2.évad - 8.rész - Vissza a múltba 2/2

,, Luka, büszke vagyok rád. Azzal, hogy eljöttél és lámpást engedtél a vízre.. Nagyon boldoggá tettél, még akkor is ha nem hiszel benne. Remélem jövőre is eljössz velem. ''

Sose fogom elfelejteni azt a mosolyt.. És sose fogom elfelejteni azt az érzést amit akkor éreztem, mikor először megcsókoltam. Az volt az egyik legjobb döntésem amit meghoztam életem során. Még most is magam előtt látom a meglepetten csillogó szemeit, az elvörösödött arcát. A lámpások fénye gyönyörűen kiemelték az arcán uralkodó érzéseit.

 

A múltban :

 

- Luka.. - Suttogta a nevem meglepetten mire kissé elmosolyodtam.

- Ne haragudj.. Én.. Úgy éreztem, hogyha most nem teszem meg, akkor sose fogom.. -Éreztem, hogy zavarva jöttem és a tó felé fordítottam a fejem, hogy ne vegye észre a vörös arcom. Percekig álltunk egymással szemben mikor Mona közelebb lépett hozzám és megölelt.

- Örülök.. Örülök, hogy az érzéseim nem egyoldalúak. - Egy kicsit meglepődtem, de boldogan karoltam át a derekát a jobb kezemmel míg a ballal az arcára simítottam és lenéztem rá.- Luka.. Szeretlek.

- Azt hiszem.. Én is szeretlek.. - Mondtam kissé bizonytalanul majd lassan közelebb hajoltam hozzá és újból megcsókoltam, de most valamivel bátrabban mint előtte.

Az az este csodálatosan alakult. Sose gondoltam, hogy Monamival valaha is ilyen kapcsolatba fogok kerülni. Sose gondoltam volna, hogy beleszeretek egy halandóba.. A boldog együtt töltött napok azonban végesek voltak. Már javában uralkodott a tél mikor olyan dolog történt amire nem számítottam.. Aznap lementünk a faluba, hogy Mona segítsen pár öregebb emberen aki nem tudott magáról megfelelően gondoskodni. Visszafele sétáltunk. A nagy hóban majdnem egy óra séta volt a ház és a falu közötti út megtétele.

- Ha visszaértünk jobb lesz ha egy ideig a tűz mellett ülünk, ilyen hidegben hamar átfagy az ember. - Vártam, hátha válaszol, de helyette csak egy tompa puffanást hallottam.- Monami? - Hátrafordultam és láttam, hogy a hóban feküdt mozdulatlanul.- Monami! - Aggódóan odarohantam hozzá és a karjaimba vettem.- Mi a baj? Mona.. Mondj valami.. - Az arca vörös volt, szaporán vette a levegőt és a teste tűz forró volt. A köpenyembe csavartam és felvettem.- Tarts ki még egy kicsit, mindjárt ott vagyunk..

- Luka... - Nyöszörögte halkan és a fejét a mellkasomnak döntötte.- Nagyon fázok..

- Mindjárt jobb lesz, nemsokára otthon vagyunk, bírd ki még egy kicsit. Sietek amennyire tudok. - Rohantam ahogy csak tudtam.

Amikor odaértem egyből bementem és az ágyra fektettem. Alaposan betakartam majd begyújtottam, hogy meleg legyen. Hoztam neki borogatást majd a homlokára tettem. Amikor kicsit jobban lett elmondta, hogy hol találok gyógyszert ami segíthet, de most nem használt. Egész nap mellette voltam, csak akkor hagytam ott ha nagyon muszáj volt, ám akkor is a legminimálisabb időre. A napok teltek, de Mona állapota nem javult, sőt, egyre betegebb lett. Rengeteget aludt, a láza mindig magas volt, teljesen legyengült. Lementem a faluba azért a papnőért akinek régebben sokat segítettünk, hogy nézze meg Monamit.

