26.füzet – Nem várt fordulat par 1 – Támad az ellenség

Bocsánat a rész késésért >~< Vígasztaljon titeket az, hogy ez lett a leghosszabb rész ami most kicsit brutálisra sikerült. próbáltam visszafogni magamnál az egyes jeleneteknél a kedvetekért :) Jó olvasást

 

- Rajta! - Kiáltották el magukat majd azzal a lendülettel egymásnak is estek, jó nagy port kavart az összeütközés. A két fiú egymásnak feszült. Castiel Karmai egyenest Leonardo pajzsába mélyedtek s próbált rajta áthatolni ami egyenlőre úgy tűnt lehetetlen feladat, de még bármi megeshetett hisz senki se tudta, hogy ki mire képes és, hogy mik a korlátai.

- Kiváncsi vagyok mit fognak előhozni magukból. - Vigyorgott karba tett kezekkel Kai elégedetten.- Sajnálom Mona-chan, hogy belekevertelek, de nagyon fontos, hogy lássuk ki mire képes mert akkor a gyengeségeiket lehet erősíteni és azok szépen lassan el fognak tűnni. - Majd rámosolygott. 

- Kitalálhattál volna mást is. - Mondta kissé vörösen majd csak figyelte őket.- Csak úgy árad belőlük az erő..

Bólintott.- Pontosan. És képzeld el, hogy ennél vagy 5x annyi van bennük, ebben biztos vagyok. Nem, Zess? 

- Hm... Úgy néz ki.. Nem tudom pontosan megmondani, de szerintem nem is baj, így sokkal élvezetesebb lesz leverni a végső ellenfelet. - Mondta lazán majd hátradőlt s kezeit tarkója alá tette, teljesen kényelembe helyezte magát.

- Micsoda magabiztosság van benned. Hm~ Mi lesz ha mégis veszítesz? 

- Kizárt. Nem hagyom. Meg aztán ilyen kis selyemfiúk ne próbálgassák a szárnyaikat mert a végén kedvem támad majd megenni őket desszertre Mona mellé.

- He?! - Kapta fel a lány a fejét.

- Csak vicceltem. -Mosolyodott el Zess majd Monamira nézett kedesen aki picit elpirult majd tovább figyelte a fiúkat. 

Castiel szinte félig átváltozott, hatalmas erő tombolt benne, energiában sem szenvedett nagyon hiányt. Szemeiben égett a harcolni vágyás és a győzni akarás. Leonardo sem hagyta magát, az erősebb technikáit vetette be a farkas ellen ami néha még be is vállt, hogy lelassítsa, de sosem tartott 3 percnél tovább. - Honnan van ennyi ereje és kitartása? Már tele van sebekkel! - Nézett végig Leo miközben futott egy félkört a pálya szélén. Hirtelen Castiel elvigyorodott majd egy pillanatra eltűnt a pályáról, vagyis csak Leo szeme elől. Az lefagyott majd mire észrevette a vöröst mrá túl késő volt és telibe kenyalta a támadást. Castiel olyat belerúgott a srác gyomorszájába, hogy az végigcsókolta a fél pályát. Kai füttyentett, Axar teljesen le volt döbbenve, nyelt egyet. - Micsoda ilyesztő erő.. - Lysander sem ismert rá Castielre, de mikro meglátta tekintetét elmosolyodott, Zess csak lenézően nézte mint eddig, Monami szája résnyire nyitva maradt. Castiel magabiztosan beállt a pályán majd Leonardot figyelte.

- Ha nem állsz fel 30 másodpercen belül támadok, de akkor tuti nyerek. - Mondta nyugodt hangon, mindneki meglepetésére még csan nem is lihegett, szaporán se vette a levegőt, semmi se változott. Olyan mintha még csak most kezdődött volna a mérkőzés közöttük. Eközben Leo mocorgott majd lassan feltápászkodott. A farkas felé fordult majd megtörölte szája szélét.

- Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem sikerült meglepned... De... - Ekkor a háta mögé került. - Enyni még édes kevés ahhoz, hogy egy olyan nagy hatalmú mágust leverj mint én. - Majd a levegőben megcsillant valami. Apró jégszilánkok majd a következő pillanatra már Castiel testét egy hatalmas jágtömb vette körül ami teljesen megbénította illetve megfagyasztotta.- Díjjazom a kitartásod.

- Meglepő fordulatok sorozata, érdekes kis meccs. - Nézte izgatottan Kai az eseményeket s közben néha Monamira pillantott figyelve a lány tekintetét és reakcióját. Mikor Zessre nézett és látta, hogy szinte alszik sóhajtott. - Nem vártam mást tőled Luka.. Nem hazudtolod meg magad. - Majd újra a pályára tévedt a tekintete.

Pár perc múlva a jég megrepedt méghozzá nem is kis hanggal. Leonardo odakapta fejét majd már csak a szilánkokat látta maga körül elsuhanni, kék szemei most kikerekedtek s a döbbenet lett urrá rajtuk, teljesen lefagyott. - Hogyan?! - Hangzott el benne a kérdés majd meglátta Castiel vigyorát mely magabiztosságot sugárzott, szeméből ki lehetett olvasni, hogy most ő fog nyerni, nem habozott, a következő pillanatban már a vörös leterítette a fiút és kezeit hátra húzta és úgy tartotta lefogva a fiút. Mindenki csak állt némán és azon merengett, hogy mi is történt az elmúlt másodpercekben. 

- Csak mert új az erőm még ne becsülj le, halálisten. Én sem töltöttem minden időm lustálkodással és ezt java részt azért neked is köszönhetem. Ha az első átváltozásom estéjén nem tömöd tele a fejem azokkal a dolgokkal lehet hagytam volna a fenébe az egészet, szóval kösz haver. - Majd oda hajolt hozzá.- Csak azt nem értem, miért hagyod magad... Tudom én, hogy lenézel meg minden, de attól még játszhatnál fair módon is.

- Nem értem miről be--

- Te vagy a halálistenek között majdnem a legerősebb mágus, mégis egy újonc vérfarkas lever akinek szinte a harcban alig van tapasztalata, ha azt mondom, hogy nincs talán úgy a legigazabb a dolog. - Erre leonardo sóhajtott.- Nos ?

- Csak látni akartam az erőd, meg aztán nekem nem kell a lány csókja, sem egyéb mása.. Ez inkább neked fontos és ezért is vetted annyira komolyan nem? Mert volt motívációd, volt miért, kiért küzdened és ez erőt adott, nem? - Pillantott rá hátra. A farkaskoma csak meglepetten nézett rá, kissé zavarba jött majd újra úgy hajtotta le fejét, hogy vörös tincsei eltakarják arca egy részét.

- Elképzeltem azt amit mondtál akkor... Meg felidéztem azokat a képeket mikor Monami bajban volt és egyedül volt. Valakinek mindig mellette kell lennie mert egymaga semmire se képes, vagyis.. Csak önvédelemre nem képes. Ha nem figyelek rá már nyakig benne van a pácban.. - Morogta mire Leonardo halkan nevetett.

- Én tovább engedlek, de még előtted áll 2 ellenfél a nyereményig. Mindent bele. 

Bólint.- Jah. - Eközben midnenki csak őket nézte, hogy most mi a rákot csinálnak azok ketten a pálya közepén abban a kissé ciki és érdekes pózban. Kai krákogott egyet majd tapsolt kettőt.

- A-Akkor Castiel jutott tovább és Leonardo kiesett. Szép volt srácok. Akkor csüccs és jöhet a következő páros! Axar, Lysander! Álljatok be a kezdő helyekre! - A két fiú lejött a pályáról. Mikor Castiel és Lysander elment egymás mellet lepacsiztak mosollyal az arcukon, ám mikor Leonardo elemnt Axar melelt semmi sem történt. A feketeség halál nyugodtan elment Axar mellett aki viszont még utána is fordult kicsit. Látva, hogy hiába sóhajtott majd beállt Castiel helyére.- Mona-chan.

