4.füzet - A mindennapok

- Hogy? Még nem jöttetek rá? - Pislogott rájuk.- A nevem Monami, szellem vagyok.
Nagy csend. A két fiú csak nézett rá szótlanul majd egymásra néztek. Szájuk mosolyra húzódott majd nagy nevetésbe törtek ki, Castiel a hasát fogta míg Lysander a száját takarva nevetett. Monami csak pislogott rájuk majd sóhajtott és karba tette kezeit. Várt pár másodpercig majd lehűtötte a légkört.
- Befejeztétek? Kezdem unni ezt a viháncolást.... Nem azért hívtalak ide titeket, hogy mulassatok, komoly dolog vár rátok. - Mondta komoly hangon. A két fiú megállt, ránéztek. Hófehérke köhintett majd ugyanúgy állt komolyan mint a nevetés előtt, a vöröske sóhajtott majd farmerja zsebébe dugta kezeit.- Köszönöm. Nos.. - Szegezte rájuk tekintetét.- Mint a levélben is állt, a segítségeteket akarom kérni. Mivel szellem vagyok az élők világában korlátozottak a lehetőségeim. Például csak sötét helyeken, vagy csak éjszaka tudok megjelenni az emberek előtt.
- Miért pont minket választottál? - Tette fel a nagy kérdést Lysander.
- Hogy miért ti? - Erre elmosolyodott.- Régóta figyeltelek titeket, sőt, mindenkit. Viszont csak ti feleltetek meg azoknak a dolgoknak amik kellenek a feladat elvégzéshez. Na szó-
- Milyen elvárások? - Kérdezte Castiel. Monami sóhajtott majd unottan.
- Idővel megtudod rókica.
- RÓKICA?! Ezt meg hogy gondolod, szellemasszonyság?! - Akadt ki.
- A...A.. Asszonyság..? Mégis mit képzelsz te magadról... Pimasz kölyök...
- Kölyök a nénikéd! Körülbelül egy idősek vagyunk!
A két egyén még veszekedett kicsit majd Lysander leállította Castielt. Monami még mindig fújtatott Castielre. A vöröske csak karba tett kezekkel állt és a másik irányba nézett. A hófehérke csak állt majd sóhajtott.
-Szóval mire is akarsz minket kérni? - Nézett kérdően a szellemre.
- Segítsetek kijutni ebből az átkozott szellem létből.
- És ezt mégis, hogy gondoltad?
- Úgy kedves Lysander, hogy elvágjátok a láncaimat amik az élők világához kötnek. Ha ez sikerül akkor a lelkem átmehet a túlvilág kapuján. Nem kellene többé szellemként bolyonganom tovább az iskolában. - Néma csend. A két fiú csak állt és némán nézte a mesélő lányt. Mikor Monami látta, hogy ebből semmit se fogtak fel sóhajtott.- A temetőben a legrégebbi kriptában van egy kard ami eltudja vágni a lelkek láncait. Azt kéne megszereznetek.
- Oké várj egy picit. Te most azt akarod tőlünk kérni, hogy menjünk le valami fószer kriptájába és hozzuk fel az a kardot majd vágjuk el a láncod.. Hmm.. Nem. - Jelentette ki a vörös majd már is indulni készült, ebben Monami akadályozta meg mert hirtelen előtte állt.
- Sajnálom, de muszáj segítened. Nem hiszem, hogy nagyon szeretnéd, ha életed végéig kísértenélek.
- Pff.. Na persze..
- Oh, próbáljuk ki mire is vagyok képes? - Néztem rá kihívón.
- Ne csináljátok már...
Miután befejezték egymás marását Monami mindent elmesélt nekik amit egyenlőre tudniuk kellett. A két fiú csendben ült a lépcsőn és hallgatták ahogy Monami mindenféle dologról mesél nekik. A mese estnek akkor lett vége mikor éjfélt ütött az óra. Monami sóhajtott majd elmosolyodott.
- Úgy látszik akkor egyenlőre ennyi. Lassan mennem kell, ideje nektek is menni. - Majd megint megjelentek a világító szirmok. Monami lába elkezdett olyan szirmokká bomlani s eltűnni.
- Elmész? - Kérdezte Lysander majd felállt.
