24.füzet – Feltörő múlt

Elnézéseteket kérem amiért ilyen későn sikerült hoznom ezt a részt, de a laptopom úgy döntött, hogy ő már pedig sztrájkol és nem fog bekapcsolni, ha mégis akkor csak a háttérképen engedi bámulni.. Munkaundora volt, tuti, fix, 1000%. Na mindegy a lényeg, hogy ma egy ksi szitkozódás és agyvérzés után nagy nehezen elindult és még írni is engedett. ( rá kéne szoknom a laptopom karbantartására, lehet nem állna meg ennyire *gondolkozik el mélyen*) Lényeg a lényeg sikerült, szóval jó olvasást! 

 

 

 

- Ennyivel nem fogom feladni.

-Ha meglátlak a közelébe megöllek minden szó nélkül. - Egy grimasszal az arcán eltűnt mire én tudtam megint rendesen foglalkozni Monamival. Odahajoltam hozzá, azt hallgattam, hogy lélegzik-e. Volt valami, de az igen csak csekélyke. Hezitálva, de befogtam az orrát majd nagy levegőt véve megcsókoltam levegőt adva neki. Ébredj fel.. Monami! ~~~~~ Zess okáig próbálkozott, többször is megismételte mire alány köhécselve el nem kezdte kiköpni a sok vizet amit nyelt. A fiú fellélegzett, halvány mosoly jelent meg az arcán. Mona lassan felnézett rá, ajkait szóra nyitotta, de a démon vígigsimította puha és jelenleg forró ajkait majd megbillentette állát, hogy inkább ne beszéljen.

- Kapsz levegőt rendesen? Rosszul vagy? Fáj valami? - Kérdezgette, de csak fejrázásokat kapott aminek örült.

- Jól vagyok.. - Mondta halk hangon majd fel akart ülni ám mikor meglátta és eszébe jutott, hogy pucér hirtelen színt váltott mint egy kaméleon és egy tetszetős vörös színt vett fel melyet egy szupi kis főtt rák megirigyelt volna.

- Tuti minden oké? Elég vörös vagy.. Lázas lettél? Vagy a víz tette..? - Koccantotta oda homlokát Monamiéhoz ami még inkább kiverte a lánynál a biztosítékot, csak nézett előre miközben próbálta gondolatait rendbe rakni.- Monami..?

- Kö... Közel... - Dadogta mire Zess csak nagy szemekkel és értetlenül nézett rá. Mélyen a lány szemébe nézett, szemeiben kavarogtak az érzései, tekintete lágy és kedves volt. Egyik kezével végigsimította a lány arcát majd ajkaival lassan közeledett a lányé felé. Már szinte összeért mikor Monami szobájának ajtaját berúgták és futás lépteit lehetett hallani, aztán síri csend.

- Megrontod a húgomat te szemét?! - Hallatszódott Kai ideges hangja majd amilyen lendülettel bejött le is rúgta a démont akinek a feje Mona mellei között landolt amitől a lány végleg ki volt, csak vörösen ült megszeppenve. Kai csak morgott majd odament és megfogta a lány kezét, kihúzta a fiú alól majd elkapta tekintetét. Vörösen egy tücsiért nyúlt majd becsavarta a lányt.- Jól vagy Mo-- - Kapott egy ütést.

- Eszednél vagy szöszi?! - Morgott rá vissza Zess kinek szeme szikrákat szórt.

Ohh... Szerintem álljunk meg egy picit srácok. Szerintem érdekelni fog titeket, hogy mi történt az ajtóberúgás előtt lent a nappaliban a fiúkkal. Ha nem akkor ugorjátok át ezt a részt ^^

30 perccel korábban...

- Castiel.. Történt valami Monamival az erdőben? - Kérdezte Kai kérdő tekintettel miközben a fotelben ült és valami papírokat olvasgatott.

- Nem igazán mondhatnám, csak ott bóklászott jobbra balra.. Ha engem kérdezel szerintem totálisan eltévedt.. De kizárt, hogy ezt valaha is beismerné amilyen makacs.

