2. Évad - 5.rész - A bérgyilkos

- Megtaláltátok már? - Kérdezte türelmetlenül egy női hang. A nő egy egyszerű hálóingben mászkált idegesen a szobájában miközben az ujjait piszkálta.

- Még nem. Semmit se találtak a kereső csapatok. - Jelentette egy férfi az ajtóban állva.

- Annyi energiát belefektettem ebbe és semmit.. - Morogta.- Egyszerűen lehetetlen! Nem lehet, hogy semmi eredmény ennyi idő után! Biztos mindent megnéztek? Minden elrejtett zugot, minden kis rést? - Fordult felé.- Válaszoljon!

- Kérem nyugodjon le, kisasszony. A legjobb embereimmel kutattuk át az egész kastélyt, de nem találtunk semmit. Semmi használhatót.

- Hm? - Odament hozzá.- Miért, mit találtak?

- Lássuk csak.. - Megnézte még egyszer a kezében lévő papírokat.- Pár könyvet, régi leveleket, képeket, 4 üveg ismeretlen eredetű üveget, tollakat, láncokat, ékszereket, egy kristályt, e--

- Egy kristályt? Milyen kristályt?

- Talán egy nyaklánc lehet. - Megmutatta a férfi a nőnek a képet a kristályról. A nő hosszasan nézegette majd elégedetten elmosolyodott.- Kisasszony? - Kérdezte meglepetten a férfi.

- Hozzátok el nekem ezt a nyakláncot, minél előbb ha lehet. Nagy szükségem lesz rá az elkövetkezendő időben. - Visszaadta a képet a férfinek majd az ágyához meg és leült.- Szóljon ha itt van.

- Értettem. - Meghajolt majd kiment.

- Ez egy érdekes játék lesz.~ - Halkan kuncogott majd elfeküdt az ágyon.- Még is csak jó ötlet volt Reigával üzletet kötni akkor éjjel. Ki gondolta volna, hogy így alakulnak majd az események. - Kényelmesen nyújtózott majd az ablak felé fordult és a teliholdat nézte.- A kezemben van az irányítás, neki pedig semmije sincs.

- Szóval igaz a szóbeszéd, tényleg kezdesz becsavarodni. - Egy nagyobb fuvallat lengette meg az ablakok előtt lógó vékony függönyöket majd pár rózsaszirom repült be a szobába.- Jó téged újra látni.. Egykori megbízóm. - Mondta az ablakban megjelenő férfi kedvesen.

- Te mit keresel itt? - Ült fel hirtelen. - Nem tudod, hogy nem illik kopogás nélkül bemenni egy nő szobájába? Helyesbítek, az ajtón kell bemenni egy hölgy szobájába miután kopogott, nem pedig az ablakában megjelenni mint egy udvarló. 

- Hidd el nem azért jöttem, hogy a satnya testedet bámuljam.

- Ha azért jöttél, hogy sértegess akkor el is mehet, vagy hívom az őröket. - Felkelt az ágyról majd odament hozzá.- Vagy jöttél munkát kuncsorogni?

- Ugyan, hova gondolsz? - Közelebb lépett hozzá majd megbillentette a nő állát, mélyen a szemeibe nézett.- Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek pár dologra. - Komoly lett a hangja.- Ha megpróbálsz keresztbe tenni a gazdámnak, én gondoskodok arról, hogy a rózsakertemben aludj örökkön örökké. Megértetted ?

- Igazán vicces vagy, mondták már? - Elmosolyodott.- Te nem tudsz nekem ártani, viszont én tudok neked, főleg ha nem takarodsz el innen nagyon gyorsan.

- Én szóltam.. - Elengedte majd meghajolt.- Akkor a viszont nem látásra. - Megfordult és elindult az ablak felé, ám pár lépés múlva megtorpant.- Ohh és még valami. A mi nap felkerültél a látogató listámra, kisasszony. Ha elmentek a viharos felhők, meglátogatlak.

- Majd meglátjuk, hogy ki fog megölni kicsodát.

- Ah~ Micsoda kemény szavak.. Mindjárt elolvadok a remegő hangodtól. - Beleszagolt a kezében lévő rózsába majd eltűnt a holdfényben.

Lelkek városa - Kastély

- Ezt vigye el kérem Eragonhoz. - Nyújtott oda pár papírt az ott lévő segítőnek Monami miközben olvasta tovább a többi papírt.- Ha lesz ideje, akkor szóljon Jungónak, hogy jöjjön ide. Tegye hozzá azt is, hogy nagyon fontos dologról van szó.

- Igenis. - Hajolt meg a nő majd elment.

Mona sóhajtott.- Már értem, hogy miért töltött Luka annyi időt néha az Alvilági kastélyban egyedül.. - Végignézett az égig magasodó papírtornyokon. - Sose végzek.

- Tarts egy kis pihenőt. - Mondta az akkor bejövő Leo és letett két dobozt az asztal elé.- Kezdesz nagy túlzásokba esni, ezt nem fogja a szervezeted sokáig elnézni neked és egyik pillanatról a másikra össze fogsz zuhanni.

- Hidd el szívesen lógatnám a lábam és pihennék egy nyugodt helyen, de nem tehetem. Nekem kell foglalkoznom az Alvilág ügyeivel ami mostanra igencsak felhalmozódott. Nézz csak körül, mást se lehet látni mint papír hegyeket melyeknek a magassága sose akar elfogyni.

- Hm.. Mi lenne ha segítenénk?

- Nektek Lysander és Castielt kell edzenetek, nem?

- Pár óra papírmunka nem olyan fárasztó dolog, menni fog nekik. Legalább csinálnak valami hasznosat is. - Halványan elmosolyodott.- Szólok nekik és hozok teát, addig pihenj egy kicsit. Mindjárt jön a felmentő sereg.