- 1.... 2.... 3.... - A lövés újra elhangzott és kezdetét vette a második forduló.

Axar abban a pillanatban előhívta két lándzsáját és ellenfelének rontott aki szintén nem vette könnyen a dolgokat s komoly tekintettel ő is rohamra indult. A lándzsák vége tűzben égett, szinte lehetett érezni a furcsa aurát melyet Axar árasztott magából, tekintete is tűzben égett, úgy látszott nem volt teljesen önmaga. Vele ellentétben Lysy nyugodt és megfontolt volt, nem pocsékolta el csak úgy az erejét, ügyesen építette fel édekezéseit és támadásait, próbált mindig Axar előtt egy lépéssel járni, ám ez nem ment mindig neki hisz a fiú volt, hogy igen csak meglepte. Mindenki figyelte a mozgalmas küzdelmet mely teljesen más volt mint az előbb, itt látszott, hogy mindkét ellenfél igen erős és képzett, mintha kissé tudnák is, hogy mire fog készülni a másik, szóval változatos támadásokat és védéseket alkalmaztak.

- Ijesztő.....

- Hm? - Pillantott Zess fél szemmel Monamira akin látszott, hogy meredten figyeli a meccset.

- Axar tekintete... Ijesztő.. - Mondta hankan majd tekintete Lysanderre vándolot.- Lysander meg nagyon nyugodt. Teljesen egymás ellentétei a harcmezőn. 

Ekkor Zess kezét Mona vállára tette.- Nem kell aggódnod, ha annyira elfajulnának a dolgok majd szétszedem őket, rendben? Nem lesz baj. - Erre a lány felé fordult kissé majd bólinott.

Ekkor egy nagyobb robbanás rázta meg az elmelvényt amin ültek, a szél csak úgy kavarta a port, szinte semmit se lehetett látni a két fiúból, csak a hangon szűrődtek át a vastag porfelhőn. Percekkel később a porfelhőt a két fiú ereje oszlatta szét. Axar teste vörösen izzott, lába alatt ott világított a mágikus köre mellyel képes volt megnyitni teljesen erejet illetve előhívni segítőit vagy egyéb nagyon támadásokat létrehozni. Lysander körül is zöld fény keringett, lába alatt a zöld köre szinte égette a talajt. Csak álltak miközben farkasszemeket néztek egymással majd mire Kai szólni akart egymásnak estek nem kis erővel ám mikor elhaladtak egymás mellett nem lehetett semmit se látni. Monami figyelt majd felpattant a székről akkora erővel, hogy az feldőlt.

- Lysander! - A fiú szemei kikerekedtek, mellkasán most vált láthatóvá a vágás ami így első ránézésre elég mély volt. Vért köpött majd a földre esett. Castiel mit sem törődve a szabállyal amit megbeszéltek berohant a pályára a vámpírhoz. Kai átugrott a korláton majd ő is odaszaladt.

- Lysander! - Térdelt le mellé Castiel majd lassan a hátára fordította a fiút, teljesen lefagyott mikor látta a sebet melyet Axar lándzsája okozott.- Lys...

- Nyugi, nyugi, nincs semmi baj. - Ült le mellé majd ő is megtanulmányozta a sérülést. Hátra pillantott.- Zess, hozd ide Monamit.

- Mi? - Nézett Mona a fiúra aki felé fordult majd egy könnyed mozdulattal megragadta a derekát és felkapta majd egy ugrással szinte már ott is voltak.

- Monami.. - Nézett rá bátyja mire a lány castiel mellé ült majd két kezét Lysander sebe fölé tette, kezei felfénylettek majd egy kis idő múlva a seb elkezdett begyógyulni. Pár perccel később már csak a ruha foszlása mutatta a seb hosszát és szélességét. Mona erősen koncentrált, hogy mindent vissza tudjon állítani az eredeti állapotára.

- Mona.. - Nézte csodálkozva Castiel a lányt kinek teste is lassan fényleni kezdett.

