25.füzet – A verseny ötlet

Ugya volt ez a nagy kimaradásom... Nos nem tudom, hogy olvastátok-e a hivatalos facebook-os oldalt (ha nem akkor ajánlom nézzétek meg :3 ), de oda Zess írt nektek egy picinyke kis üzenetet, hogy a nagy hiányzásért kérpótlás jár nektek. Hát tessék, egy új rész! Igazság szerint már tegnap készen volt, de mint tudni illik én egy eléggé lustácska személy vagyok és na.. Értitek :) De most szólok a kövi is kész, de azt is csak holnap kapkátok meg :D (ne öljetek meg.. LÉCI!)

 

- Luka.... Luka.... - Ekkor a fiú meglepődött, csendben figyelt.- Tartsd be... az ígéreted és... maradj velem... - Kikerekedtek a szemei. Csak meredten és döbbenten nézte az alvó lányt aki teljesen bele volt mélyedve az álmába, nem is tudja, hogy álmában beszél.

- Monami... - Mondta halkan mire a lány hozzábújt teljesen s csak édesen szuszogott. Zess elpirult majd nyelt egyet, fáradtan sóhajtott majd kedves és lágy mosoly ült ki arcára, megsimogatta a lány hófehér haját s nyomott rá egy kisebb puszit. Mona valamikor hajlani 2 körül ébredt fel, Zess éppen szuszogott. Mikor ezt meglátta elmosolyodott majd elhúzódott mellőle és az ágy szélére mászott, pont tette volna le a lábát mikor a fiú vett egy nagyobb levegőt, felült, a lányt leverte a víz.- Hova mész?

- É-Én... Én csak... - Dadogta majd Zess mögé mászott és két kezét a vállaira tette majd lassan ezekek a fogások ölelésbe csúsztak át, teljesen átölelte hátulról.

- Pihenj még egy kicsit, nagyon megviselhetetett az este az a... - Hallgatott el majd csak némán ölelte. Mona nyelt egyet, arca vörös volt. Szívesen maradt volna és mondott volna igent, de érezte, hogy valamit muszáj megcsinálnia, mégpedig most azonnal.

- Csak sétálok egyet.. Nem lesz baj, 5 perc és itt vagyok, oksi? - Fordult felé majd mosolyogni akart, de a démon átlátott rajta, arca komoly volt.

- Eszedbe jutott valami? Meg szeretnél valamiről bizonyosodni? - Hajolt hozzá egészen közel.- Vagy csak el akarsz menekülni előlük?

- N-Nem.. - Nézett félre.

- Hazudsz. - Majd sóhajtott és visszaült.- Csak akkor hagyhatod el az ágyat ha én is veled megyek.

- Ehh... Ez de szadistán hangzott.. Mintha a háremed tagja lennék vagy mi, még a hideg is kirázott. - Erre csak nézett rá majd csalafintán elmosolyodott amitől Mona vörösebb lett.

- Valóban? Hm~ Akkor ha rossz ezentúl meg foglak bűntetni, úgy jó lesz, Mo-chan? - Villantotta ki hófehér fogsorát majd a holdfény megvilágította 4 sokkal nagyobb és fegyesebb démonfogait.

- Ízé, nem kell köszi, de észben fogom tertani ezt az ötletet. - Majd lemászott az ágyról, a fiú ment mögötte. Igaz Monaminak kellemetlen volt, de nem szólt érte. - Csak félt – Könyvelte el magában majd ment tovább némán.

Monami kiosont a kertbe majd a birtok egy egészen ismeretlen része felé vette az irányt amin Zess meg is lepődött rendesen. A lány úgy ment előre mintha napi többszőr is járt volna már erre, pedig először járt arra. Egészen egy régi elhagyatott kisebb kastélyig mentek. Az épületnek megvolt minden ablaka s azok üvegei, egészen rendbe volt, csak néhol volt kopotabb a festék, valamint az egészet benőtte a zöld növényzet. A fiú meg akarta állítani már a lányt, de az rendíthetetlenül ment előre, mintha hivogatná valami oda befelé egyre jobban s egyre erősebben és erősebben. Zess húzta a száját, de nem akarta egyedül hagyni a történtek után, inkább követte, már csak 2 méter távolságot tartott tőle. Figyelte minden egyes mozdulatát, arcán komolyság uralkodott, ijesztőnek lehetne mondani leginkább. Monami egészen egy a kertben lévő lekövezett körig ment. A lekövezett nagy kör üresen tátongott a hatalmas udvar közepén, se fák, se bokrok, se virágok nem voltak. Monami megállt a füvön majd csak a kört figyelte mintha arra várna, hogy majd történni fog valami. Mikor rá akart lépni Zess megragadta a kezét és vissza rántotta.