- Attól tartok Monami nem fogja túlélni a telet, túlságosan gyenge a szervezete, a betegség le fogja győzni.. - Mondta majd felkelt az ágy mellől.- Ebből tegyél a teájába, talán egy kicsit jobban lesz tőle, de nem ígérek semmi biztosat.

- Köszönöm.. - Fogadtam el a kis dobozt majd Monamira néztem.- Biztos, hogy nincs esély a gyógyulására..?

- Monami évek óta él itt egyedül.. A szervezetének nagyon megterhelő volt felvenni a harcot az időjárással, várható volt, hogy szegény nem fogja megérni az idős kort. - Az öreg nő a vállamra tette a kezét.- Luka, szépítsd meg az utolsó napjait.. Mona állandóan egyedül élt, magányosan, nem hiszem, hogy egyedül szeretne meghalni..

- Vele fogok maradni, nem hagyom magára. Köszönöm a segítséget. Visszakísérlek a faluba.

- Visszatalálok egyedül is, nem kell féltened csak mert öreg vagyok. Te maradj itt mellette és vigyázz rá. Ha bármire szükséged van keress meg nyugodtan. - Mondta mosolyogva majd elment. Visszamentem Monamihoz és mellé feküdtem, az arcát simogattam. Annyira törékeny.. Félelmetes belegondolni, hogy nemsokára elveszítem..

- Olyan kevés volt ez az idő.. Annyi mindent kell még megtanítanod nekem.. - Magamhoz öleltem és az arcom a nyakába rejtettem.- Nem akarom, hogy már is egyedül hagyj.. Nem akarok újra egyedül lenni. - A szavaim elakadtak és helyettük könnycseppek vették át az uralmat melyek végigfolytak az arcomon majd Monami mellkasára cseppentek.

Utoljára akkor éreztem ekkora szomorúságot és ürességet mikor anyám meghalt. Amikor már gyenge volt ritkán mehettem be hozzá. Tudtam, hogy el fogom veszíteni, de féltem elfogadni a valóságot. Azon az éjjelen Luze szobájában aludtam, mert azt mondta, hogy nem tud egyedül elaludni. Talán érezte, hogy mi fog történni. Reggelre anyánk meghalt...

Egyszer már elvesztettem egy számomra nagyon fontos és törékenyt személyt akire mindennél jobban szükségem volt, még egyszer nem tudnám elfogadni, nem tudnám végigcsinálni. Túlságosan is gyenge vagyok hozzá, képtelen vagyok az érzelmeimet egyik pillanatról a másikra elszakítani és eldobni, az emlékeimet elzárni és elfelejteni.. Gyenge vagyok.

- Luka... - Éreztem ahogy a fejem simogatja.- Luka.. Ne sírj.. - Mondta halkan és kissé nehezen. Felnéztem rá szomorú tekintettel, de ő csak mosolygott.- Nem lesz semmi baj.. - A kezét az arcomra tette és a még ott ékeskedő könnyem letörölte.

- Én.. Nem akarok egyedül maradni.. - Felültem és lehajtottam a fejem. Szánalmas a viselkedésem.

- Emlékszel, hogy mit ígértem..? Ha eljön az idő, akkor elmondom az én titkom.. - Megpróbált felülni, de segítség nélkül nem ment neki.- Vigyél el.. Vigyél el a Sárkány barlangba ami a hegy lábánál található.. A barlang mélyén van az angyalok tava.. Bele kell engedned a testem..

- De az a tó a halandók számára halálos, azt az energiát nem bírja ki se a tested se a lelked.

- Sose mondtam neked, hogy halandó vagyok.. De mivel nem kérdezted nem mondtam.. meg neked.. - Lehunyta a szemeit és nekem dőlt.- Sietned kell, különben kifutunk az időből..