- Semmi érdekes nem volt? Káár~ - Nyújtózkodott a kanapén Axar.- Pedig tuti, hogy volt valami izgi, csak nem akarod elmondani. Végtére is ketten voltatok az erdőben.~

- He? Ezzel mégis mire célzol?

- Na mire? ~ - Nevetett majd kaján vigyor ült ki arcára mire Castiel elvörösödött kissé.

- Chh! Én más vagyok mint a magad fajta dögök akik csak játszanak a csajokkal, na meg azzal bánni is kell azzal ami a lábad között van, csak mert van dumád még nem cövekelnek le meleltted a lányok.

- Kikérem magamnak jól bánok a fegyveremmel, nem úgy mint eggyesek!

- Egyesek? Szívesen tartok neked gyakorlati bemutatót, hogy megmutassam a tehetségem.

- Jó vicc, jó vicc! De mit szólnál ha én adnák neked valami magánóra féleséget? Biztos nagyon ínyedre lenne a dolog.~

- Te most komoly buzinak nézel?

Sóhaj.- Ne előttem udvaroljatok egymásnak kérlek, nekem ettől felfordul a gyomrom úgy ahogy van.. Túl finom volt a vacsorám, hogy miatatok kárba vesszen... Ha meg annyira nem bírtok magatokkal ott a vendégszoba, még kulcsot is adok, hogy ne zavarjanak titeket. - Mondta untott hangon Kai majd az olvasást befejezve felnézett rájuk.

- Hogy mi van?! - Akadtak ki egyszerre majd egymásra néztek aztán sértődötten félre mint akis ovodások mikro egy kisautó miatt veszekednek.

- De most nem? - Majd letette a papírokat.- Bár mindegy is... Ami most jobban aggaszt az Monami jelenlegi állapota. A vizsgálat melyet Leonardo végzett eléggé rossz eredményeket mutatot, az ereje ugrál, méhozzá nem is kis eltérésekkel. Van mikor jelentéktelen mint egy emberé, de van mikor még Luka, vagyis Zess erejénél is magasabb. - Majd csak a fejét fogta és a homlokát ráncolta.- Ez így nagyon nem lesz jó..

- Nem tudunk valamit tenni, hogy szinten tarsuk az átalakulásást? Ugyanis ha így megy azt nem fogja elbírni a teste, meg az idegrendszere..

- Ez az! Hamarosan nem csak az ereje tör majd a felszínre hanem a múlt emlékei is! Ha megtudja mik történtek és, hogy hogyan, abba belerokkan, nem fogja tudni feldolgozni a dolgokat.

- Akkor akadályozzátok az emlékforrást.. - Mondta Castiel mire a két fiú ránézett.- Lysander mesélte, hogy olvasot valamit ilyenekről.. - Túrt a hajába.- Elméletileg lehet gátolni az emlékeket, mármint ha nem akar emlékezni azokra a dolgokra nem fog, és mivel nem tudja, hogy kéne rá így nem fog próbálkozni, vagyis az emlékek feledésben maradnak. Elméletben. De nem biztos, hogy működik, főleg ha annyira szar a helyzet ahogy azt mondjátok. - A szöszi a vöröske összenéztek majd vissza a farkaskomára.

- Érdekes... Ennek utána nézek majd. - Gondolkozott el Kai majd hátradőlt.- Én azért Zess miatt is aggódom.

- Felesleges. - Mondta Axar majd ásított.- Egy olyannak mint ő el kell fogadnia bármi is lesz, végül is részben az ő hibája a dolog, ő volt ügyetlen akkor, nem pedig mások. Meg aztán nem csak rajta állnak a dolgok. Új élet, új dolgok, úgy lélek, új barátok, úgy érzések, stb. Nem elsz semmisem olyan mint régen, ezt ő is nagyon tudja, ha meg eddig nem is esett le neki mostanra le kellett.. Azért csak nem akkora hülye, hogy a maga kis varázsvilágának megfelelően cselekedjen.

