29.füzet - Tehetetlenség 2 - Elrejtett érzések, semmilyen csata

- Kíváncsi vagyok mit fogsz tenni, ha megtudod mi is történt a te drága hófehér hercegnőddel akit te annyira imádsz. - Ekkor Reiga elmosolyodott majd a pohárban lévő vér megfagyott.- Remélem elég szórakoztató lesz számomra, hogy kezdetét vehesse utána a végső játék. - Ekkor felállt majd elengedte a poharat mely apró darabokra tört szét.- A trónért és az angyalért.
Rálépett a szilánokra majd az épület egy teljesen másik szegletébe ment mely valamennyire el volt szeparálva a nagyobb épülettől. Csupán híd vezetett oda amin vagy 3 perc átérni egy jó kis séta tempóban.  Reiga a híd végén a nagy fa ajtó előtt meglállt majd intett az ott álló két alacsonyabb rangú démonnak, hogy örködjenek jobban. A két démon fegyverét készenlétre fogta majd beengedték a mesterüket s utána be is csukták az ajtót majd felállítottak egy védő burkot. Az előcsarnokban csend volt, a rózsák amik a járda mentén nőttek nagyban virágoztak és illatoztak, egészen hangulatossá tették a helyet, főleg a nagy ablakokkal amin volt vööses fény szűrődött be. Megállt majd két rózsaszín virágot leszakított melyek a rózsák között nőttek majd tovább ment és a második ajtón is átment, ott is megerősítette a védelmet 3 védelmező kő szoborral melyek élettel voltak felruházva. Mikor belépett a szobába rögtön az ágyra nézett. Hosszú fehér tincsek lógtak le róla néhol s mikor a beáramló levegő meglebbentette az ágyat takaró fátyolt láthatóvá vált az ott fekvő lány, úgy tűnt mintha aludna. Reiga odament majd leült mellé az ágyra majd a két virágot a hajába tűzte, közben végigsimította az arcát, tekintetében kavarogtak az érzései. 
- Milyen szép is lenne, ha örökre itt feküdnél egy hosszantartó álmot álmodva, örökre itt.. Velem.. - Mondta halkan majd kivette a kezéből a csokrot és maguk mellé rakta. Megfogta a lány kezét majd saját arcához emelte, lehunyta szemeit.- Bárcsak rám is úgy tekintenél mint arra a romlott lelkű démonkirályra... Ha újra az a törékeny kislány lennél aki.. - Akkor lenézett a lányra aki ébredezni kezdett. Meglepődött majd újra felvette fagyos külsejét.
- Luka...? - Kérdezte halkan Monami ám mikor meglátta, hogy Reiga ül mellette egy percre levegőt semkapott.
- Engem ne keverj össze azzal a fattyúval kérlek, ez sértő mindkettőnkre nézve, Monami. - Mondta majd elengedte a kezét és csak fagyos, komoly tekintettel fürkészte a lány arcát aki csak nagy szemekkel nézett rá. Hirtelen a lány felült majd mindkét kezével megfogta gyengéden a fiú arcát.
- Te... - Majd ekkor erős, szúró fájdalom nyilalt a mellkasába amitől hirtelen el is engedte majd mellkasához kapott. 
- Hé. - Szólalt meg nehezen majd sóhajtott, elkapta a lány vállát majd az ölébe húzta, bal karjával megtartotta amíg a jobb kezét a lány mellkasára tette majd hűsíteni kezdte amitől a lány fájdalma lassan elmúlt.- Jobb lenne, ha nem csinálnál túl hirtelen mozdulatokat, a tested nincs olyan állapotban, hogy ezeket bírja, szóval csak feküdj itt és pihenj, várd ki az időt amíg a régi leszel.
- Mégis mi történik ? Minek hoztál engem ide, Reiga? 
- Ha eljön az idő megtudod, addig maradj itt, különben beláthatatlan dolgok fognak történni. - Mondta majd csak nézett le rá. Hosszú ideig csak nézték egymást majd Reiga elengedte és rá dobta a takarót.- Pihenj addig amíg nem jövök vissza.
- Ne fuss el a válasz elől! - Kapta el a kezét, de a fiú elcsapta azt, félelmetes tekintetével hátra pillantott rá.
