20.rész - A kincs ára
,,Mikor a tizenkét lélek közrefogja a tizenharmadikat a Felleg hegyen, a Hold és a Nap szellemei egyesülnek a legfényesebb csillag alatt. A mindent bekebelező sötétségben vezéred lesz az apró fénysugár, mely elvezet a szíved kívánságához s teljesíti azt."
- Ha nem lenne ott tizenkét angyal, akkor senki se tartaná a kaput a tizenharmadik léleknek, vagyis ott ragadna a kapu túloldalán. Érted már? Mindenképpen kelleni fogunk mi is, hogy vissza tudj jönni ebbe a világba.
- Van még valami, amit tudnom kell a kapu használatával?
- Biztos van, de én erre nem tudok neked kielégítő választ adni. Erre majd csak Zoron tud neked válaszolni a cél előtt. De addig is légy óvatos, hogy milyen kapukat használsz ebben a világban. Nemrég észrevettem egy nyitott kaput, ami eddig nem volt itt. Folyamatosan mozog, mindig használjak és fogalmam sincs, hogy honnan nyitották. Egyet viszont tudok. A te lelkedhez van kötve.
- Tessék..? - Kérdezte döbbenten Monami miközben próbálta kifürkészni a férfi gondolatait az arcán keresztül.
- Jól hallottad. A lelkedhez hozzá van csatlakoztatva egy folyamatosan nyitott portál, amit használnak. Nem tudom, hogy ki az, mert az ereje azonosíthatatlan, csak egy energiafelhő, de mégis képes mozgásra és fizikai dolgokra ebben a világban. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert ez egy teljesen külön dimenzió, amit gondosan elrejtettek, vagy azért, mert az a valami nem képes átjönni egy teljesen külső dolog miatt.. Nem tudom biztosra.. - Sóhajtott majd a hajába túrt. - Minden esetre elég zavaró és talán veszélyes is. Vigyázz vele.
A férfi a jobb kezét szép lassan felemelte majd a lány mellkasára tette minden kérdés vagy kijelentés nélkül. Szemeit lehunyva próbálta minden erejét arra az egy szálra összpontosítani, hogy minél több kérdésre választ adhasson majd a nőnek. De hiába teltek a percek, Exyn nem találta meg a szál végét.
- Micsoda pech! - Mormogta az orra alatt majd hátrébb lépett Monamitól.- Még így se találom a szál végét. Az a kapu olyan, mint egy véget nem érő folyosó. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon erős a kapcsolat ami hozzád köti.
- Most, hogy mondd.. - Egy pillanatra elgondolkozott. Eszébe jutott az a fura jelenség az erdőben, ami azelőtt történt, hogy le mentek volna Haelhez.- Nemrég találkoztam egy különös jelenséggel az erdőben, mikor Haelhez mentünk, de nem tudtam, hogy hová tegyem a dolgot így nem foglalkoztam vele túlságosan.
- Ezentúl foglalkozz az ilyenekkel és ha lehet, akkor ne tartózkodj sokáig egyedül. Sose tudhatod, hogy milyen veszélyek lapulnak meg az árnyékos helyeken.
- Mégis hogy lehetséges hozzákötni egy kaput egy olyan ember lelkéhez, aki ebben egyáltalán nem partner? - Tette fel a kérdést a nő mire az angyal kissé zavartan a tarkóját kezdte el vakargatni miközben szemeivel egy biztos pontot keresett.
- Kérlek kérdezz kettőt és könnyebbet. Én még sosem láttam ilyet. De elméleti szinten nem lenne lehetséges. Valamilyen szinten meg kell nyitnod a lelked, hogy hozzá lehessen kapcsolódni.. Talán a tudat alattid szándékosan engedi.
Ahogy Exyn elkezdte sorolni a lehetséges dolgokat, a nő arcára egyre nagyobb értetlenség ült ki. Az információk szabályosan megrohamozták szerencsétlent és ideje sem volt feldolgozni őket, mert csak jött, jött és jött a következő adag. Egy idő után Monami már csak unott tekintettel nézte és engedte el a füle mellett azt amit mondtak neki. Ezt az állapotot fenn tartotta pár percig, majd élesen beszívta a levegőt. Amint a következő elméletbe kezdett volna a férfi, Mona egy határozott mozdulattal rátette a kezét a szájára. Közel hajolt hozzá és egyenesen a szemeibe nézett. Az angyal megtapasztalhatta a gyilkos női tekintetet melyhez nem kellenek szavak, mert amit amint megpillantod minden porcikád ugyanazt sugallja: Fuss!
-Értettem az első pár példából is, nem kell ódákat zengeni a lehetséges verziókról. A lelkemhez kapcsolt kapu a legkisebb problémám jelenleg. - Hangja jeges volt, mint az éjszaki szél, Exyn pedig nem tehetett mást, csak egyetértően bólogatott.- Csak add oda a tárgyad, és már együnk is tovább. Luka isten tudja mióta rekedt abban az összeomlott dimenzióban... Nincs időm ilyesmikre! - Jelentette ki.
-Jól szórakoztok? - Tette fel a kérdést Riddle az utolsó lépcsőfokról.- A többiek kezdenek türelmetlenek lenni ott lent.
-Épp végeztünk a megbeszélni valónkkal. - Engedte el a férfit Mona majd a szöszi felé indult.- Exyn készségesen segít nekünk, hogy tovább folytathassuk az utunkat a többi angyalhoz. - Mondta menet közben, mire a férfi szemöldöke meglepetten felfutott majd az előtte álló angyalra nézett amolyan “mit műveltél?” fejjel.