- Ne! - Kiálltotta majd elhúzta onnan, ideges tekintettel nézte a kört mely mintha változott volna.- Nem tetszik ez nekem.. Menjünk innen Monami.

- De... - Nézte tovább a helyet, de a fiú a fejét rázta, szorosan megfogta a kezét majd elindult vele vissza a Hold Kastélyba. Mona még egy ideig nézte a kört majd némán követte az előtte haladó démont.

Miután elmentek a köbeken egy mágikus kör rajzolódott ki majd egy férfi jelent meg kinek testét köpeny takarta el. Némán állt és nézte a távolodó párt majd felnézett az égre melyen ott világított a hold. Jó ideig csak állt majd megjelent Luze aki letérdelt előtte behódolóan, majd a démon mellet megjelent Azer.

- Késtetek. - Mondta majd feléjük fordult.

- Bocsásson meg Reiga mester. Luze még nem bírja annyira a kapuk közti teret. - Nézett fel rá a vörös hajú nőm türkíz szemeiben ott csücsült valami furcsa dolog. Reiga sóhajtott majd Luze-ra nézett kérdően.

- Még nem működik úgy a testem ahogy kéne, de igyekszem ezen változtatni.

- Nem kell sietned, még úgy sincs rád nagy szükség a csatamezőn, ha majd eljön az idő, hogy összemérd az erőd Lukával szólok. Addig pedig maradj csendes társ, próbálj meg nem feltűnést kelteni és tartani magad ahhoz, hogy halott vagy.

- Igen is... - Hajtotta le fejét, de nem volt ínyére nagyon a dolog hisz sosem tudott másokat elfogadni mint feljebbvalót. - Ha akkor nem számítom el magam, most te ugrálnál nekem nem pedig fordítva.. De midnegy. Amint meglesz a nőszemély és megszerzem a hatalmát visszafizetek mindent. - Morogta magban majd feláltak mindketten.

- Tartsátok magatokat a parancshoz. Világos?

- Igen! - Azzal eltűntek mind a ketten. Az égbolton elkezdtek felhők gyülni melyek eltakarták a holdat s most tiszta fénye már nem tudta beragyogni a lenti világot. Reiga is elindult a saját dolgára szépen lassan.

- Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit fogsz tenni.. Kai.

A kastélyban

Mikor Zess és Monami visszaértek a kastélyhoz a fiú ölbe vette a lányt és felugrott Mona szobájának erkélyére majd letette. Némán álltak egymással szemben. Kissé úgy tűnt mondani akarnak egymásnak valamit, de végül mintketten hallgattak s a démon leugrott. A lány haját és ruháját meglobogtatta az éjjeli kis szellő, ez a kép még inkább hangsúlyozta a lány tekintetében rejtöző érzelmeket melyeket akkor érzett. Ezekkel a tekintetekekl követte a távolodó fiút egészen addig amíg az el nem tűnt a sötét fák lombjainak árnyékában. - Vajon ő mire gondolhat.... ? - Merült fel benne a kérdés de mielőtt a válaszon kezdett volna gondolkozni Castiel jelent meg a másik erkélyen mely az övé mellet volt. Két meglepetett pillantás találkozott majd a vörös úgy döntött átmegy a másik erkélyre. Felmászott a korlátra majd egy könnyed mozdulattal átugrott a lányhoz aki elmosolyodott. A kutyus leült mellé majd csak figyelte arcát.

- Baj van hófehérke? Vagy csak nem pihented ki magad?

- Nincs bajom nyugi. Nem kell folyton aggódnotok értem, nem vagyok cukorból... - Vágott hozzá pukkancs fejet mire Cas megpaskolta a fejét.

- Akkor király. Már azt hittem rosszul vagy a történtek után. - Majd pár tincsét végigsimította kezével s végét orrához emelte, hogy mélyen be tudja lélegezni a lány illatát.- Nem érzek változást.. Tényleg rendben vagy. - Engedte el haját majd csak ült csendben.

- Mond te már gondolkoztál azon milyen lenne ha így maradnál örökre? Mármint vérfarkasként ebben a helyzetben. Te eltudnád fogadni így önmagad és másokat? - Nézett fel rá.