Segítettem neki felöltözni majd a hátamra vettem és elindultam vele a Sárkánybarlanghoz. Út közben próbáltam szóval tartani, de nem mindig sikerült, sokat aludt. Két nap folyamatos menetelés után elértünk a barlang bejáratához. Már itt lehetett érezni a tó energiáját. Hátra pillantottam Monára majd bementem. A tóhoz érve letérdeltem majd letettem, hátra fordultam hozzá. Borzalmas állapotban volt, sokkal rosszabba mint az út előtt. Tudtam, hogy kockázatos ilyen állapotban elindulnom vele ilyen időben ilyen hosszú útra.

- Megjöttünk.. - Felnézett majd a tó felé fordította a fejét.

- Ez a hely semmit se változott 100 év alatt.. Még mindig megvan a varázsa.. - Felnézett rá.- Kérlek, vigyél be a vízbe.. - A tóra néztem majd vissza rá.

- Rendben. - Levettem róla a sok ruhát, csak is a legalsót hagytam rajta. Lassan a karjaimba vettem majd besétáltam vele a vízbe olyan mélyre, hogy az ő teste teljesen a vízben legyen. Sokáig nem történt semmi.. Mikor ki akartam menni, Mona teste felfénylett egy pillanatra. A haja hosszabb lett, az aurája teljesen megváltozott és a ruhája is teljesen más lett. Ez nem lehet igaz.. Amint a régi lett felnézett rám.

- Látom meglepődtél...

- Sok minden megfordult a fejemben, de ez pont nem.. Miért nem mondtad el? Ha már az elején elmondod, hogy egy istennő vagy.. Vagy azt, hogy nem vagy halandó ember..

- Akkor változott volna valami? Talán visszamentél volna az Alvilágba? Mások lettek volna az érzéseid..? - Megráztam a fejem majd jobban magamhoz húztam, a szemeibe néztem.

- Nem erről van szó.. Ha elmondtad volna már az elején, akkor nem kellett volna szenvedned, már az elején tudtam volna segíteni neked. Engem nem érdekel, hogy istennő vagy, csak az számít, hogy az enyém a szíved.

Még ha ezt is mondtam, belül tudtam, hogy Monami nagy bajban van, ahogy én is. Hallottam róla milyen dolgok mennek az istenek között. Ha Mona már egy istennek volt szánva és én betolakodtam a helyére, akkor hamarosan nagy bajok fognak történni. Visszafelé Monami mindent részletesen elmesélt. Elmondta, hogy miért van az élők világába, valamint azt is, hogy ki miatt. A beszámolója alapján nem valami kedves és szimpatikus egyén ez a Tokugawa ,, Tokugawa a hódítás és az erő istene, az angyalok körében nagyon népszerű férfi. A fő isten és istennő még akkor eldöntötte, hogy a párom lesz, amikor még csak gyerekek voltunk. ''

     Visszatértünk a megszokott nyugalmas napokhoz, bár jóval éberebb voltam mint ezelőtt. Amikor a faluba mentünk és az emberek meglátták, hogy Monami egészséges és semmi baja, rengeteg ember felajánlkozott, hogy segítenek a ház elkészítésében, csak költözzünk a faluba. Nem voltam oda az emberekért, de nem tűnt rossz ötletnek, főleg, hogy Monami minden ellenvetés nélkül elfogadta az ajánlatot a megkérdezésem nélkül. Az öreg papnő ekkor akcióba lendült.. Mást se hallgattam egész nap, mint az ő ötleteit arról, hogy vegyem el Monamit és alapítsunk családot. Ezek a vének tényleg betegek.. A falu összefogásával pár héten belül le tudtunk költözni a faluba, ráadásul jobban el is fértünk mint a régi házban. Az elején nem nagyon akartam más emberek társaságában lenni, de Mona nem hagyta, hogy elszigetelődve maradjak.. A tavasz kezdetével nekiálltak az emberek a földek megművelésének. A falu vezetője megkért, hogy segítsek megvédeni a földeken dolgozó embereket akiket mostanában banditák zaklatnak. A nők meggyőző képessége csodálatos..

