23.füzet – Megmagyarázhatatlan érzések

Hello olvasó nép!
Nos úgy döntöttem, hogy ha már így beindul Monami szerelmi élete ideje lenne, hogy egy részt úgy mutassak be, hogy mit is gondolnak a szereplők a dolgokról, vagyis nem midnenki. A mostani részben olvashatsátok Monamit és  Zesst. Hogy ki, hogyan fogja megélni a dolgokat, esetleg mit fognak tenni pár dolog érdekében az még eléggé homályos, de nem baj, izguljatok csak :3 De azért ne kövezzetek meg >~< Ohh, és amíg el nem felejtem. Itt van a facebookos oldalam is ahova mindent kirakok ami a bloggal kapcsolatos ^^ Ha szeretnétek mindenről tudni, több képet látni a szereplőkről, esetleg kérésetek lenne (tegyelek bele a blogba, legyen ilyen meg ilyen részek), akkor nyugodtan írjatok ;) www.facebook.com/pages/Akumas-story/299750313521104
Jó olvasást és szórakozást!

Milyen szép is a csillagos és tiszta, bemocskolhatatlan égbolt melyet még ott díszít a jelenleg csökkenő hold. A városban fel sem tűnt, hogy ezen a tájon milyen szép az ég.. Bár, hogy őszinte legyek abban a közegben semmi sem tűnik fel igazán, midnen szürkének, egyhangúnak tűnik. Mondjuk ez nem teljesen így van.. Ha nem abban a városban élnék vagy éltem volna akkor soha nem ismerhettem volna meg őket.. Ekkor megmozdult a rajtam fekvő vörös, kis nyöszörgéssel megfordult majd csak engem figyelt.

- Baj van? - Kérdeztem meglepve mire ő megrázta a fejét.

- Csak gondolkoztam.. Tudod min?

- Oh persze, én egy hiperszónikus gondolatolvasó vagyok... Na mesélj. - Néztem rá picit unottan mire ő felült és halvány mosoly jelent meg arcán, enyéman inkább a meglepetség, hogy ilyenre is képes.

- Rajtunk.

- Rajtunk? - Kapott el újbból a meglepettség.- Még pedig?

- A kapcsolatunkon. Valahogy... Úgy érzem picit több mint barátság, bár lehet, hogy csalnak már az ösztöneim és a megérzéseim.

- Hát.. - Pillantottam félre majd én is elgondolkoztam a dolgon. Valóban van benne valami, hogy több mint barátság, de ha így nézzük akkor Zessnél is ugyanez a helyzet ami meg már annyira nem jó mert nem igazán szeretném ha kialakulna egy amolyan szerelmi háromszög, vagy a két fiú között versengés..

- Minden oké? - Integetett be elém mire én picit megráztam a fejem, hogy kiszakadjak a gondolatmenetemből.

- Aha, minden a legnagyobb rendben, csak elkalandoztam kissé, nem gáz.

- Aaha. Szerintem menjük vissza.. - Állt fel majd a kezét nyújtotta felém amit én  el is fogadtam. Felhúzott majd együtt elindultunk vissza, de furcsa módon nem engedte el a kezem. Mikor lenéztem kezünkre ő kissé oldalra fordította a fejét, mintha zavarban lenne egy hangyányit, vagy nagyon, passz.- Te nem látsz a sötétben, csak dobnál egy hasast és össze-vissza horzsolnád magad, utna meg jönne a többiek papolása, hogy nem figyeltem oda rád..

- Hm... Jogos.. - Bólintottam, mitha hihető lenne a mesélje, bár végül is amilyen érzéketlen tud lenni néha.. Lehet, hogy rosszat álmodott vagy ilyenek s most teszi itt a szépet és a jót, mondjuk én nem fogok ellen állni ennek az igen csak ritka jelenségnek.

Most, hogy jobban belegondolok nem is tudom mikor kezdtem el ennyire jóba lenni a vöröskével, csupán az ugrik be, hogy eléggé sokat kaptunk össze piti kis dolgokon mikor még szellem voltam, most meg teljesen más a felállás. Kedves velem, vagyis próbál az lenni és mindig meg akar védeni a saját módján. Talán én is megváltoztam ? Benen van a pakliban, hisz én is az a tűzrőlpattant voltam, most meg mint egy nebánts virág.. Egyedül már semmire sem vagyok képes, legalábbis a jelek mind erre utalnak, a többiek segítenek, ők védenek. Ez így... Ez így.... Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy megálltam és Castiel ment volna tovább. Mikor feltűnt neki, hogy lecövekeltem felém fordult.

