19.füzet - Sötétség - Idézés
Hát nagyon fogtok utálni, de ennek is 2 része lesz ^^ˇ Valamint számítsatok rá, hogy mindig a legjobb résznél fogom abbahagyni. A dolgok kicsit komolyra fordultak ebben a részben, szóval.. A varázsigéket meg ne kérdezzétek, csak úgy jött. :D Oh, jut eszembe. Lassacskán megláthatjátok kinek milyen reje van ^^ Valamint, hogy milyen szín is a fiúkhoz. Reméltem tetszeni fog a rész, jó olvasást kedves olvasóim!
- Meg van! - Tárta szét az ajtókat Kai mire mindneki odament hozzá és kíváncsian várta a fiú beszámolóját.- Egy eldugott dimenzióban van, de sikerült Monami hangja alapján találni egy ösvényt.. Sietnünk kell, Monami magához tért.
- Ez eddig sem volt kérdés. - Mondta Axar karba tett kezekkel majd mindenki bólintott.
Zess nyitott egy kaput mely arra a dimenzió ösvényre nyílt amit Kai mondott. Zess ment elől majd őt követte Castiel, Kai, Lysander, Axar és Leonardó. A dimenziók közti világban elégég hideg és sötét volt, csak azon az úton tudtak menni amit Zess ereje épített, ha csak kicsit is félre lépnek akkor lezuhannak a semmibe és a dimenziók közti sötét üressék elnyeli őket és ott fonak bolyongani. Az egyenes út végtelen hosszúnak tűnt, csak a feketeséget látták középen egy lilán fénylő úttal aminek se eleje se vége. Kai folyamatosan mondta a mágikus kordinátákat Zessnek így a démon mindig úgy mormolta az igét, hogy pontosan ahhoz a dimenzióhoz jussanak ki ahol Luze rejtőzködik Monamival együtt. Körülbelül fél óra futás után egy kapuhoz értek amin átugrottak majd egy labirintus bejáratánál találták magukat melynek végétől hatalmas fény jött.
- Ott lesznek hátúl, de ezen átjutni kész örökkévalóság. - Nézett fel Leonardo a bejárt felett húzodó boltívre melyen a tábornoki rangot viselő démon címere állt.- Ráadásként mágiával van védve, ha a végénél járnák megint átdobna minket máshova.
- Akkor egyeszűen csak át kell rajta vágni egy kis erővel! - Boxolt a tenyerébe Axar és már indította volna a támadását, de Kai megállította.
- Visszaveri. Nézd meg jobban a falakat. Szinte csak úgy hullámzik a mágikus pajzstól. Nem olyan hű de egyszerű labirintussal és ellenféllel állunk szemben, Luze a tábornoki rangból való ami sokkal de sokkal erősebb mint egy sima nemesi démon. Érted már? Ne rohanj fellej a falnak mert betörik az amúgy is néha üresnek tűnő fejed.. - Nézett rá mire a Vöröske szívesen visszaszólt volna, de jobbnak látta inkább megtartani mondandóját. Lysander lépett előre majd komoly tekintettel végignézet a boltíven.Két kezét előre nyújtotta majd teste zölden felfénylett.
- Te, kit minden vámpír ősanyjának nevez jelenj meg s törd fel eme mágiát mely utunkat állja, mutasd meg halhatatlan erőd ellenfelednek. Wirea kardja! - Ekkor hatalmas erő rázta majd a földet majd Lysander mögött megjelent egy árny ki egy hatalmas kardot taartott a kezében, a fiú tete zölden világított s lába latt megjelent egy pecsét.
- Indulj, oltalmazók pengéje! - Suhintott jobb kezével oldalra majd a hatalmas árny lesújtott karjával a akadályt védő burokra mely felfénylett mikor a penge nekiütközött. Lysander minden rejeét beleadta, fogait összeszorította, teste kissé hátrébb csúszott. Castiel döbbenten nézte barátját akit most először lát ilyennek. Lys bal kezét is oldalra nyújtotta majd mindkét karját egyszerre előre s ekkor oly hatalmas erőt adott bele, hogy a burok megrepedt.