Csak pislogott rá majd megfordult és csak lefelé lógatta a lábait, a holdra nézett fel.- Párszor már eszembe jutott a dolog, de.. Sose jutottam a végére, hogy választ találjak. - Kisebb csend.- Egy biztos. Mindent meglehet szokni, csak idő kell hozzá. Ahogy Lysy mondaná.. Mindennek van előnye és hátránya, és mindennek meg kell történie ami meg van írva a nagykönyvben, a lényeg az, hogy te magad hogyan tudsz ezekkel a dolgokkal azonosulni és hogyan vagy képes elfogadni őket, vagy tenni ellenük. - Újabb csend.- Miért kérdezed?

- Csak úgy, kíváncsiságból..

- Aha.. Nekem meg nem füleim és farkam van hanem csőröm és szárnyam... - Mondta unott pofával.- Ne nézz madárnak. Oké, hogy furának néznek, de azért annyira még sem vagyok különleges, hogy még tollas dög is legyek..

- Egy szóval sem mondtam, hogy dalolászó madárka vagy. - Kisebb csend.- Igazából onnan jutott eszembe, hogy ha vége lesz a rejtélyeknek meg midnennek, minden olyan lesz mint régen. Te és Lysander élitek majd tovább a gimis életeteket, Axar és Leonardo visszamegy a Lelkel városába és végzik tovább a munkáikat, Zess az alvilágba fog visszamenni, Kai modellkedig tovább... Én pedig... - Nyelt egyet.- Végleg eltűnök. Soha többé nem találkozhatnák veletek.

Csak nagy szemekkel nézett rá a vörös majd kapott egy barackot tőle.- Hülye vagy. - Mondta ki lazán majd kezeivel kitámaszkotta magát és kissé hátradőlt, hogy kényelmesebb legyen neki.- Ne gondolkozz ilyen marhaságokon mert eskü ráduszítom Démont és ő vígan fog halálra nyalogatni.

- Pff.. Kösz a választ és a megértést.

- Nem kell ezen semmit se köszönni. Hülye dologra hülyeséget kapsz, ne várj mást. - Sóhaj.- Majd kitalálunk valamit ne parázz, oké? Ha parázol abból semmi jó nem fog kisülni, hidd el nekem. Egyenlőre hagyd, hogy menjenek az események és élvezz ki mindent. Ennyit tudok mondani.. - Majd kis csend megint.- Szóval semmi okod a szomorkodásra. A végén még az én jókedvemet is elszívod a negativitásoddal. - Nézett rá unottan mire a lány arcán halvány mosoly lett és bólintott.- Akkor meg van dumálva.

- Meg van. - Mondta majd csak némán nézték a holdat és élvezték ahogy a szél simogatja őket. Élvezték a felejthetetlen szép és nyugodt csendet, hisz senki sem tudhatta, hogy mi fog következni ezek után. Hogy a szép és jó dolgok hamar el fognak veszni....

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Másnap már minden olyan megszokottan telt mint eddig. Egyedül az idő volt más.. Kint a szokásos napsütés és meleg helyett most hideg szél fújt és még be is volt borulva, az égen sötét felhők kavarogtak.

- Úgy nézem esni fog még ma.. - Állapította meg Godai majd leszedte az asztalt a reggeli után.

- Mond, szerinted Kai urfival midnen rendben van? - Kérdezte egy ott dolgozó lány aki éppen a csészéket szedte össze.

- Jót kérdeztél Hellie. Fogalmam sincs. Az urfi mostanában nagyon elfoglalt, mindig valami iratokat vagy könyveket búj megállás nélkül, éjjel is alig alszik valamit, inkább az asztala felett görnyed, vagy a fotelben ül és gondolkozik miközben a kallandalóban égő tüzet nézi. - Mondta majd elindultak mindketten visszafelé.

- Nagyon aggódok miatta és a kisasszony miatt is. Hallottam, mi történt tegnap este.. Szegény. - Szorította magáhot a tálcát miközben ment Godai mellet. A férfi bíztatóan megpaskolta rövid fekete haját majd halványan elmosolyodott.

- Nem kell aggódnod miattuk, hisz ismered az urfit. Mindent megtenne a testvéréért.

- Tudom, hogy milyen mély és jó kapcsolat van köztük, hisz az urfi mindig is a kicsi hugocskájáról áradozott a nap 24 órájában. - Mosolyodott el majd kisebb csend után gondolkozva.- Egyébként Monami kisasszony tudja, hogy Kai valójában –- - Ekkor Godai befogta a száját.- ???

