2.évad – 9.rész – Irány előre ~ Az első angyal

- Monami! Monami! - Rohantak oda a többiek az elájult lányhoz a könyvet szorongatta.

- Hé, kelj már fel..! - Mondta kissé aggódva Castiel mire a lány megmozdult. Felriadt a nagy hangzavarra és lendületből leütötte a vaskos könyvel a hozzá legközelebb lévő embert, Castiel.

- Ezt most mi a francért kellett?! - Akadt ki teljesen a vörös miközben a vérző orrát fogta.

- Ohh, csak ti vagytok.. ? - Kérdezte ártatlanul Mona majd zavartan megvakarta a tarkóját.- Bocs, nem volt szándékos, védekező reflex..

- Mond minden rendben? - Térdelt le mellé Riddle.

- Találkoztam vele.. - Mosolygott.

- Kivel? - Kérdezték miközben az arcukról tisztán le lehetett olvasni az értetlenséget.

- Seiren-el. Azzal az angyallal akit megbíztak ennek a könyvnek a megírásával. Elmondta nekem, hogy hol találjuk meg a 12 angyalt, valamint azt, hogy mit kell elhoznunk tőlük. Meg tudjuk menteni.. Vissza tudjuk őt hozni. - Mondtam boldog, kissé sírós hangon mire a többiek elmosolyodtak.

* * *

Monami részletes beszámolót tartott a fiuknak az imént történtekről majd nekiálltak összepakolni az ismeretlen és izgalmas utazásra mely tele lesz veszéllyel és különleges dolgokkal. Mona kicsit aggódót a csapata miatt, hisz a fiúk tele vannak ellentétekkel és nézeteltérésekkel, ám valami belső hang azt súgja neki, hogy ha valami történik, mind egy csapat lesznek.

Lysander és Leo alaposan feltankolt igékből és egyéb trükkösebb meglepetésekből amikkel megtudják majd ellenfeleiket, elméletben. A két fiú úgy véli, hogy ők lesznek azok, akik nyers erő helyett az eszüket és a kreativitásukat fogják használni a harcokban, nem úgy mint a másik páros, Castiel és Axar. A két vörös inkább a fegyverekhez hű. Axar fegyverét megerősítette és rendbe rakta, hogy ha lehet ne menjen tönkre a 3. összecsapás után, Castiel meg keresett egy hozzá passzoló harcmódszert. Mivel igazi vérfarkas, ezért vadászösztöne miatt képes csendben közel kerülni ellenfeléhez majd lecsapni rá. Ebből kiindulva inkább késeket rakott el amikkel támadhat közelről, de ha kell akkor messzebbről is. Riddle meg csak nézte őket.

- Te nem hozol semmit? - Kérdezte tőle Monami mire a férfi elmosolyodott és megrázta a fejét.

- Kedvesem, én profi vagyok. Nincs szükségem kiegészítőkre, minden ami kelleni fog nálam van. Olyan vagyok mint te, a saját erőmre támaszkodom. - Felé fordult.- Tudod sok trükk és titok van a zsebemben amiről kegyed nem baj ha nem tud.

- Szóval tiltott igéket és egyéb fekete dolgokkal leped meg a másikat. Valahogy sejtettem. Mondjuk ez a ti esetetekben elég mindennapos és átlagos, nem?

- Fogalmazhatunk így is. A bérgyilkosok nem a legbecsületesebb emberek, ezt mindenki tudja, de mégis kiállnak ellenünk. - Vigyorgott.- Az okos  más kárán tanul, a hülyének meg esélye sincs mert túl se éli a találkozást.

- Milyen jó esélyek.

- Akire bérgyilkost küldenek az meg is érdemli, általában. Ha meg nem, az szívás, minden szépítés nélkül, de szerintem ezt te is így látod. Vagy tévednék?

- Maradjunk annyiban, hogy megvan a saját véleményem a foglalkozásotokról, de ez jelenleg lényegtelen. - Végignézett a fiúkon majd a hátsó nagy falhoz ment ahova egy kör alakban különböző igék voltak felfestve.

