2.évad - 3.rész - Az angyalok könyve 2/1

- Ennek így semmi értelme.. Minek kellett megerősíteni a védelmet Eragonnak? Nem azt mondta, hogy ő gondoskodik arról, hogy az a nő ne jöhessen ide le? - Morgolódott a fiatal srác miközben egy érmét dobálgatott unalmában.- Itt kell poshadni teljesen feleslegesen éjjel-nappal ebben az alagsorban..
- Látszik, hogy tudatlan kölyök vagy még. Különben is, te választatottad magadnak az, hogy őr leszel a palotában. És mivel az lettél, elfogadtad, hogy engedelmeskedsz a felsőbb utasításoknak minden zokszó nélkül, vagyis nem értem, hogy minek kell most úgy nyávognod mint egy kislánynak.  - Mondta az öregebb őr majd sóhajtott.
- Az lehet, hogy elfogadtam, mert letettem az esküt, de ez akkor is szemétség! - Morgott továbbra is majd feldobta magasabbra az érméjét. 
- Ha kicsit jobban figyeltél volna, akkor megértenéd, hogy miért szükséges ez az egész. Abban a könyvtárban olyan titkokat őriznek, melyekkel komoly fordulatot vehetne ez az egész alvilági ügy. 
- Azt akarod mondani, hogy az egyik nemesi dámon képes lenne betörni ide egy könyvért vagy tekercsért amivel megszerezheti a trónt? 
- Igen. Mivel Luka Crosszeria, az Alvilág hivatalos uralkodója eltűnt, ezért a hely szabad, így a 4 főnemes igyekszik megkaparintani azt a posztot. - Helyesen az öreg.
- És azt várják, hogy majd mi egyszerű lelkek megtudunk állítani a főnemesi démont?! - Akadt ki a srác mire az öreg adott neki egy jókora taslit amitől kicsit megnyugodott. 
- Mi csak ezt az ajtót őrizzük, ostoba! Ezen kívül még van 5 melyeket erősebbnél erősebb varázslatokkal védik! Tényleg ennyire nem vagy képes figyelni a dolgokra? 
A srác elhallgatott majd félrenézett mire az öreg elengedte és visszaállt a helyére. Az idő ezután még lassabban telt, de nem szóltak egymáshoz, inkább csak némán bámultak előre a hosszú folyosón üres tekintettel. Körülbelül éjfél lehetett mikor a fáklyák lángjai vadul táncolni kezdtek.  Az öreg komoly tekintettel állt az ajtó elé majd körbenézett, de nem látott senkit se. Mikor már elkönyvelte volna magának ideiglenesen, hogy csak a levegő mozgása miatt történik, a folyosó másik végétől elkezdtek sorba elaludni a fáklyák. 
- Mi a?! - Akadt el a szava majd támadóan az ajtó elé állt ahogy a fiatalabb is.
Mikor az utolsó fáklyák is kialudtak lépéseket lehetett hallani a folyosón. Lassan közeledett feléjük az illető. Az ajtónál megállt majd kinyújtotta két kezét és letakarta az őrök szemét.
- Köszönöm a munkátokat. Jutalmul pihenjetek kicsit.. - A kezei vörösen világítottak majd csak egy tompa puffanást lehetett hallani, aztán pedig azt, ahogy a fegyvereik is a földre estek.
A férfi kinyitotta az ajtót majd ment tovább egészen az utolsó ajtóik ahol szintén sikerült kiütnie az őröket és feltörnie az ajtón lévő pecsétet. Amint bejutott becsukta az ajtót. Bent szépen lassan elindult és a terem közepéig meg sem állt. A terem közepén egy állvány állt melyen egy régi, igen csak vaskos könyv állt kinyitva melyben leltározva voltak a könyvtárban lévő könyvek. Odalépett a könnyhöz, majd egy ige elmormolása után a könyv fellapozta saját magát arra az oldalra hol annak a könyvnek a neve szerepelt amit az illető keresett. Miután megállt a könyv és kiolvasta a férfi, hogy hol van a könyv elindult érte. Nem kellett sokat keresgélnie mivel a könyv már annak a sornak a közepén lebegett.
