2.füzet - A levél

A tegnapi esetről Castiel és Lysander nem beszéltek. Ám a vörös mégis csak ki akarta deríteni, hogy tegnap ki is zárta be őket az iskolába. Hamarabb bement az iskolába (azaz rendes időbe), majd egyből a D.Ö.K-ös teremhez ment. Nem nézve sem embert sem időt berontott majd az ajtófélfának támaszkodott.

    -Azt hiszem van egy kis megbeszélnivalónk, szöszi. - Mondta harapósan és komolyan Castiel. Melodyra nézett aki éppen Nathaniel asztala mellet állt sok papírral a kezében. Castiel finom utalást adott a lánynak, hogy most jobb ha kimegy. - Kifelé. - Melodynak több se kellet, letette a papírokat az asztalra majd Castiel mellet gyorsan elsuhant. A vörös becsukta az ajtót majd odament Nathaniel asztalához.

    - Mit akarsz itt Castiel? Nagyon megleptél, hogy időben itt látlak, az még inkább, hogy még ide is bejöttél. Belátod, hogy igazam volt? - Nézett rá a szőke kérdően majd nem tudott elrejteni egy győzedelmes mosolyt. Kezeit összekulcsolta majd álla alá tette.

    - Van benne valami. Mit ne mondjak elgondolkoztattál a sok prédikációddal. - Mondta majd az asztalra csapott és mindent lesöpört róla. Nathaniel szemei kikerekedtek majd hátradőlt a székben ezzel is távolodva a dühösnek látszó vöröstől. Castiel az asztalra ült majd megragadta a szöszi nyakkendőjét. - Okosan kijátszottál tegnap este. Bevallom egy picit meg is "rémültem", de azzal, hogy bezártál minket az iskolába kicsit messzire mentél. Nem gondolod, Nathaniel? - Hajolt közel hozzá. Szürke szemi szinte kínozták a szőkét. Nathaniel nyelt egy nagyot majd megszeppent arccal és tekintettel.

    - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Annyit tudok a tanároktól, hogy tegnap este megszólalt a riasztó.. Mikor kijöttek a suli bejárati ajtaját nem lehetett kinyitni, valamint ajtócsapódásokat hallottak. Inkább nekem kellene szólnom, hogy óvatosan járkáljatok a barátoddal. - Mondta végig mondandóját, bár hangja kicsit bátortalan volt. Castiel sóhajtott majd kicsit meghúzta a nyakkendőjét.

    - Mit cincogsz itt nekem? Azt akarod nekem bedumálni, hogy az ajtó úgy döntött nem üzemel aznap este? Ennél azért kicsit okosabbnak gondoltalak, azt hiszem túlbecsültelek..  

 

 - Az igazat mondom. - Majd köhécselt párat. - Hamarosan kezdődik az óra, ha nem akarsz benni akkor menj a saját dolgodra. - Castiel sóhajtott majd elengedte a Nathanielt, leszállt az asztalról majd zsebre tette a kezét.  

    - Oké. De ha megtudom, hogy te voltál.. Azt nem teszed zsebre amit tőlem kapsz majd! - Majd gyilkosan nézett rá.

Majd azzal a lendülettel kiment a D.Ö.K.ös teremből otthagyva a még mindig értetlenül bambuló szőkét. Mikor becsukódott az ajtó Nathaniel fellélegzett. Megigazította nyakkendőjét majd eltakarította a felfordulást amit Castiel teremtet eme beszélgetés előtt. Castiel elment hátra a lépcsőházba, oda ahol látták tegnap azt az elsuhanó valamit. A diákok addigra már bent ültek a termekben mint a jó diákok. Körülnézett. - A lépcsőről jött le majd átment az ajtón.. Lysander is így látta.- Majd a lépcső tetejétől az ajtóig végigfutott a tekintete. Visszaemlékezett arra a pár másodpercre majd eszébe jutott valami. Elővette a lépcsőalatti helység kulcsát majd a zárba helyezte, forgatta jobbra-balra majd megállt mintha arra várna, hogy történjen valami. Semmi sem történt, minden ugyanolyan csendes volt mint előtte. Castiel sóhajtott majd egy halovány mosoly jelent meg az arcán. - Még mit nem. Még hogy megint megjelenjen nekem..- Kinyitotta az ajtót majd becsukta maga mögött. A sötétben elindult lefelé a lépcsőn, lassan ment le. Mikor leért szeme sarkából látta, hogy valami megmozdult. Kikerekedtek a szemei majd nyelt egyet. Megfogta az első keze ügyébe akadó dolgot majd a feje fölé emelte, támadó állásba vágta magát. Mikor az árny megint megmozdult a vörös lecsapott rá. Ekkor ordítás hallatszódott. Castiel szemei kikerekedtek majd a villanykapcsolóhoz rohant. Mikor a szobát betöltötte a fény meglátta földön  fetrengő barátját aki éppen sziszeg és hófehér hajával borított fejét fogja. 