- Muszáj. Ha valami baj van, vagy csak kérdésetek van fogjátok meg a medálokat és hívjatok a nevemen. - Mondta majd már el is tűnt. Castiel nyakában megjelent egy nyaklánc aminek a végén egy sárkány volt, szemei sárgán felvillantak. Lysander csuklóján egy karkötő jelent meg rajta egy kör alakú medál ami sötét zöld volt, folyamatosan változott a színe. (UI.: Amolyan hangulatjelzős )
Kb. 3 hét múlva

A napok gyorsan teltek, egyik úgy követte egymást mint a percek. Castiel és Lysander már teljesen hozzászoktak Monamihoz, a lány is megkedvelte őket. Megtanította őket, hogy hogyan is tudják a medálokban lévő erőt használni akár dalíráshoz, tanuláshoz, esetleg (Castiel esetében) verekedésre. Talán picit ez is befolyásolta a fiúk megváltozását. Castiel picit (UI.: nagyon picit :D ) kedvesebb lett, viszont ha rossz napja volt, vagy csak valaki felidegesítette dupla olyan gonosz volt. Ízlések és pofonok.. Lysander a szokásosnál is többet foglalkozott dalírással és.. Lysanderes dolgokkal. Sőt, pluszba elkezdett paranormális könyveket olvasni.
Minden második éjjel Monami megjelent lent a fiúk próbatermében 22:00 pontossággal. Egyszer viszont akkor jött elő mikor Nathaniel éppen szabálytartó estet tatott a két fiúnak, egyszóval arról papolt nekik, hogy milyen helytelen dolog ez, hogy csak úgy engedély nélkül ide mászkálnak és minden egyebet csinálnak. Érdekes este volt.. Mikor a szőke megpillantotta a hirtelen megjelenő Monamit majdnem szívrohamot kapott tőle. Nagy mesével viszont eltussolták az igazságot, így Lysander azt mondta, hogy Momo az unokatestvére és azért jött, hogy megnézze a próbahelyüket. Nathaniel mikor ezt végighallgatta rögtön úgy viselkedett mint egy úriember. Castiel ugyan nem nézte jó szemmel a szöszi udvarlását de inkább hagyta a fenébe..
Ez az eset óta 4 nap telt el. Este volt.. Most a szép csillagos eget sötét felhők borították be amik szinte elszívták az ember életerejét. Az őszi esti szél most még erősebb és hidegebb colt mint eddig, a kopasz fákat csak cibálta kegyetlenül, ha nem vigyázott az ember könnyen eltalálta egy éppen lepottyanó ágacska. A két fiú mikor belépett az iskolába Monami már várta őket.
- Rossz előérzetem van.. Ma valami rossz fog történni. - Mondta a lány majd a fiúkra nézett.- nem ma kéne megbeszélni a kriptás ügyet, gyertek vissza holnap..
- Csak mert rossz a gyomrod? - Tette karba a kezét Castiel majd sóhajtott.- -Ha már eljöttem nem megyek vissza, úgy is olyan hideg van kint.
- Szerintem megtudjuk beszélni a dolgot. Hoztam mindent ami kell. Jegyzetfüzet, toll.. -Matatott a zsebében majd tekintete kissé fura lett. Castiel unott pofával.
- Elhagytad, megint... - Bökött felé mire Lysander sóhajtott.
- Igen..
- Ember, nem igaz, hogy ennyire nem tudsz vigyázni a cuccaidra! A fejed azért nem hagyod el mert a nyakadra van nőve! - Akadt ki a vörös.
-Nyughass blöki. - Ütötte le Momo Castielt majd kedvesen Lysanderhez. -Ezeket keresed?
- Igen, hol találtad őket? - Csodálkozott a fiú majd átvette a dolgait.
- A földön.. Melletted.. most kb 30 másodperce.. - Erre Lysander meglepődött majd kicsit bután nézett. Monami csak mosolygott rajta. Castiel mikor feltápászkodott éppen be akart szólni de a folyosó végéről nagy szél támadt feléjük. Monami a két fiú elé állt majd egy sárgán világító mezőt hozott létre maguk körül. A szél mikor elérte a burkot s ''érezte'' , hogy áthatolhatatlan abbamaradt. A keletkezés helyén egy magas, hosszú fekete hajú férfi jelent meg, szemei vörösen világítottak. Nevetése szinte vérfagyasztó volt, aurája szinte megdermesztette a levegőt. Monami nyelt egyet.- Figyeljetek.. Ez az alak nem ember, szóval legyetek készenlétben..
- Nem ember? Akkor mi? Ő is egy sze- - Folytatta volna a kérdését a hófehérke de Momo közbe vágott.
- Nem.. Ő valami teljesen más... - Szuggerálta jobban.
- Monami Cronwe... Azért jöttem, hogy elvigyelek.. Hogy elvigyem a lelked!