- Hm? Minden rendben? Miért ál-- - Hallgatott el majd közelebb lépett.- Baj ban?

- Aha, minden a legnagyobb rendben, semmi gáz, csak kicsit fáradt vagyok, ha visszamentünk szerintem le is fekszek aludni. Menjünk. - Vettem fel egy hazug ''jól vagyok, midnen rendben ne aggódj'' mosolyt és indultam volna tovább ám kicsit visszahúzott.

- Nem vagyok az a hű de nagy lelkizős és csöpögős srác, de ettől eltekintve még elmondhatod ha valami gáz van. Igaz nem fogok olyan ötletekkel előállni mint Lysander, sőt, szerintem verset se tudok köpni egy papírra se, de attól még jobb lesz ha van kivel megosztani a gondjai, sőt, ha éppen mázlid van még segíteni is tudok majd. - Vigyorodott el mire ténylegesen elmosolyodtam.

- Ez kedves tőled, észben fogom tartani kutyuli. - Túrtam bele hosszú vörös hajába, mikor kissé oldalra húztam tincseit feltűnt, hogy milyen hosszú a haja.- Nőtt a hajad?

- Ja. Gyorsabban nő mint az átlagnak így lassan vágnom kell belőle. - Mondta majd ekkor esett le neki szerintem a kutyulis dolog, kissé morcin és duzzogva nézett rám.- Erről a kutyuliról igazán leszokhatnál ám, farkas vagyok nem egy egyszerű kutya. Ha már midnenáron valami nevet akarsz nekem adni akkor használd azt a pici fejed, – Bökött a homlokomra.- biztos vagyok benne, hogy egy olyan mit te tele van ilyesmikkel. Pontosítok. A lányok tele vannak ilyenekkel.... Az ő fejükben mindig ilyen hülyeségek kavarognak... - Pillantott félre.

- He?! Most csak azért is kutyuli fogsz maradni. Oh, tudod mit? Csak így foglak hívni. KU-TYU-LI! - Azzal gyerekes sértődöttséggel mentem tovább előre rángatva magam mögött a vöröst aki csak sóhajtozva követett.

- Mi lenne ha nem hisztiznél...? Nem értelek, az előbb még semmi bajod sem volt. - Erre megálltam. Olyan... Nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. Jó ideig némán álltunk csak majd elengedte a kezem és hirtelen hátulról megölelt, fejét a nyakamba tette. Szemeim kikerekedtek, csak ledöbbenve és meredten néztem előre, éreztem, hogy arcom elönti a forróság majd lassan lehunytam a szemeim és jobb kezem az ő kezére tettem mely a vállamon pihent, hagytam, hogy némán öleljen.- Nem tudom mi a baj, de én melletted leszek, oké?

- Oké... - Mondtam halkan mire bólintott majd kisebb puszit nyomott fejemre.

- Menjünk vissza, már várnak ránk. - Azzal elengedett és újbból megfogta a kezem, amíg ki nem értünk az erdőből el sem engedett. Mikor az ösvény végére értünk és láttuk a házból kiszűrődő fényeket elengedte a kezem. Megvárta amíg elindulok majd tőlem picit lemaradva indult el újbból. Mikor beértem a házba Kai-al találtam szembe magam aki igen csak mérgesen és szúrósan nézett rám, az órájára mutogatott.

- Kiasszony, tudod te mennyi az idő?! Hol csavarogtál?! Tudod jól, hogy veszélyben vagy, erre te elcsászkálsz mindenhova csak egy szó nélkül, mázli, hogy Castiel és Zess utánad ment, hogy megkeressenek.

- Zess? Vele nem találkoztam.

- Nem ezt vártam! Ki vele merre voltál?