 

- Lysander?!  

    - … Au.. Castiel.. Mi a fene ütött beléd? - Majd felült és kissé mérgesen nézett rá, egyszóval ijesztően. Castiel odament hozzá.

    - Bocs, nem tudtam, hogy te vagy az. - Nézett félre majd megnézte barátja fejét.- De legalább semmi bajod.

    - Legalább.. Mégis kire számítottál, hm? A tegnapi szellemre?  

    - Hogy? Mégis miket beszél itt össze vissza? - Mondta most már a szokásos Castieles módon.- Szerintem túl nagyot ütöttem. Amúgy nem tudom. Ha lent vagy miért nem kapcsolsz villany? Ha felkapcsoltad volna ezt mind elkerülhettük volna..

    - Nincs jobb mint a sötétség, ha az elméd világosságra vágyik. - Erre Castiel unottan nézett rá.

    - Ja biztos úgy van ahogy mondod. Na gyere. - Majd kezét nyújtotta. Lysander megfogta majd a vöri felsegítette.- Még egyszer bocs, nem volt szándékos.  

Az incidens után leültek és még beszélgettek. Lysander mikor megtudta, hogy reggel mit csinált Castiel csak a fejét fogta. A vörös vigyorogva mesélte, hogy Nathaniel milyen képet is vágott mikor azt mondta elgondolkozott a szavain, majd akkor mikor elkapta a nyakkendőjét. Sokat beszélgettek majd mikor már a második órára csengettek be Lysander felment. Castielnek persze esze ágába se jutott, hogy beüljön egy történelem órára. Lent maradt a próbatermükben. Előkapta a gitárját majd zenélni kezdett, teljesen beleélte magát s úgy tűnt egy másik világban van. Egészen addig gitározott míg a szobában hirtelen félhomály nem lett. Castiel keze megállt a húrokon majd csak pislogott fel a lámpára.

 

A tegnapi esetről Castiel és Lysander nem beszéltek. Ám a vörös mégis csak ki akarta deríteni, hogy tegnap ki is zárta be őket az iskolába. Hamarabb bement az iskolába (azaz rendes időbe), majd egyből a D.Ö.K-ös teremhez ment. Nem nézve sem embert sem időt berontott majd az ajtófélfának támaszkodott.

    -Azt hiszem van egy kis megbeszélnivalónk, szöszi. - Mondta harapósan és komolyan Castiel. Melodyra nézett aki éppen Nathaniel asztala mellet állt sok papírral a kezében. Castiel finom utalást adott a lánynak, hogy most jobb ha kimegy. - Kifelé. - Melodynak több se kellet, letette a papírokat az asztalra majd Castiel mellet gyorsan elsuhant. A vörös becsukta az ajtót majd odament Nathaniel asztalához.

    - Mit akarsz itt Castiel? Nagyon megleptél, hogy időben itt látlak, az még inkább, hogy még ide is bejöttél. Belátod, hogy igazam volt? - Nézett rá a szőke kérdően majd nem tudott elrejteni egy győzedelmes mosolyt. Kezeit összekulcsolta majd álla alá tette.