- Nem volt ostoba az a mágus aki ezt a könyvet megalkotta és kitalálta hozzá ezt a rendszert. Sokkal egyszerűbben mennek így a dolgok. - A kezébe vette a könyvet és elvigyorodott.- Megközelíthetetlen helység, mert annyi az akadály és az őr, felkutathatatlan könyv egy órási könyvtárban. Heh! Idióták.. - Csettintett egyet majd megnyitott egy portált.- Kíváncsi leszek, hogy Eragon hogyan fog holnap viselkedni. 
 
Másnap
A palotában hatalmas volt a nyüzsgés már kora reggel. Az előző esti behatolás a könyvtárban alaposan megdöbbentett mindenkit, főleg a tanácsot, és azon belül Eragont. Monami mikor értesült a dolgokról felöltözött és Eragonhoz sietett aki éppen az alagsorba sietett.Eragon ugyan nem vette észre, de Jungo, az alvilági tanácsnok, Luka jobb keze viszont igen. Megállt, majd félmosollyal az arcán intett neki.
- Szép jó reggelt, Monami. 
- Önnek is, Jungo tanácsnok. 
- Ugyan, ugyan.. Nem legyél ilyen hivatalos, elég lesz a Jun, de ha mindenáron ragaszkodsz hozzá, a Jungo is. - Mosolygott majd Eragon felé fordult, ahogy Monami is.
- Hallottam az egyik őrtől, hogy mi történt az éjszaka. Eltűnt valami a könyvtárból? 
- Még nem tudjuk. Most akartunk lemenni Jungo tanácsnokkal, hogy felmérjük a helyzetet. - Válaszolt az öreg miközben a szakállát piszkálta kissé idegesen.
- Én is veletek megyek. - Jelentette ki a lány mire Eragon a fejét rázta.
- Teljességgel ki van zárva. Nem jöhetsz le. Különben is, még nem tudjuk, hogy ki követte el a behatolást. Mivel te nagyon is be akartál jutni abba a könyvtárba nem tartom kizártnak, hogy te állsz a dolog mögött. 
- Tessék?! Te most engem gyanúsítasz? Nem gondolod, hogy ez egy kicsit felháborító? - Ökölbe szorította a kezét.- Az ajtóm előtt álló éjjeli őrség is tanúsíthatja, hogy nem hagytam el a szobámat. 
- Használhattál portált is. 
- Te is tudod nagyon jól, hogy be a könyvtárba nem lehet portált nyitni, csak is onnan kifelé. - Morogta Mona idegesen miközben farkasszemet nézett Eragonnal. Jungo közéjük állt.
- Szerintem ezt nem itt kellene megbeszélni. Itt még a falnak is füle van.. Eragon.. Had jöjjön le Monami is, vállalom érte a felelősséget, hogyha csinál valamit. 
- Ez úgy mondod mintha az első dolgom az lenne, hogy azokat az öreg könyveket megrongáljam mert abban lelem örömöm.. - Mondta duzzogva.
Monami, Eragon és Jungo végül együtt elindultak le az alaksorba. Az első ajtónál a két éjszaklás őr még mindig a földön ült és igyekezett rendesen magához térni. Monami lehajolt az idősebb katonához.
- Mi történt itt ? - Kérdezte mire az öreg felnézett rá. Nagyot sóhajtott majd feljebb ült.
- Tegnap éjjel ez a fiatal tanonc és én őriztük az ajót, mikor a folyosón lévő fáklyák elkezdtek sorra kialudni. Mikor minden elsötétül, valaki a kezével eltakarta a szemem.. Ezután már csak arra emlékszem, hogy a váltás miatt lejövő két őr kellteget. - Lehunyta a szemeit és kissé lehajtotta a fejét.- Sajnálom kisasszony.. 
- Szóval sötétben mozgott, hogy véletlen se ismerjék fel és még mágiát is alkalmazott, hogy elkábítsa az aőröket.. - Gondolkozott a Jungo majd sóhajtott.- Mondjuk még mindig jobb mintha vérfürdőt rendezett volna az elkövető.
- Ijesztő volt az biztos.. - Motyogta a fiatal srác aki nagy nehezen talpra állt, ám nagyon úgy tűnt, hogy a lábai nem akarják megtartani a testét.- Az a férfi.. 
