3. füzet - Monami

Castiel még aznap este mindent elmesélt barátjának aki csodálkozva hallgatta végig a beszámolót, olyan lehetetlennek tűnt az egész. Castiel kapálódzott, ordibált, teljesen kész volt. Majd mikor végzett levágódott a fotelébe, hátradőlt majd fejét is hátra lógatta. Lysander a vele szemben lévő fotelban ült a szokásos gondolkozási pózában. Könyöke a karfán volt s úgy támasztotta fejét miközben gondolkozott.
- És megnézted, hogy mi van a papíron? Vagy annyira megijedtél, hogy nem merted? - Kérdezte majd csak nézett a vörösre.
- Hogy? - Majd a zsebébe nyúlt és elővette az összehajtott papírt.- Nem néztem meg.. Valahogy nem azzal voltam elfoglalva. - Majd oda nyújtotta neki. Lysander kérdően nézett vissza rá.
- Nem én kaptam. Olvasd el és mond meg mi van benne. 
Castiel a papírra nézett majd barátjára. Papír – Lysander. Papír – Lysander. Ezt játszotta majd sóhajtott és széthajtogatta a papírlapot. Mikor meglátta mi van benne ledöbbent, szemei kikerekedtek. Mikor hófehérke látta arcát értetlenül pislogott. 
- Nos ? Mi van benne?
- Ez... Ez..
- Igen? Mond már!
- Üres! 
- Most szórakozol?
- Nem! Nézd! - Nyomta arcába a lapot. A lap valóban üres volt míg végül valami írás kezdett kirajzolódni rajta. 
- Most nézd meg.. 
- Chh! Ugyanúgy üres..
- Nem, én már látok rajta valamit.. Se.. - Majd jobban hunyorított.
- Se? - Majd oda állt mellé. A papíron furcsa írásmóddal de megjelent egy szöveg. - Segíts. - Erre összenéztek.
- Lépcsőház, 21:00 …. Holnap 21:00 lépcsőház, segíts. Hát Castiel, ez már nem egyszerű tréfa. Úgy tűnik belekeveredtél valamibe.
- Én? Te is belekeveredtél! Mivel te is tudsz mindenről te is társ vagy, te is láttad. Szóval ketten.
Az este folyamán még megbeszélték ezt majd Lysander hazament. Castiel este mikor lefeküdt aludni agyában folyton csak azok a sárga szemek voltak, meg az szöveg a papírrol. - Miért mi? …. - Majd valahogy próbált rájönni erre. Démon mellé feküdt mire a vöri elmosolyodott, megsimogatta majd sóhajtott.
- Te is érzed, hogy gáz van, igaz? - Erre a kutya vakkant mire gazdija biccentett.- Benne vagyok rendesen...
Másnap 
 
Castil mikor felkelt felöltözött majd még molyolt egy sort a gitárjánál. Démon nagyban szunyókált még a vöri be nem ágyazott helyén, élvezte, hogy most övé a hatalmas ágy. Összeszedte azt a kevéske cuccot a táskájába amit el akart vinni majd elindult az iskolába. Mint mindig mos is beért 2 óra végére. Lysander kint állt a folyosón és a bejárati ajtót leste, hogy mikor toppan be. Amber, Charlote és Li már a folyosón ácsorogtak és örömmel készítették ki a többi embert. Amber mikor meglátta belépni a vöröst széles mosoly húzódott az arcára, kedves hangon odaszólt neki.
- Hé Castiel! Beszélhetnénk?
- Bocs most nincs kedvem, nem mint ha máskor majd lenne. -Kerülte ki lazán majd ment tovább a folyosón. Amber megdermedt majd, hogy levezesse a hisztijét bement a lány mosdóba majd kipécézett magának egy lányt. Lysander mikor látta a jelenetet sóhajtott. - Sosem változik... - Castiel odament hozzá.- Reggelt Lysy.
- Neked is jó reggelt. Udvar? 
- Jah. - Majd már ment is vlna mikor megszólalt a csengő. Morgott majd sóhajtott.- Milyen óránk lesz? 
- Hm.. Matek. De most már be kell jönnöd. - Majd megfogta a dzsekijét majd behúzta a terembe. 
Castiel kénytelen volt végigülni a matekórát. Az óra eleje azzal telt, hogy a vöröst megint leteremtette a tanár, hogy nem jár be az óráira. A szokásos szöbeget nyomta amin vörike jókat ásítozott, a végén csak unottan nézett rá. ''Befejezte?'' volt a kérdése majd hátradőlt. A tanár már nem látott a vörös ködtöl. Lefeleltette majd mikor végzett mosolyogva írta be neki a megérdemelt egyest. Castiel mondjuk nagyon meghatotta, tényleg.. Szóval a nap további óráira a vörös is bent maradt. (UI.: Igen így tényleg nagyon unalmas a történet de míg el nem érkezünk a ''ma'' estig addig viszont muszáj. Oh, amúgy szerintem Castiel nem olyan vészes, törött páncélú ''harcos'', csak adja a keményet de belül érzelgős, hiszen.. SPIOLER! Na nem folytatom ;) Majd megtudjátok ^^ )
Este
 
Castiel és Lysander már jóval 9 óra előtt ottvoltak a lépcsőházban. Minden kis nesszenésre felfigyeltek, furcsa hangokat lehetett hallani, többek között az ajtócsapódásokat. Folyamatosan a telefonjuk kijelzőjét nézték, az idó teljesen oylan volt mintha ólomlábakon járna. Mikor elérkezett a várva várt idő hűvösebb lett. Az ajtón egy mágikus jel jelent meg ami világított, a fiúkat teljesen elvakította. Mikor a fény eltűnt egy lány állt ott hosszú fehár hajjal ami combjáig ért, szemei aranysárgák voltak. A két fiú mikor meglátta nagy szemekkel néztek a lányra. A lány csak nézett rájuk majd elmosolyodott, biccensett.
- Helloka. Látom olvastátok a levelem.
- Leveled? - Kérdezte Lysander. Erre a lány meglepődött.
- Hogy? De.. De.. Azért adtam a vörinek a levelet, hogy idegyertek... Pontosan a kezedbe adtam! - Mutatott a Castielre. A vörös értetlenül nézett rá majd felkelt a lépcsőről, odamnet hozzá majd zsebre tette a kezét és odahajolt hozzá.
- Szóval te szórakozál velünk... - Szürke szemeivel a lány tekintetét kémlelete. A lány csak nyugodtan nézett rá majd kicsit megszeppent.
- Nem szórakoztam. Nagyon nehéz kapcsolatba lépni az emberekell.. - Tette karba a kezét. Bár eléggé betojattalak.. -Vigyorgott el. Erre Castiel fejét megjelent az a biznyos ''mérges vagyok'' ideg. Lysander felállt és ő is oda lépett.
- Kapcsolatba lépni az emberekkel? Azt akarod mondani, hogy te... 
- Hogy? Tényleg nem jöttetek még rá? - Pislogott rájuk.- A nevem Monami és szellem vagyok.