- Luka, menjünk el sétálni.

- Ilyenkor? - Néztem rá meglepetten majd elmosolyodtam.- Bár.. Már egy ideje nem kértél tőlem ilyet.

- Nem megyünk messzire, nem lesz baj. - Bólintottam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szeretem az ilyen váratlan éjjeli sétákat. Ilyen szoktak a legváratlanabb és legérdekesebb dolgok történni. Hagytam, hogy megfogja a kezem és vezessen amerre szeretne.

- És pontosan hova megyünk?

- Ide. - Állt meg előttem. Körbenéztem, de semmi mást nem láttam, csak is a sötét erdőt.

- Mit kellene látnom? - Felvett egy kavicsot majd a bokrok közé dobta. Rengeteg szentjánosbogár szállt fel.- Ennyit még nem láttam egyszerre..

- Luka.. - Felém fordult. A ruhájába nyúlt majd egy nyakláncot vett elő.- Szeretném, ha ez a nyaklánc mától mindig rajtad lenne. Egy igét mondtam rá ami megvéd téged. Ha ez rajtad van, akkor Tokugawa nem érzi a jelenléted..

- Meg tudom védeni magam, nem lesz baj. - Megfogtam a kezét.- Nem adlak könnyen.

- Tudom.. De jobban érezném magam, ha ez rajtad lenne, megnyugtatna. - Felnézett rám.

- Mivel ilyen sokat jelent neked, legyen. Viselni fogom és vigyázok rá. - Hagytam, hogy a nyakamba rakja a nyakláncot. Láttam a tekintetén, hogy tényleg aggódik Tokugawa miatt. - Nem lesz semmi baj, megígérem neked. - Magamhoz öleltem és lassan ringatni kezdtem.

- Tokugawa bármire képes.. Nem fogja érdekelni, hogy az Alvilág királyának fia vagy, bosszút fog állni amiért..

- Amiért jobb vagyok mint ő? Tudod.. Ezt nem lehet szabályozni, ha eddig nem volt köztetek semmi, ez után se lesz, ebben biztos vagyok. Én viszont melletted vagyok és melletted is leszek, történjék bármi. - Elengedtem majd féltérdre ereszkedtem, a bal kezem ökölbe szorítottam finoman és a földre tettem, a jobb kezem a szívemre.- Én, Luka Crosszeria, az Alvilági első herceg, ígéretet teszek neked, hogy minden erőmmel meg foglak védeni, melletted maradok és soha, soha sem foglak elárulni téged.

- Luka.. - Letérdelt velem szembe majd a kezét a kezemre tette.- Köszönöm. - A homlokunk összeért, a szemeibe néztem majd megöltem és elterültem fele a fűben. Nem engedtem el.- Nézd mennyi csillag.. - Mutatott fel az égre mosolyogva.

- Látom. Nagyon szépek.

- Az istenek világában sose láttam őket ennyire fényesen és szépen ragyogni, sőt, nem is láttam ennyi csillagot, a palota fényei teljesen elnyomták őket. De itt.. Gyönyörűek. - Jobban hozzám bújt.- Legszívesebben örökre itt maradnék és csak a csillagokat bámulnám veled együtt. Akkor nem kellene a többi isten és Tokugawa miatt aggódnunk.

- Meg fogjuk oldani. - Egy csókot nyomtam a homlokára majd lehunytam a szemem. Nem fogom átadni nekik, hogy megalázzák csak is azért mert velem volt. Nem fogom hagyni, hogy Tokugawa bemocskolja az ártatlanságát, túl törékeny hozzá, nem tudna rá vigyázni... Ha Monami boldogsága azon múlik, hogy megölöm-e Tokugawát, akkor hidegvérrel fogom megölni és hagyni, hogy a kardomon csorogjon a vére.