Mona a jobb kezét a falra tette majd lehunyta a szemeit. A falon megjelent a saját mágikus köre mi felfénylett. A lány elkezdte mondani az igét mellyel képes megnyitni a rejtett dimenzió kapuját. Hosszas mormolás után a fal felfénylett és megjelent a kapu mely fényesen ékeskedett a falon.

- Aki átmegy a kapun, nem biztos, hogy élve visszajut ebbe a világba. - Hátrafordult a lány. - Így is jönni akartok?

- Szerintem teljesen felesleges volt ezt a kérdést feltenned. - Nézett rá Axar majd a kezébe kapta fegyverét.- Elsősorban azért, mert ígéretet tettünk Lukának, hogy ha kell, akkor az életünk árán is megfogunk védeni, másodszor, ha nem is vesszük figyelembe az ígéretünk, senki se engedné, hogy egyedül menj, mert a barátok nem hagyják egyedül egymást.. Harmadszor.. Mindenkinek megvan a maga oka.

- Nézzenek oda! - Mondta Riddle vigyorogva majd az egyik karjával átkarolta Axar nyakát és jól összeborzolta a haját.- Ki gondolta volna, hogy pont tőled fogok ilyen nagy és komoly szavakat hallani! Örülök, hogy végül fejlődőképes fázisban maradtál, büszke vagyok rád.

- Ha nem veszed le rólam a mocskos kezed akkor tőből lerágom, világos?! - Mordult rá Axar mire mindenki elnevette magát.

- Komolyan, ti sose fogtok felnőni? - Fogta a fejét Leo mire Mona, Lys és Castiel a fejüket rázták. Kegyetlen igazság.. - A remény hal meg utoljára.. - Sóhajtotta. Axar rá nézett.

- Csak gondolj bele ha nem lennék ilyen mi lenne veled. Kész unalom és szürkeség lenne az életed, szóval örülj neki, hogy valaki néha egy kis színt visz bele. - Leo kicsit meglepődött majd félre nézett.

- Talán...

- Veletek férfiakkal csak is a baj van.

- Nem is! - Vágta rá az összes egyszerre mire a lány egyet hátralépett megszeppenve.

- Ilyenkor bezzeg milyen nagy az összetartás és az egyetértés. - Nézett félre miközben ezeket a szavakat motyogta.

A sok csipkelődés ellenére viszont mindenki tudta, hogy számíthat a másikra, bármi történjék is és ez bőven elég volt nekik. A csapat végignézett a kapun majd közös egyetértéssel áthaladtak rajta és onnan már nem volt visszaút.

Eközben..

- Ooohh~ … - Emelte fel a fejét.- Váratlan vendégek? - Elmosolyodott. - Ez nagyon izgalmas játéknak ígérkezik. Vajon.. Mennyi ideig fog tartani a móka? - A férfi felkelt a székéből majd elindult. Hófehér tigrise hűen követte őt majd a palota előtt megálltak mind a ketten. A férfi leszakított egy gardéniát majd a tigrise felé fordult és a fejére tette.- Légy jó kislány és tedd a dolgod.

A tigris felfénylett majd emberi alakot öltött és egy nő képében jelent meg. A férfi odaadta neki a nála lévő lenge fátylat amit a lány magára csavart és behódolóan meghajolt. A férfi további 3 virágot adott neki.

- Ha szükséges, akkor használd fel ezeket. Ne kelljen benned csalódnom.

- Nem fog csalódni, gazdám. - Azzal eltűnt a virágokkal együtt.

- Vajon Seiren miért engedte be őket..? - Tűnődött el majd visszament a palotájába ahol újból kényelembe helyezte magát és várt, hogy a vendégek akiknek a jelenlétét érezte megérkezzenek hozzá.

A csipet csapat...

A társaság egy erdőben találta magát miután átléptek a kapun. A fák szinte az égig emelkedtek, a többi „alacsonyabb” növény is hatalmas volt. Úgy érezték magukat mintha összementek volna. Leo alaposan körbenézett.

- Sose láttam még ilyen nagy növényeket.. Vajon mitől nőttek meg ennyire?

- A hely teszi. - Mondta Monami.- Ez a '' tökéletes '' világ. Hallottam már róla, de nem hittem volna, hogy tényleg létezik. A levegő tiszta, a növények zöldek és hatalmasak, a víz édes és így tovább... Hasonlít egy kicsit az Istenek világára, de persze messze nem olyan.