- Ezt pont te mondod? Hisz Leo még mindig nem emlékszik rá, hogy mi volt régen.

- Ezt most hanyagoljuk. - Nézett félre Axar. Castiel csak értetlenül nézte őket, hogy most mi a rákról beszélgetnek annyira ők ketten. Még beszélgettek egy ideig erről majd érzékelték Monami lélekjelenlétének változását, valamint Zess erejét és a behatoló démont. Mindneki idegesen kapta fel a fejét majd Kai pillanatok alatt eltűnt és már az emeleti folyosón vágtatott mint valami sportló. Mikor lepattant az ajtóról mit sem törődve a következménykekel berúgta, hogy húgát mentse.

Jelen helyzet...

-Hogy mi van?! Még te vagy felháborodva?! Hisz láttam mit műveltél Monamival te perverz démon, majd adok én neked megrontani egy ilyen törékeny lelkű kislányt aki ráadásként az én egyetlen féltve örzött húgom! Picit tedd félre a kiéhezedd farkincád és maradj józan eszű! - Oltotta be a feketeséget majd csak egy nagy puffanást lehetett hallani. Zess helyett most Monami ütötte le Kai-t.

- Befejeznétek ezt?! Tűnés kifelé! Most!

Majd az első tárgy ami a kezébe került az légpályára állt és egyenest a fiúk felé hasított elég nagy erővel és sebességgel. A tusfürdő pont a feketeség homlokaközepét találta el majd az hátra hajtotta a fejét, mivel megcsúszott a vizes padlón dobott egy seggest. Mona addig torpedózta a két fiút míg azok ki nem mentek. Amint kimentek a lány felöltözött majd csak a nyakát nézegette a tükörben, hogy látszik-e valami rajta, de mázliára semmi sem, olyan mintha mi sem történt volna. Egyedül arca volt még mindig kipirulva a történtek miatt. A tükör előtt térdre rogyott majd csak ült a szőrös szőnyeges s magát nézte a tükörben. Lassan megintette saját ajkait majd mégvörösebb lett. - Az első csókom egy démoné lett, mághozzá Zessé.. - Majd tovább elmélkedett mire mégjobban zavarba jött és csak a fejét rázta. Zavarában csak lefelé hajtott fejjel nézte a szőnyeget mikor beugrott neki egy kép.

    ~ Sosem foglak elhagyni téged. Mindig melletted leszek, ezt garantálom. Senkinek sem fogom megengedni, hogy bántson vagy csak egy ujjal is hozzád érjen. Ígérem!~

Ekkor felkapta a fejét. Amikor felnézett a tükörben nem magát látta hanem egy hozzá hasonló nőt látott hosszú ruhában különböző díszekkel rajta valamint a nyakában egy hasonló medál lógott mint az övé. Hátrább kúszitt mire a tükönben lévő nő leguggolt hozzá, elmosolyodott.

- Nem kell félned tőlem, nem foglak bántani. Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. Nagy veszély közeleg, minél előbb fel kell ébresztened a benned szunnyadó erőt és meg kell tanulnod azt használni, különben tragikus dolgok fognak bekövetkezni.

- Mégis milyen dolgok? - Nézett rá nagy szemekkel.

- Ha ilyen tehetetlen leszel el fogjuk veszíteni azt a személyt aki nekünk a legfontosabb. - Majd a kép halványulni kezdett.

- Várj még egy kicsit. Ki az a személy?

- Gondolkozz és megtudod, ő is itt van csak ki kell nyitnod a szemed! - Nyúlt Monami felé de a tükör felfénylett és a nő eltűnt, újbból csak önmagát látta.

- Számunkra a legfontosabb személy....? - Kezdett el gondolkozni majd hirtelen rengeteg kép jelent meg a szeme előtt melyek egy filmként haladtak, a hangok összemosódtak és egy zavaros valami lett belőle. A lány kezeit a fülére tette, de a zaj nem halkult erősödött, a képek egyre gyorsabban és gyorsabban peregtek a szeme előtt. Hirtelen feloldított. -Elég! Elég! Ne! Nee! - Sikította majd csak a földön feküdt és vergődött.- Elég! Fejezd be!