- Ez Mona-chan gyógyító ereje. Képes teljesen visszaállítani a testet a sérülés előtti állapotára így utána olyan mintha mi se történt volna. - Mondta mosolyogva Kai.

- Értem.. - Mondta a vörös majd csak figyelt. 

Mona kissé megremegett, lassan leengedte a kezeit.- Pihennie kell, picit fog neki fájni egy ideig.. - Mondta majd hátra akart dőlni, de nem volt mögötte senki, Castiel is az utcsó pillanatban kapta el. A lány felnézett rá.- Bocsánat...

Megrázta a fejét.- Jól vagy? 

- Megyek felviszem kicsit, majd valaki segít neki, hogy rendbe jöjjön.. - Ment oda Zess majd lehajolt érte és ölbe vette.- Kapaszkodj belém erősen oké? - Majd felállt.- Ti folytathatjátok addig, egy perc és jövök. - Indult el vele a kastély felé.

- Jól vagy Zess, igazán nem kell fáradnod azzal, hogy felviszel. - Nézett fel rá majd mikor látta tekintetét picit pirosan félre nézett. Némán mentek fel majd kis idő múlva.- Kérdezhetek valamit? 

- Aha. - Ment tovább. Idő közben már bent voltak és a hosszú lépcsőn baktattak fel.

- Ízé... - Kezdte el összerakni magában a szavakat, hogy értelmes mondatot köpjön ki ahelyett, hogy fullra beégne a srác előtt. Nem nagyon akart rákérdezni a dologra, de egy ideje már nagyon zavarta őt.- Hogy is mondjam...

- Úgy, hogy értsem. Mármint ha nem megy annyira a dolog, akkor írd körül.

- Hm... Nos.. Tudod elég sokat gondolkoztam azon, hogy te.. 

- Én? 

- Csak azon gonlodkoztam, hogy neked volt-e valaha már olyan érzésed, hogy.. - Sóhaj.- Volt már valaki akihez nagyon közel kerültél vagy szerettél volna? 

- Hm? Miért kérdezed? - Tette le az ágyra majd sóhajtott.- Figyelj, szerintem az ilyen lelkizéseknek nem most jött el az ideje. Ha szereted a vörit csak nyögd ki neki, nem hiszem, hogy nagyon ellenkezne a dolog ellen.. - Mondta majd félre nézett.- Meg ha tényleg fontos ez ne az én véleményem kérd ki hiszen.. - Fordult el majd jobb kezével eltakarta az arcát.- Én csak egy démon vagyok.

- Én nem... - Erre Zess picit felemelte a fejlt majd amint megjött a szobalány ő azonnal kiment.

Castiel hosszasan nézte őket majd mikor Lysander megpróbált felülni odafordult hozzá.- Minden okés Lysy? 

- Mondtam már, hogy ne hívj Lysy-nek, nem vagyok lány... - Mondta morcos hangon majd felült, kissé felszisszent majd a mellkasára nézett.

- Holnapta kutya bajod! - Vágta hátba vigyorogva Kai a hófehérkét mire az halványan elmosolyodott.- Na, ha már mosolyogsz az már azt jelenti, hogy biztosan megmaradsz! Klassz mi? Na gyere, lassan indul a kövi menet.

- Au! - Hallatszódott a fájó hang és hozzá egy nagy csattanás mire a földön ülő fiúk odafordították fejüket a hang irányába.- De azt mondta minden erőmet használhatom, ezért igazán nem kéne leszidnod Leo!

- Idióta! Tudod, jól, hogy ők még csak kezdők és nem tudják még használni az összes erejüket! - Majd kapott mégegyet a másik oldalra, nehogy a végén eldőljön. (fő a szimmetria!)

- Na de.. - Majd félre nézett és sóhajtott, bólintott.

