mégis hol hagyhatta el az eszét útközben és miért vezette őket egy sima, sötét barlanghoz.

- Ez lenne az az űbertitkos hely ahol az az Exyn bujkál? - Kérdezte Riddle meglepetten majd végigmérte a barlangot és mérgesen nézett Haelre.- Most szórakozol velünk?! Erre most rohadtul de nincs kapacitásunk!

- Végigmondhatnám?! Mi a fenének kell belepofázni?! - A két férfi egymásnak feszült. Hosszas civakodás után Axar és Leo szétszedte őket majd Monami alapos fejmosást tartott nekik a normális viselkedésről amit most mutatniuk kellene, de jelen helyzetben nem megy nekik. Miután lehiggadtak a kedélyek Hael elmondta a többieknek, hogy Exyn rejteke a barlangban van. De mire végigmondta a mondandóját, egy férfi a barlang bejáratánál állt.

- Mégis mi tart nektek ennyire sokáig? Csak nem megijedtetek?~ - Mosolygott rájuk. Mindenki meglepetten nézett rá, végül Raffael lépett először felé.

- Exyn.. - Odament hozzá majd elkapta a nyakát és rázni kezdte mintha valami koktéllenne.- Te tényleg nem vagy normális!! Mégis ki lenne annyira agyalágyult, hogy idejön hozzád ha ilyen szemétségeket csinálsz?! Majdnem összecsináltam magam a hülye vicceid miatt! - Csak mondta, mondta, mondta és mondta a sérelmeit melyeket az ide vezető úton szerzett. Mikor Hael úgy látta, hogy szerencsétlen pasek már tengeri beteg ahogy a hernyó rázza, megfogta Raffael kezét és lefejtette a férfi nyakáról.

- Jól van, elég lesz. Ha így folytatod, akkor használhatatlan állapotba fog kerülni és olyan lesz mint te.

- Olyan szívtelen vagy Hael... - Mona eközben a földön fekvő férfihez ment majd leguggolt mellé és megbökdöste, hogy milyen állapotban van.

- Minden rendben?

- Szerinted? - Kérdezte kissé mogorván majd mikor meglátta a nő arcát egy pillanatra lesápadt majd egyből felült. Egészen közel hajolt hozzá és a szemeit figyelte majd megfogta a kezeit amiket az ajkához emelt.- Te csak is ő lehetsz.

- Hé! Ne fogdosd Monami! - Morgott rá Castiel szó szerint mire Exyn  felé kapta a fejét. Hirtelen felcsillantak a szemei majd minden szó nélkül elengedte Monát és Castiel felé ugrott.

- Bolyhoska!!~