- Szóval itt minden szent? - Nézett körbe Riddle.- Már is rosszul vagyok ettől a helytől, még a végén megtisztulok én is.. Az maga lenne a pokol.

- Amilyen romlott van ez maga a lehetetlen. - Vetette oda Axar.- Szóval nem kell félned szöszi, nem lesz semmi bajod.

- Most inkább úgy teszek mintha nem gázoltál volna bele a picike lelkembe és nem bántottad volna meg a picike érzéseimet.

- Neked van olyanod? - Lepődött meg a vörös mire Riddle belökte az egyik bokorba.

- Gyökér!

És amíg ezek ketten veszekedtek a többiek rég hátrahagyták őket amit csak hosszú hosszú percekkel később vettek észre. Amint eljutott a pici férfi agyukig a dolgok egyből rohantak a többiek után miközben egymást okolták amiért otthagyták őket. Amikor Monami megunta a két fiú marakodását hátrament és kiosztotta őket rendesen.

- Ha nem fogjátok be de most azonnal, akkor csomót kötök rátok ott ahol tudok, világos?! A saját gondolataimat se hallom miattatok! Idióták! - A két fiú lányos visítással hevesen bólogatott. Abban reménykedtek, hogy a terminátorba átváltott lány megkíméli satnya kis életüket.

- Elhallgatunk!

- Hagyd őket, nem ér egyik se annyit, csak elpazarolják az értékes  időnket. Most az a legfontosabb, hogy keressünk valami olyan helyet ahonnan nagyjából belátjuk a terepet és elindulhatunk. - Mondta Lysander halálos nyugodtsággal.

- Lysandernek igaza van, hagyd őket. - Castiel megfogta a lányt a vállainál majd elhúzta a két halálra rémült fiútól.- Gyere..

Miután mindenki lehiggadt és összeszedte a gondolatait tovább indultak. Hosszas gyalogolás után találtak egy lekövezett utat. Kisebb megbeszélés után eldöntötték, hogy követik és megnézik, hogy hova is lyukadnak majd ki.

* * *

Órákkal később egy hídhoz értek ami egy nagy völgy fölött húzódott. Lent, a völgy '' közepén '' egy széles folyót lehetett látni ahová nem szívesen esne az ember, pláne nem több ezer méter magasból.

- Miért van az, hogy nagyon rossz érzés fog el amikor a hídra nézek..? - Kérdezte halkan Leo.

- Nem tudom, de egy biztos. Át kell mennünk a hídon. - Mona hátra nézett a fiúkra.- Jól van srácok, irány a híd túloldala, ha lehet, akkor minél előbb, rendben?

- Még szép.. Mégis ki akarna ilyen magasban szarakodni egy hídon? - Indult el Castiel.

A csapat ideges volt a magasságok miatt, de próbálták nem kimutatni, nehogy a másik észrevegye és piszkálni kezdje ez miatt. Kivételesen csendben sétáltak. A híd felénél járhattak mikor útjukat egy nő állta el. Rövid fehér haja és világító kék szemei voltak, alacsony termete volt, de látszott rajta, hogy erős. Monami megállt majd csodálkozva nézett végig a vele szembe álló lányon aki pár méterre állt tőle. Nem értette, hogy hogyan lehet itt, hiszen az angyalokon kívül nincs más a dimenzióban (legalább is ő így tudta).

- Most mégis mire várunk? - Kérdezte Axar.

- Csak semmi hirtelen mozdulat, figyeli a mozgásunk. Nagyon úgy néz ki a dolog, hogy nem szeretne minket tovább engedni a hídon, viszont nekünk át kell menni.. Ám a híd nem fogja kibírni, ha itt harcba keverünk vele.

- Akkor mit akarsz tenni? Repülni nem tudunk.

- Repülni.. - Gondolkozott el mire a fiúk összenéztek rosszat sejtve.

- M-Monami..? - A lány elvigyorodott majd elővett egy madártollat a zsebéből.

- A terv a következő. Szépen lassan ahogy eddig is sétáltunk elindulunk, ha támad, akkor térjetek ki és ha lehet ugorjatok minél magasabbra, akár a híd faláról is lehet.