Idő közben Lysandert levitték a pályáról és hagyták had pihenjen, Leonardo ott ült mellette és beszélgettek. Axar és Castiel megvárták amíg Zess visszajön a pályára, hogy szemmel tudja követni az eseményeket. Bár igazából ez Kai ötlete volt mert tudta, jól, hogy a fiú hogyan reagálna a dologra. A végén még azt mondaná, hogy csalás történt és szépen lecsapná mindkét fiú fejét szépséges fekete kardjával. (mert Zess egy igencsak kedves személy ^^) Mikor a szöszi meglátta a démont jelzett, hogy kezdhetnek. 

- A vámpiri megmarad? 

- Meg, Monami szinte mindent begyógyított a mellkasán, csak fáj neki azért az ütés, a kisebb horzsolásai meg hamar eltűnnek majd. - Mondta Kai miközben az elkezdődött küzdelmet nézte.- Hogy van Mona-chan? 

- Nem kell aggódnod miatta. - Ült fel a korlátra majd csak Castielt szugerálta. Látszott a tekintetében, hogy valami nincs rendben, de Kai nem akart rákérdezni azzal az okkal, hogy nem rá tartozik.

A két fiú lent keményen harcolt, kicsit se fogták vissza maguka, sőt, hogy egymást spanolják egyfolytában beszólogattak egymásnak amin a szöszke a végén már sírva röhögött és csapkodta a korlátot miközben levegőért kapkodott. Lysander és Laonardo csak sóhajtottak "komolytalanok". Már vagy 1 órája mehetett folyhatott a harc, már mindketten alaposan kifáradtak, de még minig álltak a lábukon és azt figyelték, hogy a másik éppen mikor fog megmozdulni. Zess épp be akart valamit szólni mikor a pályára egy hatalmas energia gömb zuhant és szép kis rumlit csinált. A levegőben Azer állt csípőre tett kézzel és elégedett vigyorral, ruháját és szoknyáját fújta a szél.

- A fene, picit mellé ment.. Pedig azt hittem 2 kölyök lesz egy csapásra. 

- Castiel! Axar! - Kiálltott fel Kai majd átugrott a korláton le a pályára, hogy megnézze a srácokat, ám meglepetésére leonardo állt ott és épp egy védőburkot tartott fent a fiúk körül így azok nem sérültek meg.- Minden oké? 

- Fogjuk rá.. - Mondta Castiel, Axar is bólintott, hogy segáz.

- Mázlitok van, hogy gyors vagyok. - Mondta Leo simán majd leengedte a burkot és egy nagyobb jeges fuvalattal eloszlatta a hatalmas porfelhőt, hogy lássanak is valamit. Azer és Zess már nagyban összeütköztek.

- Mondtam.. Ha meglátlak a környéken megöllek.

- Juj, micsoda kemény szavak.~ Ne legyél ilyen ellenséges, hisz ugyanolyan démon vagy mint én, ha már mást nem is nézel. - Mondta majd elvigyorodott és kitért előle, a lenti fiúkra támadt.- Az olyan porcicáknak mitn ti létezniük se kellene! - Majd egy villám söpört végig köztük.

- Igyekezz Hellie! Monami kisasszony nem érzi jól magát, Zess arra kért minket, hogy segítsünk neki valahogy. - Kiálltott Godai a lánynak aki éppen lent volt a konyhán és szorgosan főzöcskélt a többiekkel együtt.

- Egy pillanat! - Válaszolt majd a kész ételeket tálakba tették és már most elindultak, hogy felszolgálják őket.- Kitesszük az ebédet és megyek!

- Megcsináljuk helyetted Hel, menj csak nyugodtan, a végén Godai nagyon márges lesz rád. - Mondta neki Jenai az egyik szakács mosolyogva mire a lány bólintott és már ment is fel a lány szobájához.- Ejj, ejj.. Ez a lány mindig olyan szétszort mint a fene. - Mondta a fejét csóválva a férfi majd nekiláttak a terítésnek mikor az egyik felszolgló nő felsikított és összeesett.

- Maya! - Rohant oda egy másik szolgáló, letérdelt mellé majd mikor látta, hogy vérben fekszik a nő elhátrált. Hirtelen erős fájdalmat érzett a mellkasán majd mikor lenézett látta, hogy egy kard furódott bele.- Mi....? - Majd előtte termett egy férfi.