    - Van benne valami. Mit ne mondjak elgondolkoztattál a sok prédikációddal. - Mondta majd az asztalra csapott és mindent lesöpört róla. Nathaniel szemei kikerekedtek majd hátradőlt a székben ezzel is távolodva a dühösnek látszó vöröstől. Castiel az asztalra ült majd megragadta a szöszi nyakkendőjét. - Okosan kijátszottál tegnap este. Bevallom egy picit meg is "rémültem", de azzal, hogy bezártál minket az iskolába kicsit messzire mentél. Nem gondolod, Nathaniel? - Hajolt közel hozzá. Szürke szemi szinte kínozták a szőkét. Nathaniel nyelt egy nagyot majd megszeppent arccal és tekintettel.

    - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Annyit tudok a tanároktól, hogy tegnap este megszólalt a riasztó.. Mikor kijöttek a suli bejárati ajtaját nem lehetett kinyitni, valamint ajtócsapódásokat hallottak. Inkább nekem kellene szólnom, hogy óvatosan járkáljatok a barátoddal. - Mondta végig mondandóját, bár hangja kicsit bátortalan volt. Castiel sóhajtott majd kicsit meghúzta a nyakkendőjét.

    - Mit cincogsz itt nekem? Azt akarod nekem bedumálni, hogy az ajtó úgy döntött nem üzemel aznap este? Ennél azért kicsit okosabbnak gondoltalak, azt hiszem túlbecsültelek..  

 - Az igazat mondom. - Majd köhécselt párat. - Hamarosan kezdődik az óra, ha nem akarsz benni akkor menj a saját dolgodra. - Castiel sóhajtott majd elengedte a Nathanielt, leszállt az asztalról majd zsebre tette a kezét.  

    - Oké. De ha megtudom, hogy te voltál.. Azt nem teszed zsebre amit tőlem kapsz majd! - Majd gyilkosan nézett rá.

Majd azzal a lendülettel kiment a D.Ö.K.ös teremből otthagyva a még mindig értetlenül bambuló szőkét. Mikor becsukódott az ajtó Nathaniel fellélegzett. Megigazította nyakkendőjét majd eltakarította a felfordulást amit Castiel teremtet eme beszélgetés előtt. Castiel elment hátra a lépcsőházba, oda ahol látták tegnap azt az elsuhanó valamit. A diákok addigra már bent ültek a termekben mint a jó diákok. Körülnézett. - A lépcsőről jött le majd átment az ajtón.. Lysander is így látta.- Majd a lépcső tetejétől az ajtóig végigfutott a tekintete. Visszaemlékezett arra a pár másodpercre majd eszébe jutott valami. Elővette a lépcsőalatti helység kulcsát majd a zárba helyezte, forgatta jobbra-balra majd megállt mintha arra várna, hogy történjen valami. Semmi sem történt, minden ugyanolyan csendes volt mint előtte. Castiel sóhajtott majd egy halovány mosoly jelent meg az arcán. - Még mit nem. Még hogy megint megjelenjen nekem..- Kinyitotta az ajtót majd becsukta maga mögött. A sötétben elindult lefelé a lépcsőn, lassan ment le. Mikor leért szeme sarkából látta, hogy valami megmozdult. Kikerekedtek a szemei majd nyelt egyet. Megfogta az első keze ügyébe akadó dolgot majd a feje fölé emelte, támadó állásba vágta magát. Mikor az árny megint megmozdult a vörös lecsapott rá. Ekkor ordítás hallatszódott. Castiel szemei kikerekedtek majd a villanykapcsolóhoz rohant. Mikor a szobát betöltötte a fény meglátta földön  fetrengő barátját aki éppen sziszeg és hófehér hajával borított fejét fogja. 

- Lysander?!  

    - … Au.. Castiel.. Mi a fene ütött beléd? - Majd felült és kissé mérgesen nézett rá, egyszóval ijesztően. Castiel odament hozzá.

    - Bocs, nem tudtam, hogy te vagy az. - Nézett félre majd megnézte barátja fejét.- De legalább semmi bajod.

    - Legalább.. Mégis kire számítottál, hm? A tegnapi szellemre?  

    - Hogy? Mégis miket beszél itt össze vissza? - Mondta most már a szokásos Castieles módon.- Szerintem túl nagyot ütöttem. Amúgy nem tudom. Ha lent vagy miért nem kapcsolsz villany? Ha felkapcsoltad volna ezt mind elkerülhettük volna..