- Csak sétáltam, kelelt egy kis egyedüllét, vagy hallgattad volna inkább a hisztim? Kétlem.. Nos ha nem haragszol eléggé elfáradtam, megyek lefekszem.. - Kerültem ki szőke fejű bátyám aki tovább rakta mondta a magáét, egészen az emeleti folyosó végéig vízhangozott a hangja, csak akkor lett nyugtom mikor beértem a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót.

Nagyot sóhajtottam majd úgy döntöttem, hogy ma este egy forófütdővel fogom magam kényeztetni a mai fárasztó és egyben élménnyelteli nap után. Bementem a fürdőbe majd szinte csurig engedtem a kádat melegvízzel és belenyomtam vagy fél tubus tüsfürdőt. Asszem szólnom kell Godai-nak, hogy kelleni fog még egy.. Levetettem ruháim majd a tükör elé álltem és végignéztem magamon ami azért is volt furcsa, mert nem igazán törődök a külsőmmel, föleg így és fürdés előtt. Miután kitanulmányoztam magam felkötöttem a hajam majd bemásztam a vízzel teli kádba, pár másodperccel később már kényelmesen ültem benne a habok között. 

Áhh~ Ehhez hozzá lehet szokni elég hamar, gyakrabban kéne kényeztetnem magam. A fürdő eléggé hamar megtelt párával így picit homályosabban láttam, de nem zavart túlzottan, sőt, még tetszett is úgy ahogy. Lehunytam a szemeim majd az este történteken agyaltam egyfolytában. Tulajdon képpen akkor most mi is van? Castiel gyengédebb és kedvesebb lett, sokat törődik velem akármilyen egósan is hangzik, ennek örülnöm kéne, de valamiért mégis szomorú vagyok. Olyan.. Olyan mintha csalódottság lenne.. Csalódottság? Állj! Miért is lennék csalódott?
Nem lesz semmi baj. Én itt vagyok melletted... Mindig melletted leszek és vígyázni fogok rád..
Kinyitottam szemeim majd kiemeltem a vízből azt a kezem melyet megfogott Castiel, hosszú időn keresztűl némán néztem. Castielt látom magam előtt, de Zess kedves szavait hallom a füleben. Ez így nem jó... A szívem nem tud két irányba ugrani, pedig nagyon szeretne. Majd az idő eldönti.. Az idő..
    Az idő nem old meg semmit, csak ideiglenes megoldás, egy menekülési lehetsőég melyet te nagyon si jól kihasználsz Monami. Gyáván elbujsz a saját és a többiek érzései elől, tudod jól, hogy bármit döntesz úgy sem leszel végül boldog. Igaz?
Ahogy meghallottam a hangot hirteléen összerezentem majd felültem. Összehúztam magam a kádban majd körbenéztem, de rajtam kívül senki sem tartózkodott a helységben ami kell, hogy valljam így eléggé ijesztő.. A szemem sarkából láttam, hogy egy árny suhant el a kádtól talán 3m-re. Hirteln oda kaptam a fejem, semmi.. Nyeltem egy nagyot majd visszafeküdtem.
    Akkor sem tudtál dönteni és most sem tudsz, mond ez nem szánalmas? Egy törékeny kis hercegnő vagy akit midnenki a tenyerén hordoz, a srácok letérdelnek előtted és hűséges, szerelmet fogadnak neked csak azért, hogy a közeledben lehessenek. Undorodom tőled.. Luka nem is értem, hogy eshetett bele egy magadfajta kis ringyóba!
Ekkor hirtelen a kád meleltt termett, igen csak szép fehérbőrű és nagyon hosszú vöröshajú, türkíz szemű nő volt. Tekintetéből sugárzott a gyűlölet. Két kezét felém emelte majd megragadta a nyakam és egy számára könnyű mozdulattal a víz alá nyomott olyan erősen amilyen erősen csak tudott. Nem sokra rá vonaglani kezdtem megragadtam a nő kezét és el akartam tolni magamtól de túl erős volt. Valaki! Kérlek! Segítsen valaki! Zess! A levegőm gyorsan fogyott a szabadulás közben így még rosszabb lett, éreztem ahogy kezemből lassan kiszáll az erő, szemeim már nincsenek görcsösen összezorítva, inkább csak lazán lehunyva. Most, hogy így belegondolok mi oka lenne segíteni? Ha ő is az erődben volt akkor biztos látott minket, még ha nem is történt olyan nagy dolog neki biztos fájt hisz ha a szavait nézem biztos.. Ekkor az utolsó kis levegőbuborék hagyta el ajkaim majd éreztem, hogy nincs tovább. Vesztettem....