- Ha nem maradsz nyugton kénytelen leszek olyan tenni amit lehet később még én magam is megbánok, nem ám te. - Mondta majd mikor látta, hogy a lány lehajtja a fejét és bólint kiment.- Senkit se engedjetek át ezen az ajtóm rajtam kívűl, még Luze-t és Azar-t is küldjétek el, valamint.. A lány sem jöhet ki onnan! - Mondta komoly hangon majd elhagyta az épületet és visszament.
 
Zess~ Luka
 
- Monaminak ebben a valamiben kell lennie azzal a féreg Reigával együtt.. - Morogta majd elindult célirányosan az épület felé. Útját nehezítették kissé az őt feltartására küldött alacsonyragú démonok, de könnyedén átjutott rajtuk pár csapással, csak ölte a fattyakat és közeledett a bejárat felé. Mikor sikerült átjutnia rajtuk berohant az épületbe majd Monami jelenlétét próbálta érzékelni, de nem találta. ~ Biztos védőburok alatt van.. ~ Gondolta majd elindult egyenesen majd látott egy fehérruhás nőt kinek a fejét egy fehér fátyol volt.
- Luka.. Luka.. Merre vagy? - Kérdezte a nő majd mikor megfordult a fátyol alól kivillantak arany színű szemei. Mikor ezt a démon meglátta rögtön felé rohant.
- Monami! - A lány összerezzent majd futni kezdett.- Állj meg Mona, én vagyok! - Nyúlt utána, hiába mondogatta, hogy ő az a lány csak rohant majd egy terembe menekült, Zess meg ment utána. 
- Monami.. - Mondta Reiga a trónjának táaszkodva majd elmosolyodott és a kezét felé nyújtotta, hogy jöjjön oda hozzá. 
- Monami ne tedd! - Mondta a démon. A lány hátra nézett a fiúra amjd felrohant azon a pár lépcsőfokon Reigához majd megölelte. Lukának több se kellett ahhoz, hogy lefagyjon, egyszerűen nem tudta hova tenni a dolgokat, csak állt döbbenten és nézte őket döbbenten.- Mo...na...mi..
Ekkor Reiga nevetni kezdett mit próblt kissé visszafogni.- Ez de röhejes. Most komolyan, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű kis trükknek be fogsz dőlni, te idióta! - Majd előrántotta kardját és komoly csapást mért az előtte álló lányra kinek vére mindent befestett, még Reiga köpenyét is. Hátra esett majd testét Luka kapta el aztán hirtelen a lány testét elfújta egy kisebb szellő.- Túlságosan is az érzelmeidre hallgattál és szépen bele sétáltál a csapdámba. 
- Szégyen, hogy a bátyám vagy. - Mondta az előtte álló szeméyl akiről kiderült, hogy nem is Reiga hanem maga Luze. 
- Te ?! - Állt fel Luka majd komolyan nézett rá.- Hol van Monami? 
Vállat vont.- Jelenleg Reiga társaságában valahol, mostanában a mester igen csak sok időt tölt vele a lány számára fenntartott szobában. Ki tudja mi megy ott, hiszem az őrök senkit se engednek be oda, főleg ha Reiga bent van. - Mondta majd elmosolyodott.- A többit a fanáziádra bízom fivérem. - Ekkor Luka erősen rámarkolt kardjára majd Luze-nak rontott. 
- Akkor ez azt jelenti, hogy előbb rajtad kell átjutnom..!
- Csak szeretnél! - Majd a két kard összecsapott, a két fiú egymásnak feszült. 
Fent az emeleten a díszoszlopoknál egy alak állt, onnan figyelte a fivérek harcát. Juna nézett le rájuk komoly arccal majd tekintete megakadt Lukán, jó ideig nézte majd kezei ökölbe szorultak. Nagyon szívesen hátba támadtavolna a fiút, de nem tette, mert tudta, hogy akkor a valódi mestere, Luze mérges lenne rá amiért segített neki. Hirtelen eltűnt majd egy másik folyosón jelent meg, egyenesen Reigával ment szemben.
- Reiga mester.. - Szólította meg mirő a fiú felnézzet a nőre, tekintete komoly és fagyos volt mint mindig, lenéző pillnatás vetett rá.
- Mondjad, mit szeretnél, Juna? 