-Olyasmi... - Nézett félre. - Megmutatom, hogy hol van, de nektek kell megszereznetek. - Indult el ő is lefelé.
-Megszerezni? Ez mégis hogy érted? - Engedte maga elé a férfit Mona.
-Úgy ahogy mondtam. Én megmutatom nektek, hogy hol van, de nektek kell megszereznetek ha el akarjátok innen vinni. Senki se mondta, hogy csak úgy jófejségből elvihetitek. Ez nem esett le nektek az első két alkalommal? Bár.. Azt a két idiótát ismerve..
******
Exyn elvezette a kiscsapatot a barlang egy még mélyebb pontjára, ám ez alkalommal az izgalmas lépcsőzés elmaradt. A hosszú séta végállomása egy szintén hatalmas “helyiség volt”. Az előttük elterülő hatalmas légterű terem közepén egy túlméretezett molyhos tölgy ácsorgott egyedül. A termet valamiféle mágia által fenntartott "Nap" világította be. Olyan volt, mint egy mini belsővilág, akárcsak Exyn palotájánál. A kis csipet csapat egy párkányon állt, körülbelül 10 méter magasan a terem alján elterülő víz felett. A fa vaskos gyökerei szerte ágazva nőttek, egyes gyökerek megtekeredtek, hurkot képeztek és arra nőttek amerre akartak, hisz semmi nem zavarta őket. Maga a fa több száz méter magasra nőhetett, törzse pedig szintén dicséretre méltó körmérettel büszkélkedett. Ágai, akár a gyökerei szabadon nőhettek, így a végeredmény egy káprázatosan nagy lombkorona lett.
Exyn büszkén nézett végiga csodálaton növényen, a többiek inkább ledöbbenve figyelték a természet “szörnyét”. A férfi ahogy hátra pillantott és látta az arcokat elmosolyodott.
- Sose láttatok még ekkora szépséget, igaz?
- Nem... - Válaszolta Lysander aki szintén érdeklődve nézett végig a hatalmas fán.
A vámpírban a természet csodás kibontakozása láttán felébredtek az írói érzések. Egy halk belső hang minden áron rá akarta venni, hogy most azonnal fogjon tollat és papírt, hogy a látvány ihlette gondolatait leírhassa. De a nagy merengésből kizökkentette a mellette hasaló vérfarkas morgása.
Castiel úgy hasalt a párkány szélén, akár a kutyák. Bár ő is egy kissé túl van méretezve, főleg ehhez a pózhoz. De látszólag őt nem zavarja. Az jobban izgatja ami alattuk, a vízben zajlik. Tekintete idegesen követett pár árnyat mely a víz alatt mozgott és szemmel láthatóan nem kis aranyhalak voltak.
- Valami baj van? - Kérdezte tőle Lysander miközben mellé lépett.
- Van valami a vízben. Valami ami kurva gyorsan mozog és én nem akarok vele találkozni odalent.. - Válaszolta a farkas majd szép lassan elhátrált a párkány szélétől és a többiek felé fordult.
- Miért hoztál minket ide? - Kérdezte Leo az angyaltól aki a fa felé mutatott.
- Azt mondtátok, hogy az ereklyéért jöttetek, hogy megnyissatok egy kaput a köztes dimenzióba, hogy megmentsétek a barátotokat. Nos, én szívesem odaadom nektek, csak szerezzétek meg. Az ereklye annál a fánál van.
- Akkor gyerünk, menjünk! Ennél mi sem egyszerűbb. - Indult volna el Axar, de Riddle elkapta a hosszú vörös haját és nem engedte el. - A hajam! A hajam! Ereszd el! Akármelyik baromarc is vagy! - Kapálódzott majd feladta és kénytelen volt visszalépni, hogy a maradék hajszálai ne váljanak el a fejbőrétől. Sértődötten fordult hátra, hogy megnézze aljas támadóját. Mikor meglátta Riddle-t kikapta a kezéből féltve őrzött fonatát.- Mi van már? -Morogta.
- Szerinted ez ilyen egyszerűen megy? Mik a tapasztalataid az előző két angyallal kapcsolatban? Hogy kedvesen minden akadály nélkül segítenek? Neked kellene a legjobban tudnod, hogy mindegyik füle mögött vaj van és igen is kőkeményen meg kell dolgoznunk azokért a vackokért amit féltve őrizgetnek előlünk.
- Mi a gond azzal, hogy ott van az ereklye a fánál? - Kérdezte Lys.
- Ó, igazából semmi, csak annyi, hogy őrzik. - Vont vállat az angyal.
- Kik? - Kérdezte Mona.
- Nem tudom. -Hangzott az egyszerű válasz.
- Mi az, hogy nem tudod? Ez az egész kóceráj a tiéd. Tudnod kell! Te tetted oda csessze meg! - Akadt ki Castiel.
- Egyszerűen nem tudom. Ez a fa nem átlagos. Ő különleges varászerővel rendelkezik. Azt jeleníti meg neked amitől a legjobban félsz. Így védi meg a tárgyamat. Szóval tényleg nem tudom, hogy milyen akadályokat fog elétek gördíteni.
- A bátorság angyala kimeríti a “basszátok meg” dobozt. Nem is vártam mást. - Dőlt a falnak Hael egy elégedett vigyorral. Szemmel láthatólag nagyon élvezte a kialakult helyzetet. Ilyenkor azért elgondolkozik a kis csapat minden tagja, hogy ki is a nagyobb szadista: Raffael vagy Hael?