22.füzet - Fuss Axar, fuss!

- Chh.. Az ilyen ostoba kislányokkal unalmas játszani.. Lehet elkéne kapnom egy dögös pipit a környéken..- Tette zsebre kezét majd elment. Monami csak továbbra is feküdt a fűben felfelé nézve döbbenten.

- Én nem is... Csináltam semmit..... - Mondta halkan majd lehunyta szemeit.

Bent a zárt növényházban kisebb szellő támadt ami végigfutott az egész helyen, a lány haját is meglengette. Teste kéken felfénylett, kissé talán fel is emelkedet, de mikor nagy hanggal kinyílt az ajtó ezek a dolgok abba maradtak. Az a valaki jó ideig csak állhatott ott egy helyben majd becsukta az ajtót és elindult befelé, lépteit tökéletesen lehetett hallani a fa padlón mely a növények között haladt kígyózva. Monami mikor ezeket a közeledő lépteket meghallotta kinyitotta szemeit majd erőt vett magán és felült mivel azt hitte Axar jött vissza valamiért. A léptek egyre csak közeledtek és közeledtek.. Mona nyelt egyet majd annak a nagy növénynek leveleit figyelte mely a fa pallókra lógott. Meglepetésére Axar helyett Zess lépett elő a levél mögül majd mikor a fiú meglátta a lányt meglepődött.

- Te mit csinálsz ott a fűben, ráadásul csurom vizesen? Még a végén megfázol... - Azzal elzárta a vizet és odament a lányhoz, letérdelt elé, levette dzsekijét majd a lány hátára terítette. Monami csak nagy szemekkel nézett rá, fel sem tűnt neki, hogy be is könnyezett. Zess arcán újból meglepettség jelent meg.- Mi a baj? - Erre Mona nem tudta visszatartani a sírást majd zokogva megölelte a fiút, belemarkolt felsőjébe majd arcát a mellkasába furta. Zess tekintete lágyabb lett, kezét a lány hátára tette majd simogatni kezdte. Jó ideig így ültek majd Monami teljesen a fiúhoz bújt, már nem sírt, de nem is engedte el.- Monami, mi történt? - Kérdezte újra a fiú hátha most már választ kap a kérdésére.

- Axar.... Axar... - Motyogta majd jobban ölelte a fiút majd mindent elmesélt neki ami az elöző fél órában történt. Zesst elöntötte a méreg és a düh, legszívesebben azonnal felugrott volna és rohant volna, hogy megkeresse a vöröst és jó alaposan móresre tanítsa, ám Mona miatt nem tette, látta, hogy a lányt nagyon bántja a dolog és most kell neki valaki aki dédelgeti egy kicsit, ez a valaki nem lehet más csak ő. Legalábbis a fiú gondolkodása szerint.

- Jól van, nincs semmi baj, már itt vagyok, ezentúl sokkal jobban fogok rád figyelni, mindig melleted leszek. - Simogatta a fejét.

- Azért fürdésnél ne... Meg olyan magán dolgoknál.. - Mondta majd lehunyta szemeit. A fiú kissé elpirult.

- Kár érte.. - Fogta kicsit poénosra és ez meg is tette a hatását, Monami nevetett.

Elmosolyodott majd tovább ölelgette és babusgatta a lányt a fűben, jót beszélgettek majd mikor a lány megint felidézte a történteket a körülöttük levű víz amit nem szívott még be a talaj hullámzódni és rezegni kezdett, volt ahol fel is emelkedett kissé. Zess mikor ezt észrevette ledöbbent. - Ilyen hamar kibontakozna az ereje?! - Azzal inkább tovább simogatta majd nyomott egy gyengédebb puszit a homlokára, hogy a lány nyugodjon le. Kis magyarázkódás után Mona kissé boldogabban ült, a fiú felső testének dőlt és percekkel később csak az lehetett hallani, hogy mélyen szuszog. A démon óvatosan karjaiba vette majd felállt vele és átvitte a kastélyba, ott szólt egy cselédlánynak, hogy segítsen majd Monamit átöltöztetni, hisz vizesen nem rakhatta az ágyba a lányt. Miután be lett kötve Zess szeme a lány gyorsan átöltöztette a hófehérkét és a fiú már be is tehette a lányt az ágyba. Betakargatta majd nyomott a homlokára egy puszit. Egy ideig még figyelte, hogy alszik majd fekete aurájával kivonult és megkereste Axart akire az udvarban talált rá, a vöröske éppen egy fa ágán ült és szunyókált. A feketeség felnézett a fára majd egy erősebbet rúgott a fa törzsébe, a fa teljesen szerkezetében megremegett és Axar nagy erővel leesett róla ráadásként hasra.