- Csak nem azt akarod csinálni? - Nézte meg közelebbről a tollat Riddle.

- Te biztos tudod, hogy mi ez, igazam van? - Pillantott rá .

- Egyszer magam is alkalmaztam, bár nem egészen arra a célra amire kellett volna. - Nézett félre.- De hasznos kis trükknek tartom, főleg ha azt tervezed amire gondolok.

- Nem akartok minket is beavatni..? - Kérdezte Leo mire megrázta a fejét a két delikvens.

Elindultak úgy ahogy Monami mondta. Talán egy méter lehetett közte és a nő között mikor az fegyvert rántott és rátámadt. Mona azonban felkészült és egy könnyed mozdulattal megfogta a fegyvert és maga felé rántotta mire a a nő is előre bukott amit a lány kihasznált. Felugrott és a nő hátára lépve elrugaszkodott, hogy magasabbra jusson. Amint elérte mindenki a megfelelő magasságot Monami eldobta a tollat ami a levegőben a 10x-es méretére nőtt, vagyis elegendőre, hogy landolni tudjanak benne. A hídon lévő nő megpróbált utánuk ugrani, de már nem érte el őket mert magasabbra emelkedtek.

- Mire nem képes egy kis pihe. -Nézett le Lysy a mélybe.

- Kényelmesebb is mint gyalogolni, ráadásul a barátosnőnktől is megszabadultunk. Na meg innen fentről jobban belátjuk a területet. Talán valami érdekeset is találhatunk. - Mondta a lány majd hátradőlt.

* * *

Monami már majdnem elaludt amikor Riddle megbökdöste, hogy azért mégse kellene. Álmosan felült majd nyújtózott egyet majd körbenézett. Látta, hogy mindenki nagyon bámul lefelé ezért ő is lepillantott. Alattuk egy hatalmas palota terült el.

- Körül kellene néznünk odalent. - Javasolta Leo.

- Igen, szerintem is. - Mona lassan leengedte magukat majd a landolás után eltette a tollat amolyan „ később még biztos hasznodat veszem” alapon.

- Szerintetek van itt valaki? Olyan nagy a csend. - Nézett körbe Riddle.

- Nem tudom. Menjünk fel aztán bent a palotában meglátjuk. Reméljük szerencsénk lesz és találunk valakit. - Indult el felfelé Leo ám egy fehér tigris nagy lendülettel futott le a lépcsőn és egyenesen a fiúra ugrott.

- Leo! - Rohant volna oda Axar, de amint közelebb lépett a tigris a karmait kissé belemélyesztette a fiú nyakába aki felszisszent.

- Narbe! - Kiáltott egy férfi hang a lépcső tetejéről mire a tigris hátra pillantott.- Engedd el, Narbe. Ha elsőre nem sikerült elkapnod, akkor másodszorra már felesleges. - A tigris morogva lemászott a fiúról majd gazdája felé fordult.

- Legközelebb köss pórázt a cicusodra.. - Nézett a tigrisre Castiel.

- Mégis minek? Ha jól tudom nem vagytok a vendégeim, hogy csak úgy begyertek ide, vagyis Narbe okkal támadt rátok. - Leindult szépen lassan le a lépcsőn. Végignézett a betolakodó csapaton majd Monamin megállt a tekintete. - Kik vagytok?

- Olyas valakik akik keresnek pár személyt. - Válaszolta a lány miközben a férfi szemébe nézett.- Te talán egy lehetsz közülük?

- Meglehet.. - Megállt előtte.- Tudod ez attól függ, hogy ki keresi ezeket a személyeket. - Alaposan végigmérte.- Nem szoktak csak úgy meglátogatni ilyen szép hölgyek, pláne nem ilyen különleges erővel rendelkezők.

- Ha tudod, hogy ki vagyok, akkor miért kérdezed?

- Csak biztosra akarok menni. - Mosolyodott el sejtelmesen.

- Monami. Monami Lafainee. - Mondta komolyan mire a férfi meghajolt és kezet csókolt neki.

- Örülök, hogy megismerhetem, hercegnő. A nevem Raffael, a 12 angyal közül a legelső, az isteni szimbólum őrzője. 

 

Íme Narbe ^^