- Luka Crosszeria megérkezett, jelenleg Luze Crosszeriával harcol a trónteremben.
- Mit keres ott Luze?! - Kérdezte kissé ingerülten, de azért próbálta visszafogni magát. A lány kissé öszerezzent, hallgatott.- Utoljára kérdezem.. Hogyan keveredett oda Luze? - Mivel nem kapott válszt hirtelen elkapta a lány nyakát majd a falhoz nyomta.- Nem hallom a választ...!
- Re-Reiga mester... - Köhögte mire a férfi erősebben szoríotta torkát, a lány szabadulni próbált, levegőért kapkodott.- Luze mester... Magának adta ki magát és egy.. illózióval a trón terembe - Köhög.- csalta a testvérét.. Luka követte Monamit majd--- Ekkor Reiga elengedte mire a lány össze esett, négykézláb térdelt a földön és köhécselt, levegőért kapkodott, felnézett rá.
- Ezzel kellett volna kezdened, te ostoba! - Azzal elrántotta fölötte a köpenyét és sietős léptekkel tovább ment a trónterem felé. 
 ~ Ez a férfi.. Nem démon, nem is halandó, nem is isten, mégis hatalmas erővel bír, képes mindenkit a puszta tekintetével behódolásra bírni. Hiába kutattam utána, semmit se találtam a múltjáról, egy férfi aki csak úgy megjelent a sötétségből hatalmas erővel és egy mágikus könyvel amit sokan úgy emlgetnek, hogy holtak könyve. Vajon mik a céljai...? ~
 Nézett utána Juna miközben ezek a dolgok kavarogtak benne majd feltápászkodott és kinézett az ablakon, a holdat nézte.
- Vajon mindent el fog majd nyelni a vörös..? - Kérdezte halkan majd az ablaknak nyomta homlokát. 
~~~~~~~~~~~~~~~
~ Azt mondta, hogy maradjak itt, de nem akarok, tudom, hogy készül valamire ami kicsit sem lesz jó.. Olyan szívesen kisurrannék innen ha nem fájna így mindenem. Szinte ég a testem, csak tudnám mitől.. ~ Feküdt az ágyon Monami majd a lepedőbe markolt. Hirtelen felfigyelt a nagy energia változásokra, az ajtó felé pillantott.
- Ez az energia.. Luka itt van? Akkor biztos a többiek is eljöttek.. - Majd megpróbált felkelni, de nem ment neki.
- Felesleges próbálkoznod. -Jelent meg Azer az ablakban karba tett kezekkel, vörös haját fújta a szél. - A jelenlegi állapotodban csoda, hogy még magadnál vagy. - Felé pillantott.
- Mi történik velem?
- Hogy micsoda? Hát nem tudod? Ejnye.. Most ébred fel benned az az arő amire nekünk szükségünk lesz, mondjuk nagyon örülnék neki, ha túl is élnéd a folyamatot, egy halottal igen nehéz lenne megcsinálni a ceremóniát. - Monami hallgatott majd lehunyta szemeit.
- Itt van, ugye?
- Persze. Eljött érted, hogy megmentsen mielőtt meghallsz, csak az a bökkenő, hogy nem fog neki sikerülni, Reiga mester mindennel számolt, olyan biztonságban vagy itt, hogy Luka le fog tenni rólad, vagy pedig addig küzd ameddig ő maga el nem esik csata közben.
- Mire kellenék? Hisz nem tudom használni az erőm, sőt, néha irányítani is alig tudom. - Mondta majd látta, hogy Azer komolyan és gyilkosan néz rá.
- Most komolyan nekem akarsz nyavalyogni?!
Ekkor csend lett, mintha a levegő is megfagyott volna. Mona csak nagy szemekkel nézett rá majd belátta, hogy s iránkzással nem megy semmire, a sarkára kell állnia és tennie kell vaalmit, de nagyon nagyon gyorsan mielőtt még valami olyan történik amit később már nem tud helyre hozni. Azer osztotta neki az észt, ám tök feleslegesen mivel Monami nem figyelt rá. ~ Kai, Luka, Castiel, Lysander, Axar és Leonardo mind azért törték magukat, hogy vigyázzanak rám, hogy ha eljön az idő fel tudják venni a harcot az ellenféllel. Ha most nem törlesztek és csak hagyom, hogy menjenek az események.. ~ A lány teste fényleni kezdett mire Azer meglepődött. Monami teste lassan felemelkedett az ágyról majd az erős fényben hirtelen semmit sem lehetett látni. Mikor a vörös megint a lány felé nézett ott állt előtte hófehér anygali ruhájában, haját kissé fújta a szél s most jól lehetett látni, hogy az valójában milyen hosszú, sárga szemei szinte világítottak.