- Van más választásom?

- Az ágyhoz szíjazunk 6 órára és leszedálunk, hogy pihenj.

- Azt hiszem jót fog tenni az a tea. - Hátradőltem és letettem a tollat. Leo bólintott.

Leo kiment mire Mona sóhajtott. Nyújtózott egyet majd felkelt és a szobában lévő kanapéhoz ment. Hosszas pakolászás után szabaddá tette így le tudott feküdni kicsit pihenni. Lehunyta a szemeit azt tervezve, hogy csak egy kicsit fog pihenni, de elaludt.

   - Hamarosan minden rendbe fog jönni, hidd el.

   - Kétlem, hogy a testvérem annyiba hagyná ezt a dolgot, tudod, hogy Luze milyen. - Elfeküdt a fűben majd megfogta a lány kezét.

   - Apád okosan fog dönteni. - Közelebb húzódott hozzá.- Nekem mindegy, hogy te leszel-e az alvilág királya vagy sem, nem a fontos. Nekem nem.. Nem kell, hogy minden a tiéd legyen, hisz a hatalom nagy veszélyekkel jár..

   - Tudom.. De így vagy úgy, melletted leszek. Örökre.. - Lassan az arcára simított.

Halványan mosolygott Monami miközben aludt. A kéz mely az arcát simogatta egy pillanatra megállt majd folytatta. Lassan eltűrte a haját a lány arcából, hogy meg tudja csodálni.

- Luka.. - Suttogta halkan a lány mire a kéz megállt.- Ne hagyj itt megint.. Lu..ka.. - Nyitotta ki lassan a szemeit. Mikor szembesült a valósággal hatalmasat sikított majd nagy erővel elrúgta a mellette álló személyt.

- Monami?! - Rohantak be a többiek.- Mi történt?!

- Eh.. Nő létedre erős vagy.. Ahh, szegény fenekem.. - Sziszegte a  földön fetrengő.

- Ez meg ki? - Kérdezte Castiel.

- Nem tudom.. Mikor felkeltem itt állt mellettem és az arcom simogatta ez a perverz. - Ült fel Mona majd jobban megnézte az idegent.

- Mi a rákot keresel te itt?! Riddle?!- Csattant fel mérgesen Axar.

- Nocsak, te még élsz? - Lepődött meg a szőkeség majd felült. - Nem is tudtam, hogy te ilyen puccos helyen pengeted az a nyomorult életedet. De jól megy neked.

- Ne terelj, válaszolj mert szétszedlek darabokra..

- Mielőtt csatatérré változtatnátok a dolgozó szobám, nem árulnátok el, hogy mi is folyik itt? - Kelt fel Mona majd a szőke férfihez ment.

- Milyen illetlen vagyok.. Elnézést. - Felállt majd meghajolt.- A nevem Riddle Rose Undertaker, örülök, hogy megismerhetem, hercegnő. - Kezet csókolt.

- Megkérdezhetem, hogy mi dolga van itt, Riddle Rose Undertaker? Nem hiszem, hogy valaki utasításba adta volna azt a tettet amit az előbb művelt amíg én aludtam.. - Elhúzta a kezét.- Tudja, megérdemelné, hogy ezért alaposan megleckéztessem egy igen szigorú illem órával.

- Azért jöttem, hogy elfoglaljam a helyem a mesterem, azaz az Ön oldalán.

- Monami, ez nyálgép egy bérgyilkos. - Mondta Axar komoly hangon majd a lány elé állt.- És nem szokott csak úgy felkeresni embereket..

- A bérgyilkos olyan kemény megfogalmazás.. Mondjuk úgy, hogy végrehajtó vagyok. - Elmosolyodik majd átnyújt egy szál vörös rózsát.- Remélem kegyed sose kerül fel a látogató listámra. - Kacsint miközben beveti sármos mosolyát.

- Rosszul vagyok ettől a pasastól.. - Mutatott Castiel Riddle-re fa pofával majd közelebb ment hozzá, hogy alaposan meg tudja nézni magának.- Aha.. Hm.. Érdekes.. - Motyogta miközben körbejárta. 

- Te meg mit művelsz? - Nézett rá értetlenül Riddle.

- Gondoltam memorizálok egy új, igencsak érdekes fajt amit az én világomban a magamfajták buzinak hívnak, persze a selyem fiú is lehet a megállapított példány beceneve.

- Mondjak én is valami érdekességet rólad? 

- Visszatérve a tárgyra..! - Emelte fel a hangját Mona majd Riddle felé fordult.- Ki küldött? Biztos, hogy nem önszántadból döntöttél úgy, hogy szolgálj.. 

- Tudom illetlenség hazudni egy hölgynek, de ebben az esetben nem tehetek mást. Elég ha annyit tudsz, hogy olyan személy áll mögöttem akiben megbízhatsz. 

- Valóban? Mi erre a garancia? 

- Ez. - Húzott elő a felsőjéből egy kristály nyakláncot. Amint megcsillant rajta a napfény, Monami egy pillanatra még levegőt sem vett.- Ahogy elnézem jól ismered ezt a nyakláncot.

- Ha.. Ha Ő küldött.. Miért pont most jöttél?

- Most indultak meg az ármánykodások, a tervek ellened. Már jó ideje figyeltem az itteni dolgokat, de annak a valakinek a következő lépése akár drasztikus is lehet. Szükséged lesz rám.. Segíthetek megkeresni Luka Crosszeriát. 

- Hogyan? - Kérdezték egyszerre a többiek.

- Van nálam valami ami segíthet. - Mosolyodott el majd Mona felé mutatott egy darab papírt.- Valami, amivel bármire képesek leszünk.

- Csak nem..?!