- Elnézést. Az hiszem ez az enyém.. - Fogott rá a kardra majd lazán kihúzta belőle, a vér szinte mintent beterített. Mikor megfordult elmosolyodott.- Mekkora szerencse, mint itt vagytok. - Majd nagy lendülettel megindult és sorba kaszabolta le őket, hatalmas vérfürdőt rendezett, az egyész étkező véres volt, még a plafon is.- Mekkora mocsok.. - Rúgott bele az egyik holttestbe.- Kellett nektek futkározni mint a patkányoknak.. - Majd szeme megakadt Hellie-n aki az ajtóban állt ledöbbenve.- Ohh.

Felsíkított. - Godai! Godai! Godai! - Szaladt fel a lépcsőn, de lábai nem akartak úgy mozogni ahogy ő akarta, többszőr elbukott a lépcsőfokon.

- De hangos vagy. - Jelent meg mögötte.

- Ne.. - Nézett hátra, a félelem teljesen eluralkodott rajta.- Kérem ne.. Én nem mondom el senkinek.. Kérem!

- Idegesítő vagy. - Azzal egy laza mozdulattal elvágta a torkát és így az a helységet is kifestette. A lánytól elvette a vizes kendőt majd megtörölte vérben ázó karját.- Remélem Reiga is hamar végez ha már rám hagyta a piszkos munka ezen részét. - Majd ahogy végigjárta a kastélyt úgy ölte meg az alkalmazottakat, a végén csak annál a körnél várakozott ahol megérkeztek.

- Jobban érzi magát kisasszony? - Kérdezte kedvesen Godai miközben kinyitotta a nagy ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő.- Higyje el, hamarosan jobban lesz, szerintem csak éhes lett. 

- Lehet. Bár az igazat megvallva jól érzem magam, Zessnek si mondtam, hogy semmi szükség rá, hogy felhozzon, de egyszerűen nem akart letenni így nem volt más választásom. - Mondta majd csak ült az ágyon.

- Biztos csak aggódik a kisasszony miatt. 

- Nem tudom, egészen furcsa mostanában..

- Szerelmi vita? 

- He? - Vörösödött el Monami hirtelen mire a komornyik nem tudott elnyomni egy vidám mosolyt. - N-Nem! Semmi ilyesmi nem történt. Ez csak...

- Bocsásson meg, de szerintem ez az. Talán maguk nem veszik észre, de szerintem a kívülállók közül mindenki tudja, hogy hogyan éreznek egymás iránt. - Majd odasétált hozzá és elkezdte feladni a lány lábára csizmáját.

- Igen? Zess... Hogy érez szerinted?

- Szerintem? Hm.. - Fűzte a csizma fűzőjét.- Én úgy vettem észre, hogy elég mély érzéseket táplál maga iránt, de valahogy nem találják a közös hangot. Ez lehet Castiel urfi miatt is, hisz ő ugyanolyan erős érzésekkel mutatkozik mint ő.

- Értem. - Mondta olyan semleges hangon majd csak azt figyelte ahogy Godai fűzögeti a jobb lábán lévő csizmát.

- Ne legyen így letörve, ha eljön az idő biztos a megfelelő fiút fogja választani. - Mondta kedvesen majd a másik csizmát is megcsinálta.- Kész is van. Kényelmes? 

Bólintott.- Köszönöm.- Majd felállt.

- Ha szabad megjegyeznem nagyon szép kisasszony.

- Túlzásokba esel Godai. - Mosolygott.- Hanyagoljuk a kisasszonyt, hívjon Monaminak.

- A-Azt nem elhet.. - Nézett félre picit zavarba jött.- Az alapvető tisztelet a komornyikoknál. -Hirtelen nagyobb széllöket áramlott be a szobába majd az ablakban megjelent egy köpenyes alak. Mikor a komornyik meglátta maga mögé húzta a lányt és védelmezően állt be.- Ki maga és mit keres itt? 