- Mi a fene..? - Ekkor a fény mely körül ölelte Monamit elnyelte Azer testét aki felsikított aztán hangj elhalt, eszméletlenül a földre esett. (ui.: nyugi nem halt meg, fog még bajt csinálni ) Az anygal kikerülte majd felállt az ablakba.
Fou ki ra hyear presia reen
Was zweie ra na stel yorra zuieg manaf
Ma zweie ra irs manaf chyet oz omnis
en na cyurio re chyet
Was touwaka gaya presia accrroad ieeya
Nn num gagis knawa na lequera walasye

Was quel gagis presia accrroad ieeya whou wearequewie fogabe
Monami hangja messze szállt, át a védő burkon, körbejárta a hatalmas kastélyszerű épületet s annak szobáit, termeit majd a végén eljutott a trónterembe is. A szent szavak megütötték Luka fülét mire lefagyott, megállt, felnézett, épp úgy mint Luze. Amikor Reiga meghallotta a szavakat megállt, hirtelen megfordult, szemei kikerekedtek.
- ... Felébredtél.. ? - Kérdezte alig hallható hangon. 
 
Hold Kastély
- Szóval egyedül ment megkeresni.. - Mondta Kai sóhajtva majd felöltözött. A dimenziók közti különbség mindig napokban nyilvánult meg, vagyis amíg Zess, kb. 5-6 órája van a másik dimenzióban itt azóta eltelt egy csomó idő. Axar karja helyre jött, és nagyjából a farkaskoma és a vámpiri is helyre jött.
- Ha gondolod lassan mehetnénk, már mindenki készen áll, rád várunk és az irányra. - Ment be Leonardo Kai szobájába majd megállt az ajtóban és csak támaszkodott.- Jut eszembe, nem akarok anyáskodó lenni, de biztos menni fog? Nem biztos hogy teljesen meggyógyultál ám.
- Jelenleg nem húzhatjuk az időt henyéléssel, ezt te is nagyon jól tudod. - Állt fel az ágyról majd elmosolyodott.- Minden rendben van, ne aggódj. 
- Én ugyan nem. - Nézett férre a tarkóját vakargatva majd lementek a többiekhez. Lent már mindneki indulásra készen állt, kissé türelmetlenkedtek már. Mikor Kai lement felnéztek rá majd a szöszinek a sok elhatározott tekintettel kellett szembe néznie.
- Tetszik a tekintetetek, remélem az erőtök is ilyen. - Mondta majd lementek abba a terembe ahol akkor jártak mikor uze-t keresték. Kai hamar megtalálta a dimenziót mert Luka erejét kereste nem pedig Monamiét, ám mikor meghallotta ő is a portál ezen végén a hangját ledöbbent, nyelt egyet majd lezárta, kiment a fiúkhoz.- Meg van a portál, de van egy bökkenő.. Monami felébredt teljesen.
- Már? - Lepődött meg Axar majd ökölbe szorult a keze.- Akkor azok már biztos nekikezdtek a tervüknek! Mire várunk még?! 
- Biztos, hogy nem, ne felejtsd el, hogy ott van Zess is aki nem kis problémát jelent a számukra, meg ha Monami felébredt neki is van ereje amit tud használni. - Mondta Lysander majd a többiek egyet értettek vele.
- Egy fix, nem lesz séta galopp. - Mondta Leo.
Kai megnyitotta a a portált majd átmentek rajta, a hosszú út után ők már bent az épületben kötöttek ki. Sok ember energiáját érezték egyszerre. Juna, Luze, Luka, Reiga, Monami és Azar energiáját is gyengén. Szét válltak. Lysander és Leonardo ment Juna és Azer irányába, Castiel és Axar a  testvérekhez, Kai pedig egyenest Reiga felé indult.