    - Nincs jobb mint a sötétség, ha az elméd világosságra vágyik. - Erre Castiel unottan nézett rá.

    - Ja biztos úgy van ahogy mondod. Na gyere. - Majd kezét nyújtotta. Lysander megfogta majd a vöri felsegítette.- Még egyszer bocs, nem volt szándékos.  

Az incidens után leültek és még beszélgettek. Lysander mikor megtudta, hogy reggel mit csinált Castiel csak a fejét fogta. A vörös vigyorogva mesélte, hogy Nathaniel milyen képet is vágott mikor azt mondta elgondolkozott a szavain, majd akkor mikor elkapta a nyakkendőjét. Sokat beszélgettek majd mikor már a második órára csengettek be Lysander felment. Castielnek persze esze ágába se jutott, hogy beüljön egy történelem órára. Lent maradt a próbatermükben. Előkapta a gitárját majd zenélni kezdett, teljesen beleélte magát s úgy tűnt egy másik világban van. Egészen addig gitározott míg a szobában hirtelen félhomály nem lett. Castiel keze megállt a húrokon majd csak pislogott fel a lámpára.

 

  - Döglődne az a nyamvadt égő? A múlthéten másztam fel és cseréltem ki.. - Morgott majd épp leakarta tenni a gitárt mikor a lépcső melletti sarokból megint fehér világító szirmok jöttek ki. Csak úsztak a levegőben Castiel felé, a fiú döbbenten nézte  a szirmokat majd arra lett figyelmes, hogy megint megjelent az az alak aki tegnap a tornateremben is. Nyelt egy nagyot majd csak kikerekedett szemekkel figyelt. Az alap felé fordult majd olyan volt mintha mosolygott volna, talán picit jobban kilehetett venni mint tegnap este. Hosszú fehér haja volt s szemei sárgásan világítottak. Kezét felé nyújtotta mire Castiel letette a gitárt és felállt. - Mi ez? Mintha hívogatna ez a valami. Tegnap mintha máslett volna..- Lassú léptekkel közeledett felé majd talán két lépésnyire megállt tőle. Az alak csak nézett rá, továbbra is felé tartotta kezét mintha arra várt volna, hogy Castiel is felé nyúljon. A vöröske egy ideig hezitált majd lassan elkezdte kinyújtani kezét. Mikor hozzáért az alak elkezdett szirmokká válni... Végül Castiel kezében csak egy papír maradt amin egy szöveg állt. A vörös csak állt megszeppenve majd keze lehanyatlott maga mellé, térdre rogyott. - Ez az érzés.. - Majd elhunyta szemeit s halványan elmosolyodott.grg  - Döglődne az a nyamvadt égő? A múlthéten másztam fel és cseréltem ki.. - Morgott majd épp leakarta tenni a gitárt mikor a lépcső melletti sarokból megint fehér világító szirmok jöttek ki. Csak úsztak a levegőben Castiel felé, a fiú döbbenten nézte  a szirmokat majd arra lett figyelmes, hogy megint megjelent az az alak aki tegnap a tornateremben is. Nyelt egy nagyot majd csak kikerekedett szemekkel figyelt. Az alap felé fordult majd olyan volt mintha mosolygott volna, talán picit jobban kilehetett venni mint tegnap este. Hosszú fehér haja volt s szemei sárgásan világítottak. Kezét felé nyújtotta mire Castiel letette a gitárt és felállt. - Mi ez? Mintha hívogatna ez a valami. Tegnap mintha máslett volna..- Lassú léptekkel közeledett felé majd talán két lépésnyire megállt tőle. Az alak csak nézett rá, továbbra is felé tartotta kezét mintha arra várt volna, hogy Castiel is felé nyúljon. A vöröske egy ideig hezitált majd lassan elkezdte kinyújtani kezét. Mikor hozzáért az alak elkezdett szirmokká válni... Végül Castiel kezében csak egy papír maradt amin egy szöveg állt. A vörös csak állt megszeppenve majd keze lehanyatlott maga mellé, térdre rogyott. - Ez az érzés.. - Majd elhunyta szemeit s halványan elmosolyodott.