- Na, mi van már? Ezt most miért keleltt Zess? - Kelt fel nyöszörögve majd felnézett a fiúra aki csak démoni tekintettel nézett vissza rá. Látva a körülötte kavargó fekete aurát nyelt egyet.

- Oh, hát nem tudod? Akarod, hogy felfrissítsem a memóriád? - Vigyorodott el mire Axart kirázta a hideg.

- Öö, inkább ne, majd eszembe jut magától is, de köszi a felajánlást.. - Mondta egy erőltetett mosollyal az arcán mire a démon megragadta a felsőjét.

- Tudod nem szép dolog másokat zaklatni utána majd csak úgy otthagyni őket, sőt, békén kéne hagyni a szép lányat mert a magadfajták miatt olyan dolgokat akarnak tenni ami nem éppen a legjobb.. - Ekkor hátra döntötte a fiút majd lefogta a két vállát.- Azt hiszem most eléggé ismerős a helyzet, nem?~

Nyelt egyet.- Csak unatkoztam.... - Makogta bátortalanul.- Különben is, nem elenkezett! Sőt! Még élvezte is a helyzetet, szóval nem tudom, hogy most mit vagy úgy oda! Különben is nem a csajod, szóval le lehet mászni rólam..!

- Hm? Én ezt egy picit másként tudom.. - Majd újra elvigyorodott, odahajolt a füléhez.- Te se ellenkezel, hisz ugyanolyan nyugodtan fekszel alattam mintha pont arra várnál, hogy tegyek valami számodra izgatót~ - Majd megnyalta a nyakát mire a vörös vergődni kezdett alatt, Zess élvezettel nézte szenvedő arcát majd elengedte.

- Te beteg vagy esküszöm...- Pattant fel rögtön majd a nyakát fogta ahol megnyalta, arca kissé vörös volt.- Ki kell, hogy ábrándítsalak, én a lányokat szeretem..

- Én is őket szeretem, de tudod van mikor egy kis bünti céljából kell az a plusz szórakozás. - Majd hirtelen a fiú háta mögött termett.- Szeretem nézni az emberek szenvedő és kétségbeesett arcát, tudod valahogy meg kell tanítani nekik, hogy hol a helyük.. -Azzal végisimította a hátát- De a te szenvedő tekinteted edig a legjobbaz összes közül, a végén még lehet tényleg különleges bánásmódban lesz részed~. -Majd hagyta had fusson kicsit a vöri. Jó ideig csak szórakozott vele majd ez átváltott harcba és Zess arra kényszerítette Axart, hogy az használja az erejét, mondjuk maga a démon nem használt valami nagy erőt, de támadásai mégis eléggé megviselték az ellenfelét. Castiel mikor ezt észrevette rögtön kirohant hozzájuk Kaival együtt, hogy ők majd szétszedik a két fiút. Kai Axart fogta le, Castiel pedig Zesst, legalábbis próbálkoztak vele.

- Zess nyugodj már le, a végén szétszeditek az egész kertet. Különben is, a komornyik mondta, hogy Mona alszik, ti meg itt kint zajongtok, szerinted tud tőletek egy másodpercet is pihenni? - Morogta le mire Zess hátra pillantott rá.

- Tudni akarod miért alszik? Mert az a pöcs ott zaklatta és alaposan a lelkébe gázolt majd fogta magát és otthagyta Monamit had sírjon. - Ekkor Castiel megállt, Axarra nézett majd vissza a démonra akinek a tekintetéből ki lehetett venni, hogy nem kamu.

- Ez esetben Axar... - Engedte el a feketeséget majd kicsit megropogtatta kezét.- Azt hiszem nekem is adnom kéne néhány jó tanácsot a közel jövőre. - Azzal nekiugrott, Axar szinte felsikoltott. (Ne jó nem, de most gondoljatok bele mekkora buli lenne már egy kislányos sikollyal)

 

Pár órával később...

 

Miután a fiúk kiosztogatták egymást szét lettek szedve és külön szobákba lettek csukva tele kötözésekkel. Mona amint felkelt felöltözött rendes ruhába majd végighallgatta Leonardo beszámolóját a kisebb összecsapásról mely a kerben folyt addig amíg ő a báránykákkal teli kis álomvilágában lébecolt. Kai a dolga végeztével visszament a Hold Kastélyba majd pont szembe találkozott Monamival a folyosón.

- Áh, látommár felkeltél. Hogy érzed magad húgi?