- Szép munka! Innen az enyém! - Üvöltötte Axar a fiúnak majd támadó helyzetbe állt.- Megidézlek, Lelkek Lángja! - Azzal két keze mellet megjelent egy-egy lándzsa melyekre rá is fogott majd megpörgette őket és a buroknak rohant, hatalmas lángok csaptak az égig mikor odaért majd percekkel később a buroknak azon része megtört. Egyészen elégedett volt magával ám mikor feltűnt neki, hogy kezd helyre állni hátra kiáltott.- Futás!
Mikor a többiek is észre vették versenyt futottak majd beugrottak a lyukon mely mögöttük be is zárult. A labirintus helyett egy hatalmas teremben találták magukat ahol ezernyi gyertya égett s a terem végének közepén, egy oltár állt aminek tetején egy asztal volt és azon pedig a holtak könyve mellette pedig a végzet kardja. Luze állt az asztal mögött palásttal a hátán és épp fekete kesztyűjét vette fel mikor látta, hogy megérkezett a csipet csapat. Nem igazán örült a társaságuknak, de tudta, legalább úgy gondolta, hogy semmi és senki nem állhat most az útjába. Elmosolyodott majd tapsolt párat.
- Pont időben uraim, még nem késtél le az előadást, már kezdtem azt hinni minden élményről lemaradnak és csak a végszóra érnek ide! Ha már ilyen szerencsésen alakultak a dolgok, jobban tennék ha leülnének és csendben néznék végig a darabot...! - Azzal feléjük intett és előttük sötétkéken rács jelent meg melyhez ha hozzáértek sokkolta őket, a szikrák csak úgy pattogtak róla.
- Mire készülsz Luze?!
- Arra amire gondoltok! Fel fogom támasztani a 3. démoni királyt, az ő hatalmas erejével fogom megváltoztatni az alvilágot és minden mást, végre midnenhol igazság lesz!
- Megörültél?! Tudod te, hogy ez mivel jár? - Hívta elő kardját Zess majd lesújtott a rácsra mely jobban szikrázott.
- Még mindig ostoba vagy Luka. Ha akkor velem tartasz most a győztes oldalon állnál, nem pedig a pornép között, de neked sose kell másra hallgatni igaz? Te feketítetted be a családunkat mely generációkon át a legmagasabb démoni címet és rangot viselte! - Majd sóhajtott, kitárta két kezét majd a terem közepére nézett ahol egy körben nem voltak gyertyák.- Jelenj meg, átkozott nőszemély kinek vére bemocskolta a hírnevünk !
Ekkor lángok csaptak fel majd Monami feküdt a padlón megkötözve egy hófehér ruhában mely csak itt-ott takarta, melle közé fekete rózsa volt tűzve füle mögé is egy fekete rózsa volt tűzve mely talán kisebb volt mint a másik haja többi része rendezetlenül hevert a kőpadlón. A gyertyák lángjai hevesebben táncoltak, a démivilág holdsugarai eltűntek s mindent a sötétség borított be. Luze előtt felfénylett a könyv majd elkezdte saját magát fellapozni nem is kicsi sebességgel.
- Anna gurax ozulufan izilnox orumolohul! Anakku razu nazaku szakrin! Anaku razu lamkuszu iszpeku naru! Sowex, Ireda, Leymor, Melon! Sowex, Ireda, Leymor, Melon! - Olvasta hangosan a könyvből melynek hatására a föld rázkódni kezdett, a falakból hullot a por és kisebb törmelék darabok, a gyertyák lángjai magasabbra törtek s színük megváltozott, a lány teste körül fekete por kezdett kavarogni ami fokozatosan emelkedett. A szavak melyeket Luze felolvasott megjelentek majd egy kört alkottak a lány teste körül a port körbeölelve.