- Férfi? - Lepődött meg Eragon majd odament hozzá és megtámasztotta a hátát a fiúnak.- Emlékszem még valamire vele kapcsolatban ? 
Bólintott.- Magas volt, azt hiszem köpenyt viselt, a kezén meg kesztyű volt. A hangja még volt, kissé rekedtes. Nem hiszem, hogy fiatal lenne, de azt se hogy túl öreg.. Inkább a kettő között.  
- Hamarosan jönnek és felvisznek titeket a gyengélkedőre, addig pihenjetek itt egy kicsit. - Ültette le Eragon a fiút majd tovább mentek.
Ahogy haladtak sorra nagyon hasonlító beszámolókat hallottak az elkövetővel kapcsolatban. Az utolsó ajtónál álló egyik őrtől megtudták azt is, hogy az illetőnek vörös szemei vannak mely világított a sötétben. Mikor a könyvtárba értek és becsukták utánuk az ajtót Jungo egy hatalmasatt sóhajtott majd a jegyzeteit nézegette amit a katonák beszámolóiről írt.
- Egy középkorú magas férfi köpenyben és kesztyűben akinek mély hangja van, ezeken kívül pedig vörösen világító szeme... Ez egyenlő a nullával.. Rengeteg ilyen ember van, különben is, mi van ha a külsejét is megváltoztatta mágiával? 
- Ne legyél letörve. Ez is valami. Ha megtudjuk, hogy mit keresett itt, vagy mit vitt el, akkor már tudunk következtetni. - Mondta Mona majd szépen lassan haladtak a terem közepén lévő könyv felé.
- Akárki is volt, tudta, hogy mikor csapjon le. Ismerhette az őröket és azt, hogy körülbelül milyen erős akadályok vannak felállítva az ajtóknál.. Lehet, hogy belsős emberrel van dolgunk.. - Mondta komolyan majd a könyvhöz lépett. Mikor meglátta, hogy hol van kinyitva, megdöbbent.- Ez... - Közelebb hajolt, hogy nem-e téved.
- Mi az? Mit keresett? - Nézett rá Jungo Meglepetten.
- Az Angyalok könyvét.. 
- Hogy micsodát? 
- Hallottam már erről a könyvről. Ebben van leírva, hogy melyik az a 12 angyal akik a dimenziók fenntartásáért felelnek, illetve külön szeméyliségek megtestesítői. Az emberek istennek hitték őket, mert nem találkoztak még igazi istennel. Régen leginkább a görögök foglalkoztak ezzel nagyon sokat, hisz ott mindennek volt egy istene. A szerelemnek, a háborúnak, a tengernek, mindennek.. 
- Angyalok akiknek az ereje nagyon hasonlít az istenekére. Ez a 12 angyal elrejtőzött mikor a 3. démonkirály támadást indított Leifen városa ellen ahol az istenek éltek. Az 58 istenből 46 elbukott a háború során, a megmenekültek pedig felkerestek egy-egy angyalt, majd az erejüket átruházták rájuk, valamint egy mágikus tárgyat. Mi csak úgy nevezzük őket, hogy Isteni leszármazottak. - Fejezte be Eragon Monami mondandóját majd elindult abba az irányba ahol a könyvnek kell lennie.
- Szóval istenek, de mégsem.. Várjunk csak. Azt mondtad 58 isten élt Leifen városában.. És akkor Monami? Ő bukott istennő, nem? 
- A könyv ezt is megemlíti. - Mosolyodtam el.- Az igazság, hogy 60 isten élt a városban és tartotta fenn az egynesúlít a világokban. Nem hiszem, hogy nem ismered a történetet.. Még az emberek is tudnak róla.
- Történet..? Néha kezdem úgy érezni, hogy te meg Ergaon vagytok itt a fő mumusok akik mindenről tudnak és nem hajlandóak elmondani az igazat másoknak ha kérdezik. Tiszta katasztrófa.. 
- Stégyeld magad Jungo, hogy Luka tanácsnokaként nem tudod ezt.. - Sóhajtott Eragon mire a vörös félrenézett.
- .....Nem vagyok olyan könyvmoly mint te, hogy éjjel-nappal rágjam a vastagabbnál vastagabb könyveket. 