Zess

- Hogy mi?! És senki se látta, hogy mikor ment el?! - Törtek ki belőlem az indulatos szavak melyek egyenesen Kait támadták akin látszott, hogy most eléggé kicsire összehúzta magát.

- Godai mondta, hogy csak úgy elment a hátsó ajtón át a birtokra.. Viszon.. - sóhajtott majd karba tette a kezeit.- Most, hogy a testvéred felbukkant azt jelenti, hogy valami készül a démonok sötétebb rétegeiben, nem engedhetjük meg megint, hogy Monamit elrabolják. A beszámolótok alapján kezd ébredezni az ereje és most eléggé intsabil, az ereje ilyenkor lehet, hogy olyan mint egy sima emberé, de lehet akár a tiéden egy szinten is.

- Akkor  alegjobb az lenne ha megkeresnénk minél előbb. Megyek visszahozom. - Haladt át köztünk Castiel.

- Te maradj csak itt, egyedül is vissza tudom hozni. - Mondtam majd én is elindultam és lehagytam őt.- Csak mert van egy ksi szimatod még nem biztos, hogy megtalálod, ha magányra vágyik könnyen el tud rejtőzni úgy, hogy még a te szimatod se fogja elkapni az illatát.

- Még mindig többre megyünk velem mint veled. Azt hiszem kettőnk közül talán én egy hangyányit jobban kijövök vele. - Mondta úgy mintha tudna valami olyat amit én nem. Mitugrász kis kölyök..

- Egy olyan kölyök mint te semmire se megy egyedül, szóval maradj itt a hátsódon és szimatolgasd a virágokat, vagy mulass a barátaiddal, a vámírt eléggé elhanyagoltad mostanában. A végén még féltékeny lesz... - Néztem rá majd éreztem, hogy kettönk közt villámok cikáznak.

- Ugyan fiúk.. - Állt közénk Kai mire mindketten elfordítottuk a fejünket.- A lényeg az, hogy Mona meglegyen, szóval ő miatta tegyétek félre a nézeteltéréseket és keressétek meg. Szerintem egyikünk sem örülne neki ha történne vele valami tragikus dolog, nem?

Összenéztem vele majd némán elindultunk de volt köztünk jó pár méter, egymáshoz meg nem szóltunk. Éreztem a lélekjelenlétét az erdő felől így arra vettem az írányt, épp úgy akár a farkas koma. Némán mentünk majd ő hirtelen futni kezdett és eltűnt a bokrok között. Lehunytam a szemem majd éreztem, hogy egyenesen felé rohan. Szóval versenyezni akarsz? Indultam volna, hogy megelőzzem, de a tudtat, hogy van valami más oka annak amit mondott zavart. Nyeltem egy nagyot majd úgy döntöttem, hogy követem és megnézem mi lesz ebből a találkozásból. Összeszorított fogakkal és sötét aurámmal haladtam a fák között folyamatosan követve őket és figyelve őket, legszívesebben Monami mögött teremnék és szorosan magamhoz ölelném a farkaskoma szeme láttára. Mikor éreztem, hogy megállt én is megálltam az erdő szélén. Látva, hogy szinte halálra ijesztette a lányt újabb sóhaj hagyta el a szám majd egy fának dőltem és onnan figyeltem őket. Valahogy nagyon nem tetszett az a jelenet amely ott lejátszódott, nekem kellene ott állnom, nekem kellene most a kezét fognom, nekem kellene vele lennem.. Alsó ajkamba haraptam majd amennyire csak tudtam elfolytottam az érzéseim, kezem ökölbe szorult. Nyugalom Luka, nyugalom... Ha most odamész jelenetet csinálni annak semmi értelme és csak rontasz a jelenlegi helyzeteden mely így sem a legrózsásabb. Hosszú várakozás után felkeltek a fűből és elindultak visszafelé, velük együtt elindultam én is. Vajon érzi a jelenlétem? Kétlem, annyira nem megy még neki az ilyesmi, meg nem is egy nagy szám, egy ideiglenesen vérfarkas állapot nem nagy cucc. Nagyban gondolkoztam mikor szemet szúrt az ölelésük. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, teljesen lefagytam, csak ledöbbent tekintettel néztem az alig 20m lévő párost.  Monami.... Azt a farkast... Egy percre felülkerekedtek rajtam az érzéseim amjd megindultam feléjük, de jobbnak láttam most visszavonulni és lenyelni ezt a dolgot, ebből semmi jó nem születhet, csak én lennék a hibás mert odarontok letámadni őket, vagyik a vöröst aki ''semmit'' se tett. Le kell hűtenem a fejem. Valahol.. Távol tőlük, távol mindnekitől. Nem szerencsés ha elvesztem a fejem, senkinek se lenne megállása előttem, talán még neki se.
   A birtok legtávolabb lévő pontját megtalálva egy köbe ütöttem ököllel. Úgy is fogalmazhatok, hogy nem bírta valami nagyon a kedves érintésem, kicsit szétszórt lett. (remélem értitek) Nagyot sóhajtva leültem a másiknak a tövébe majd csak a kezem néztem némán és meredten, fejem zsongott a gondolatok tengerétől, egyik rosszabb volt mint a másik. A tudat, hogy Monami más szeret feléget, a féltékenység, a szomorúság, a csalódottság, az elfolytott érzelmeim folytogatnak. Az is lehet, hogy mégnem ő az, csak egy hasonmás.. Ha ő lenne már rég visszatértek volna az emlékei. Mi van ha Luze csinált vele valamit?! Mi van ha lezárta az emlékeit, vagy kitörölte őket?! Ha így van.. Előre hajtottam a fejem, hajam a szemembe lógott, fogaim összeszorítottam. Ha így van nem tehetek semmit se, én nem tudok visszaállítani az emlékeit, főleg ha ő maga nem akarja. Veszett ügy Luka.