- Luze ne csináld! - Üvöltött rá Zess, de testvére meg sem halotta, tovább olvasta a könyvet, a teremben hatalmas szél keletkezett.
- Sötét világ, sötét lélek,
Ne várd meg, míg visszatérek!
Sötét káosz, sötét éj,
Gonosz szívem visszatér!
Sötétség Ura hívlak téged,
Fogadd el az ellenséged!
Ígérem jó leszek hozzád,
Jó harcosod, igaz szolgád!
Ki ellenünk van feje hulljon,
Az égre sötétség boruljon!
Így ér véget e küzdelem,
Sötétség és tűz ereje, ím jöjj velem!
Kardom, fogadd be a sötétséget,
Engedelmeskedj!
Megidézlek, Goremeon!
Ekkor csak egy sikítást lehetett hallani ami lassacskán elhalt majd a lány testét el lepte a fekete homok. Luze teste felfénylett majd arcán egy vigyor jelent meg. Egy hatalmas fekete árny jelent meg Monami mellett melynek szemei vörösen izzotak. Jó ideig csak formálódott alakja majd lassan elkezdtek kirajzolódni teste vonalai.
- Te voltál ki szólított a holtak tengeréből s felébresztett évezredek óta tartott álmomból? - Kérdezte Luze-t hörgős és szörny hangon a lény.
- Én voltam jó uram. - Tette bal kezét a szívéhez majd alázatosan meghajolt.- Azért ébresztettelek fel, hogy segítséged kérjem.
Erre a lény felnevetett.- Ostoba démoni lény! Mégis kinek hiszed te magad? Azt gondoltad, hogy egy istenség majd segíteni fog neked csak úgy?
- Megértem miért mondod ezt, de hidd el nem fogsz csalódni. Az alkum igen csak jó.. - Zess ez idő közben folyamatosan próbálta áttörni a védőrácsot mely elválasztotta őket tőlük, mindegyik fiú hatalmas erőt fektetett bele, hogy jussanak valamire, de eddig ez mind eredménytelen volt.
- Ha csak nem az életed adod nicns értelme a tárgyalásnak, bár lehet még az is csekély lenne a dologhoz. - Morogta.
Elmosolyodott, két kezébe vette az erany kardot melynek pengéjébe a démonvilág ősi uralkodóinak neve és fogadalma volt vésve, ezek holtak nyelvén vésett betük vörösen izzottak.- Oda adom neked a végzet kardját melyet maga az első démoni isten készített, hogy meghódítson vele eges s földet. Valamint, hogy emeljem a nyereséget elhoztam neked magát azt a hajadont kire mindig is vágytál, megkaphatod őt is minden erejével és szépségével együtt! - Az isten elgondolkozott majd végignézett a kardon és a homok lepte szűz leányon.
- Legyen hát!
- Várj még, Goremeon! - Kiáltotta Zess majd Kai kardja újabb csapást kért a rácsra, az összetört majd a démon már sz isten előtt is volt. Féltérdre ereszkedett előtte.- Nem kötheted meg az alkut, mert az ő keze is meg van kötve, egy másik démon alatt áll s besorolt démon nem köthet egyezséget sem Élővel sem Holttal.
- Igaz ez?! - Harsogott dühös hangja a lénynek majd alakja megnagyobbodott, áttörte a plafont majd egészen az égig emelkedett. Kint dörgött villámlott haragjától. Luze nyelt egyet. Az isten újra felmordult majd a testének aljából az árnyak megragadták Luze testét, rácsavarodtak. Zess kapott az alkalmon majd Monamihoz rohant, lesöpörte róla a már tehetetlen homokot majd ölbe kapta.
- Várj jó uram! Ez hazugság, szabad tábornoki címet viselő démon vagyok, Daren elsőszülött fia, Luze Crosszeria!