- Ugyan már, ne veszekedjetek. Inkább elmesélem. Nagyon régen én voltam a a fény istennője. Az emberek tőlem kértek szinte minden jó dolgot. Mint tudod mindennek van párja, így nekem is. Mivel én voltam a fényesség, kerestem a sötétséget mely kitölti azt az ürességet ami bennem volt. 
-Ha te feleltél minden jóért, akkor miért? Hiszen mindened megvolt..
- A többi isten kedves volt velem és barátságos, mindenki jóban volt velem, de nem azért mert ismertek és a szívük úgy diktála, hanem azért, mert aki mellettem volt annak a dolgai jóra fordultak. Érted már? Hiába kaptam meg mindent, hiába voltam körülvéve kedvesebbnél kedvesebb emberekkel, én mégis egyedül voltam. Egy nap úgy döntöttem, hogy ellátogatok a halandók közé, hogy lássam hogyan élnek. Látni akartam az a világot amelyben ők élnek, mert nem tudtem megérteni, hogy hogyan képesek boldogan élni abban a rövid életben amiven élnek, hisz még a 100-adik életévüket sem tudja mindegyik betölteni, ami számunkra csupán "egy perc". 
- Azt hiszem ezt a történetet később kell folytatnod, Monami. - Állt meg Eragon a könyvsor közepén és felnézett a hatalmas könyvespocra.- A behatoló elvitte magával az Angyalok könyvét. 
- Mihez kezdhet egy olyan könyvvel ? Azóta több száz év eltelt mióta a bölcsek gyülekezete azt megírta. Az angyalok biztos, hogy másik helyn vannak már. - Léptem oda Eragon mellé. 
-Akármit is akar vele kezdeni, fel kell rá készülnünk. 
- Éljen az időzítés. Nem elég a négy nemes civakodása az Alvilágban, de még ezzel a fazonnal is foglalkoznunk kell. - Sóhajtott fáradtan Jungo majd cípőre tette a kezét.- Akkor össze kell hívni a tanácsot, igaz? 
- Igen. Minél előbb ha lehet. - Helyeselt az öreg majd felé fordult.
- Tudod, hogy ha küldök nekik egy levet azonnal itt lesznek. Nem hiszem el, hogy még nem szoktad meg. - Mosolyodott el majd meghajolt.- A tanácsteremben találkozunk. - Azzal lángralobbant és eltűnt. 
- Monami.
- Igen? 
- Mától az a négy fiú melletted lesz, rendben? 
- Leoékra gondolsz? - Pislogott rá meglepetten Monami
- Igen. - A szakállát kezdte simogatni.- Sőt.. Intézek melléd még valakit.
- Ugyan már.. Túlzásokba esel. Ne felejtsd el, hogy megtudom magam védeni, az erőm teljesen visszatért, szóval felesleges még valakit mellém állítanod testőrnek. Axar és a többiek is bőven elegek.
- Örülök neki, hogy ezt te így gondolod, de én biztosra akarok menni. Nagyon rossz előérzetem van a dolgokkal kapcsolatban. Luka eltűnt, a négy nemes háborút akar indítani az Alvilágban, a tanácstagok is furcsán viselkednek, ellopták az Angyalok könyvét.. Itt valami nagy dolog készül aminek köze van ahhoz a dologhoz. 
- Úgy gondolod, hogy valaki megpróbálja...? - Eragon bólintott mire Mona csak állt ott némán és bambult előre. Az a gondolat keringett a fejében, hogy minél előbb meg kell találnia Lukát.
 
A köztes dimenzióban eközben...
 
A napok lassan teltek a köztesdimjenzióban, főleg úgy, hogy Akanéval inkább csak piszkálgattuk egymást ahelyett, hogy normális ember módjára beszélgetnénk. A gömbökön keresztűl úgyan láttam és hallottam Monamit, de ez édes kevés volt, hogy a bennem lévő ürességet és elkesedettséget kitöltse, pléne, hogy nem is mindig volt jó az adás... 
- Hiába ütögeted és ordibálsz vele, nem fogja beadni... - Sóhajtotta a hátam mögött Akane unott hangon miközben az egyik gömbön feküdt és azt figyelte ahogy igyekszem a gömbbel közös pontra jutni. Nem igazán jön össze.