- Milyen rég láttalak Godai, egészen remek komornyik lettél, még a szabályokat is komolyan veszed, tisztára mint ha az öreget hallanám. - Mondta a férfi.

- Maga....?! - Komolyabb lett az átlagosnál.- Felszólítom a távozásra! Ha nem tenné sajnos magam kell kitennem a szobából és együttal a birtoktól.

- Nem lennél rá képes. De midnegy, nem veled van tárgyalni valóm hanem a mögötted álló személlyel. - Indult el feléjük. Mivel nem akart megállni Godai igét kezdett el olvasni de hasztalan volt, a férfi hamar kitért előle és komoly csapást mér ellenfelére aki átrepült a falon és a folyosón landolt.- Nos.. - Fordult a lány felé majd levette a köpenyét, fekete haja kissé rendezetlen volt, de még így is jól nézett ki (ismertek na). Mikor Monami szemébe nézett a lány hirtelen nem kapott szikrát.

- Veled már találkoztam! Te voltál az a srác....

- Örülök, hogy emlékszel rám. Had mutatkozzak be rendesen. A nevem Reiga, azért jöttem, hogy magammal vigyelek és a segítsek neked kordában tartani az erőd, valamit megtanítalak arra is, hogy hogyan használd. - Hajolt meg előtte majd továbbra is figyelte a lány tekintetét.

- Ez mind szép és jó, de nem igazán szeretnék veled menni, még az ablakig sem. - Mondta őszintén majd hátrébb lépett, de Reiga újra előre. 

- Nem kell félned tőlem, Kai tudja, hogy velem jösz, hisz nagyon régi barátok vagyunk. - Mondta az arcán egy kisebb mosollyal, ám ez sem győzte meg a lányt ami a végén ahhoz vezetett, hogy elment az idő és Godai magához tért, nagobb igét olvasott fel ami nagy robbanást idézett elő.

Azer élvezte a harcot, élvezte, hogy senki se bírja leverni, vagyis inkább elkapni. Zess és Kai hiába fogtak össze nem mert nagy erőt használni a többiek és a kastély épsége miatt. Mikor hallották a hatalmas robbanást a kastély felől Zess rögtön menni akart. Azer elé akart vágni, de Kai épp lekötötte.

- Szóval neked csak le kell foglalnod minket igaz? Kár, hogy mi sokan vagyunk, te meg nem tudsz osztódni! - Majd újra támadt Kai.

- Ne becsülj le! - Kiáltotta el magát.- Tüske vihar! - Irányította a fiú felé a többezez türkét. Zess bízott bennük, hogy nem lesz bajuk így ment tovább a kastély felé - Monami szobája felől jön a nagy füst.. Monami! - Igyekezett ám útját állták.

- Ennél nem mehetsz tovább. 

- Luze?! - Döbbent le majd gondolkodás nélkül kardjával nekirontott így újabb testvérharc vette volna kezdetét ha Reiga nem jelenik meg karja alatt Monamival.

- Itt végeztünk. Azer, Luze, ne pocsékoljátok az időt! - Mondta nyugodt mégis komoly hangon nekik mire a két démon hirtelen mellette termett.- Azer, nyiss kaput.

- Azonnal engedd el Monamit! - Kiálltott fel Kai majd neki rontott.

- Igazán szeretnék veled társalogni, hisz úgy is nagyon rég láttalak, de halaszthatatlan dolgom van, meg aztán.. Nem illik megvárakoztatni egy hölgyet. - Mondta majd amint megnyílt a kapu hátatfordított nekik és elindult.

- Reiga! - Jelent meg mögötte mire a férfi megfordult és egyből támadást indított, egy éles hegyes jégdarab fúródott a szöszi hasába, majd még egy és még egy. Hátra pillantott rá.

- Most sem voltál elővigyázatos.. - Mondta hűvösen.

Kai vért köpött majd megragadta a férfi köpenyét.- Ereszd e-- Ekkor még egy furódott bele a testébe majd lassan elengedte a köpenyt és eszméletét vesztette, zuhanni kezdett lefelé.