- Jól köszi. Hallottam volt nagy balhé a srácok között délután.

- Az? Ugyan, csak a szokásos farokméregetés, nem volt benne semmi újdonság. Hála Godainak az udvaron meg sem látszik, hogy néhány órája még pár elvetemült kölyök próbálgatta ott az erejét.

Sóhaj.- Sose fognak megváltozni felnőni meg végképp. Persze, oké, hogy a fiúk később érnek meg midnen, de azért nem bánnám ha kicsit komolyabbak lennének.. - Majd felnézett bátyjára.- Jut eszembe, mikor megyünk vissza a városba? Én már fullra jól vagyok meg minden, szóval a sulival nem lesz bajom, meg aztán kell egy hely a fiúknak ahol levezetik az a sok fölös energiát.. A hiányzásokat meg nem is említem.

- Te suliba akarsz menni? - Nézett döbbenten a húgára majd megfogta a lány válalit és alaposan végignézett rajta.- Nem vagy te beteg? Eddig mindig lógni akartál.. Mi van veled? Túl kipihent vagy ?

- Nem, nem. Csak már hiányoznak a többiek, ennyi az egész. - Mosolyodott el vidáman mire a szöszi arcán egy keserű, szomorú mosoly jelent meg.

- Ne aggódj, hamarosan újra láthatod őket. - Azzal elengedte a lányt én indult tovább.- Nekem most van egy kis dolgom, később találkozunk. Aztán óvatosan a fiúkkal, nem ám te is belekeveredsz egy ilyenbe mint ami délután volt. - Intett neki majd ment tovább a folyosón szépen lassan.

Bólint.- Rendben.

Monami kiment ez udvarra majd ahogy végignézett rajta tényleg nem tűnt fel változás, úgy festett semmi sem történt. Lement a lépcsőn amjd úgy döntött bemegy az erősebb részre egy kis esti sétára, az majd szépen helyre teszi a gondolatait és a közérzetét. Már alaposan bent volt ez erdős részbe mikor úgy kezdte érezni, hogy valalaki követi, figyeli őt. - Mindneki a kastélyban van, a kastély területét meg erős mágia védi, csak bemesélem magam.. - Könyvelte el magában majd ment szépen tovább egészen addig amíg egy holdviládította tisztásra nem ért. A térdigérő magas fűben ezernyi fehér és kék virág nyílt mely most a holdfényben még gyönyörűbbnek, varázslatosabbnak tűnt. Letérdelt majd megszogalta az egyiket, már állt volna fel mikro észrevett egy árnyékot mely nem a sajátja volt. Mikor megfordult és csak egy magas alakot látot magijedt és hátra eset a fűbe.

- Hé nyugi van, csak én vagyok.. - Lépett elő Castiel a fák árnyékaiból majd segítően felé nyújtotta kezét. - Nem vagyok ennyire ijesztő, ez szinte sétés volt.. Már csak a síkításod kellet volna.. - Morogta a szokásos módján mire Mona elmosolyodott, megfogta majd lerántotta a fűbe.

- Csak hirtelen jött, ennyi az egész. Egy szóval sem mondtam, hogy ijesztő vagy kutyuskám. - Mosolyodott el széesen mire Cas kicsit zavarba jött, félre pillantott.

- Aggódtam mikor láttam, hogy egyedül indulsz el, túlságosan is béna vagy, a végén eltévedsz és itt töltöt az éjszakát egyedül utána meg minekünk kell téged keresgélni és játszani az aggodót.

- Ez de aranyos!

- Hagyjál már! - Mondta vörösen majd felállt.- De mivel látom, hogy semmi bajod én mentem is, majd egy óra múlva visszajövök érted..

- Várj már.. - Nyúlt utána majd megfogta a kezét. - Nem sétálsz velem egyet itt? Olyan szép... - Erre megfordult a vöri még mindig vörös arccal majd zavarában félra nézett ismét.

- Na jó, legyen.. De csak mert gyenge lány vagy és kell valaki aki szemmel tart..

Miután ezzel kieggyeztek sétáltak egyet majd ez fogócskába csapott át, jót szalatgáltak majd elfeküdtek a nagy fűben és csak nézték az eget beszélgetve. A hosszas beszélgetésnek az lett a vége, hogy Castiel Monami hasára hajtotta a fejét majd a beszélgetés következtében lassan elaludt és csak feküdt béhésen. Fülei lekonyultak, karkincája is nyugodtan hevert maga mellett. A hófehérke csak simogatta vörös fejét és békésen feküdt hagyva had aludjon a kutyus...