- De már két napja nem ad semmit! Működj már te machista szarság! - Rúgtam bele egy nagyot mire jó messze elrepült. Duzzogva fogtam egy másikat és ráültem.- Használhatatlan az összes..
- Talán ha kedvesebben állnál a dologhoz.. 
- Most úgy csinálok, mintha nem mondtál volna semmit, világos? - Néztem rá szúrósan mire félrenézett.
- Csak egy ártatlan jótanács volt. Nem kell felkapni a vizet.
-Nem kaptam fel a vizet, csak idegesít a dolog. Ennyi. - Morogtam majd magamban fortyogva ültem.- Azt hittem, hogy ha legyőzőm Reigát és Kait majd minden rendben lesz és olyan lesz mint régen. Monami visszajön a mi dimenziónkba és... 
- És? 
- Mindegy. Nem tartozik rád. 
- Hm.. Csak nem komolyabb terveid vannak a lánnyal? - Tette fel vigyorogva a kérdést mire én elfordítottam a fejem. - Telibe! Zavarba jöttél! Látom ám, hogy vörös az arcod~ Adhatod a keményet ez igen is gyengepontod. 
- Kuss! - Fogtam egy kisebb gömböt és hozzádobtam majd hátatfordítottam neki és az aegysik kezemmel eltakartam az arcom, hogy semmiképpen se lássa. 
Nevetve elkapta.- Ugyan már, Luka. Nincs ebben semmi szégyelnivaló. Persze, hogy fontos és komoly dolgokat tervezel vele, ez természetes. 
- Úgy gonolom, hogy az ilyen információk nem veled kell megosztanom és megbeszélnem.... 
- Pedig lehet, hogy tudok neked segíteni. - Mosolygott majd idejött hozzám.- Mint lány sokat tudok az ilyen dolgokról a fiúkkal ellentétben. 
- Nem vagyok rá kíváncsi...
- A lányoknál nem csak a szép dolgok jönnek be hanem.. - Kezte el a mondandóját úgy, mintha nem mondtam volna semmit. Sóhajtottam és kénytelen voltam végighallgatni azt az "információ" áradatot mely belőle jött. Ez idő alatt körülbelül 3x aludtam el, de a különleges magas hangok melyeket néha kiaddot mindig visszahoztak a valóságba ahol még mindig a száját jártatta. Amikor már nem bírtam tovább befogtam a száját.
- Oké, rendben, köszönöm, ennyi elég volt. Ez a sok dolog betart nekem kb 1000 évig. Ha kifogok a tanácsokból megint megkérdezlek, de most már hallgass el mert kezdem úgy érezni, hogy károsodik a hallásom és az agyam is.. 
- Ohh, pdig ez még alig volt valami.
- Hidd el, hogy ennyi bőven elég. - Mondtam majd elengedtem és elfeküdtem a gömbön. SZinte bele süllyedtem. Kényelmes volt.- Az helyett, hogy ilyen felesleges dolgokról csacsogsz, próbáld meg beindítani az egyik világító vacakot, hogy lássunk valamit odakintről. 
- Mit kapok ha sikerül?
- Láthatod a kinti világot, max ennyit, mert tőlem hiba is vársz dolgokat, nem fog történni semmi.
- Kőből van a szíved... - Morogta majd láttam ahogy elkap egy gömböt. Sóhajtottam.
- Nem vagyok kő szívű, csak nem vagyok jó kedvemben. Mellesleg jó lenne ha leállnál a sértegetésemmel. Én sem piszkállak a nap 24 órájában.
- Igazad van, csak a 18 órájában mert a többiben alszol....
Erre már nem tudtam nneki mit mondani. Valahogy nem érdekelt. A kazaimet a tarkóm alá tettem és lehunytam a szemeim. Csak azon járt az eszem, hogy hogyan juthatnénk ki erről a helyről. Annyira a gondolataimba merültem, hogy elaludtam..
 
,, Ha majd minden rendbe jön.. Szeretném. Nagyon szeretném, mert ez olyan döntés mely egy életre szól. Egy döntés ami végleg összefon minket. "

 

És így végezetül egy Jungo, hogy ha valaki elfelejtette volna :3