- Azt hiszem eleget beszéltünk erről a témáról Hellie. - Majd közelebb hajolt hozzá és a fülébe suttogott.- Itt még a falnak is füle van.... Meg nem hiszem, hogy most jó lenne ha mindenki rájönne az urfi titkára. - A lány elvörösödött majd szorgosan bólogatott. Godai elengedte majd tovább tolta az étkezőkocsit az edényekkel majd hátra pillantott rá, hogy ne csak álljon ott hanem induljon meg.

Eközben a többiek megbeszélték, hogy edzést fognak tartani. Vagyis Kai így szerette volna, de a fiúk nem igazán voltak kapók erre az ötletre. A dolog egészen addig húzódott amíg végül edzés helyett verseny lett a dologból s a fődíj nem más volt mint Monami egy pici csókja.

- Hogy mi van?!- Ugrott fel a lány a kanapéról mikor Kai sóhajtva kimondta a díjat.- Nem! Nem! Nem és nem! Ki van csukva! Pont a te fejedben formálódott meg ez az ötlet bátyó?! Most 2m-t süllyedtél a szememben.... - Mondta majd karba tette a kezeit és kissé félre fordította a fejét sértődötten.

- Hm.. Nem is rossz. Egy kis szende szűzike csókja~ - Vigyorodott el Axar majd felállt, magabiztos pózt vett fel majd villantott fehér fogsorával egy amolyan ''lányokmostelélveztekasexységemtől'' mosolyt Mona felé.- Már kenheted fel a vörös rúzst cica mert a csók az enyém lesz!

- Na állj csak meg, én is itt vagyok. - Nézett fel Castiel majd a két fiú mikor összenézett szinte szikrák pattogtak közöttük.

- Érdekesnek hangzik.. - Mondta Lysander majd felnézett Monamira.- ha nem bánod én is indulnék, legalább tesztelem az erőm, hogy mire is vagyok képes.

- Ebből a szempontból valóban érdekes a dolog.. - Gondolkozott el Leonardo majd Axarra nézett.- Én csupán azért mert kell valaki aki Axar fejét végre a földbe nyomja és letöri az egóját.

- Ezt most vegyem nyílt kihívásnak?! - Fordult Leo felé aki bólintott. A vöri lefagyott egy pillanatra majd tovább tartotta a magabiztos mosolyt.- Legyen, mindannyiótokat elfenekellek és Monamival az ölemben fogok rajtatok ülni! Muhahaha!

- Nem hagyom, hogy bármit is tegyetek vele. - Szólalt meg végre Zess a falat támasztva szokásához híven. Előre lépett majd egyik kezét csípőre tette.- Kizárt, hogy hagyjam, hogy egy magatokfajta perverz hozzáérjen Monamihoz.

- Lenyomunk! - Hangzott Castiel és Axar harcikiáltása szinkronban.

- Öm.. Ízé.. Fiúk... - Állt ott Mona kissé letörten majd sóhajtott és csak a fejét fogta.- Legyen.... - Csak nézte őket majd azt ahogyan Kai leállítja őket, hogy az energiájukat tartogassák a meccsre. - Miért érzem úgy, hogy én ezt még nagyon meg fogom bánni? - Hangzott el benen a kérdés majd mindannyian kimentek a kertbe. Kai létrehozott egy spéci kis csatateret, Monaminak külön hagyott egy emelvényt ahonnan tökéletesen láthatta az eseményeket. - Mint a középkorban. - Sóhajtott Monami majd felment oda és leült. A fiúk sorsot húztak, hogy kik fognak kezdeni.

- Akkor a párosok a következők. - Kezdte el olvasni Kai hangosan Monami mellől.- Lysander- Axar, Castiel-Leonardo, Zess pedig a végső csatában fog részt venni nehogy megölje a versenyzőket már az első menetben ^^'' - Zess bólintott majd félre állt, pontosabban felsétátált Monamiékhoz majd leült ő is egy székre.- Nos akkor Monami húzz egy cetlit, akiknek a neve rajta van azok fognak kezdeni a versenyen. -Kacsintott a húgára majd az húzott is.- Szuper! Az első páros Castiel és Leonardo!

- Csak keményen Leo. -Szólt oda Axar mire Leo csak egy jeges fuvallatot küldött felé finoman jelezve, hogy fogja be a picike kis csőrikéjét. Röviden kuss vagy megdöglesz. ( fő a kedvesség tudjátok)

- Akkor álljatok fel kezdő állásba és mikor meghalljátok a lövést mehet.- Bólintottak. Kai hátra pillantott.- Monami, számolj el 3-ig.

- 1.... 2.... 3.... - Ebben a pillanatban Kai meghúzta a ravaszt majd a meccs elkezdődött.

- Rajta! - Kiáltották el magukat.