~Valaki! Kérlek! Segítsen valaki! Zess!~

Erre felkaptam a fejem majd felálltam. Fülelni kezdtem majd éreztem, hogy Monami lélekjelenléte egyre csak csökken és csökken. A francba! Amilyen gyorsan csak tudtam futottam. Most nem késhetek el, harmadjára már nem! Átfutottam az egész birtokonmajd megálltam a kastély azon részén ahonnan fel tudtam nézni Mona szobájának erkélyéhez. Nyitva az ajtó?! Felugrottam majd félfüllel elcsíptem a hangokat a fürdőből, a kilincsre fogtam és ki akartam nyitni.

- Monami bemegyek! - Majd lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt. Be van zárva.. Morogtam egy sort majd nemes egyszerűséggel felemelte jobb lábam és berúgtam a fa ajtot mely egész nagy hanggal érkezett a fürdőszoba csempéjéhez.Meglepetésemre a kádnál egy vöröshajú nő állt, mikor megfordult és megláttam arcát elkomolyodtam.- Azer..

- Oh, Luka! - Nézett rám meglepetten majd elmosolyodott.- Csak nem azért jöttél mert érzékelted a jelenlétem?

- Nem talált. - Majd ekkor megláttam a kád oldalára tapadt hajtincseket, összerakva azzal, hogy Azer keze a vízben van. Odaléptem hozzá majd egy laza kis karmozdulattal ellöktem a nőt aki a falnak csapódott nem kis erővel. Nem törődve Mona meztelenségével benyúltam majd kiemeltem a vízből és a kád mellé fektettem.- Monami!

- Ez gonosz volt Luka...- Törölte meg a szája szélét majd tántorogva felállt.

- Takarodj innen amíg meg nem ragadom a torkod és töröm ki a nyakad. - Néztem felé vérszomjas tekintettel mire neki leesett, hogy jobb ha távozik.

- Ennyivel nem fogom feladni.

- Ha meglátlak a közelébe megöllek minden szó nélkül. - Egy grimasszal az arcán eltűnt mire én tudtam megint rendesen foglalkozni Monamival. Odahajoltam hozzá, azt hallgattam, hogy lélegzik-e. Volt valami, de az igen csak csekélyke. Hezitálva, de befogtam az orrát majd nagy levegőt véve megcsókoltam levegőt adva neki. Ébredj fel.. Monami!