- Ti is halljátok ezt? - Kérdezte meg Lysander a többieket. Az elején senki se hallot semmit aztán már az egész kastélyban zengett Monami sikítása. Mindenki felment majd mikor Kai meglátta a húgát odarohant.

- Mi a baj Monami? Fáj valami? Monami..

- Elég...! Hallgatasd el! Kérlek! Nem bírom! - Zess is mikro felért fellökve Castielt és Axart berohant majd mellé térdelt, Kaira nézett.

- Ez..

- Igen. Elkezdődött. - Majd lefogta monamit, hogy a hátán feküdjön, megcirógatta arcát.- Nyugalom, nincs semmi baj, ha kizárod a zavaró dolgokat befejeződik ez az egész. Csak rám figyelj, semmi másra, csak rám.. Monami... - Ekkor a lány egy pillanatik úgy tűnt megnyugszik, de csak rosszabb lett.

- Elég! Neee! Nem akarom hallani! - Húzta össze magát egészen picire és csak sírt.- Nem szabad.. Ne! Hallgasatok! Zess!

A fiú megsimogatta a vállát majd magához húzta és szorosan ölelte.- Monami nyugodj meg. Itt vagyok én is és Kai is. Kérlek.. Nincs semmi baj, minden rendben.. - Simította végig arcát, picit hintázni kezdett mint az anyukák mikor a kicsit kell megnyugtatni. Kai is beszállt majd ketten beszéltek folyamatosan a lányhoz kedvesen ás hallkan. Mona szorosan Zess ruhájába markolt.

- Ne hallj meg... Kérlek.. - Nézett fel rá könnyes és kisírt szemekkel, látszott tekintetén, hogy még nincs egészen magánál, mintha valami át akarná venni felette a hatalmat, hogy irányítsa, de egyenlőre nem tud előre törni. A démon bólintott majd csak tovább simogatta a hátát, hogy nyugodjon meg.

Órákkal később mikor Monami megnyugodott teljesen más lett, nem szolt semmit, csak meredten nézett maga elé és nem engedte el a bátyát és Zesst. Mikor feltették az ágyra a kér fiú vele maradt, fogták a kezét. Leonardo újabb vizsgálatokat végzett el rajta, amint végzett el is ment, hogy megnézze az eredményeket és tudjon jelenteni Kainak a lány állapotáról. A két fiú ott feküdt meleltte egészen addig amíg el nem aludt, de Zess továbbra se tudott szabadulni a lánytól oly erősen fgta a kezét és ragaszkodott hozzá. Kai végignézett rajtuk majd bólintott, hogy maradjon.

- Ha felkelt vagy van vele valami jelezz valahogy, rendben?

- Természetesen.. - Majd kis hallgatás után.- Az emlékek hatalma még mindig hatalmas, nem gondoltam volna, hogy már most elkezdődik ez az egész nála, na meg ilyen intenzíven. - Nézte az alvó lány arcát mely most békésnek és nyugodtan tűnt.

- Én sem hittem. Bízzunk benne, hogy tudunk ezeken valamit javítani és kicsit féken tartani hisz ez az esti '' roham '' borzalmas és ijesztő volt, teljesen megviselte, csoda, hogy nem ütötte ki saját magát. - Sóhaj. - Nem tudom mit kéne tennem.

- Senki se tudja. A terv, hogy az időre bízunk mindent nem lesz jó, kézbe kell venni a dolgokat különben a végén kárt tesz másban vagy saját magában. Valljuk be, egyik sem hangzik valami fényesen.- Kai bólintott. Majd kiment és összehívta a fiúkat egy kupaktanácsra. Zess csak feküdt mellette és figyelt rá.

- Luka.... Luka.... - Ekkor a fiú meglepődött, csendben figyelt.- Tartsd be... az ígéreted és... maradj velem... - Ekkor kikerekedtek a szemei.