31.füzet - Egy csapat vagyunk
Leonardo ~ Lysander
Miután végignézték a visszaemlékezést az akadály egy pillanatra megingott amit a fiúk észrevettek. Leonardo nem húzta tovább az időt. Egy alap helyzetbe állt be majd két kezét egyenesen kinyújtotta a föld felé kinyitott tenyérrel, szemeit lehunyta.
Dermesztő szél ki végig söpörsz a világon
Szemünkre hull jeges álom.
Nem mozdul kit, utolér, ereiben megfagy a vér.
Fagyaszd meg, Aqweris!
Mondta el az igét majd alatta megjelent mágikus köre mely peremén hópelyhek kezdtek el kavarogni körbe, körbe egyre gyorsabbas s egyre magasabban. Lysander a biztonság kedvéért hátrébb lépett majd biztos távolságból figyelte, hogy ennek az igéolvasásnak mi lesz a vége. Leonardo jobb kezét felemelte majd hirtelen kinyitotta szemeit, azok szinte világítottak, lehetett látni, hogy kavarog benne a mérhetetlen erő. Hatalmas szél támadt a folyosón majd hirtelen a kavargó hópelyhek egy nagy madár alakját vették fel, a madár szeme ugyanúgy világított mint a gazdájáé. Leo jó ideig csak nézett előre mikor szája szélén megbújt egy halovány kis mosoly. Kezét ökölbe szoríatotta mire a madár kinyitott csőrrel elindult majd a következő másodpercben az akadály apró kis darabkákra tört szét mint egy leejtett tükör. A két fiú előtt Juna állt megdermedve éppen védekező állásban. A halálisten visszahívta a madarat ami a vállára ült majd lassan eltűnt mint a mágikus kör.
- Nem számított rá, hogy képesek leszünk áttörni a védelmét, nem állított fel maga mögé védőburkot. - Jegyezte meg a feketeség majd vett egy nagy lvegpt és az elöttük lévő nagy ajtóra nézett.
- Nem is tartotta fent teljes erejével az akadályt, hiszen ezért jelentek meg benne más személyek is, nem? - Gondolkozott el Lysander mire Leo bólinott.
- Valami olyasmi, de már nem lényeg, amíg fel nem oldom az igét nem mozdul... - Pillantott hátra a fiúra majd vissza az ajtóra.- Jobb lenne, ha most azon gondolkoznák, hogy erről hogyan szedjük le a védelmet, hiszen ezt nem a lány állította fel, hanem egy jóval erősebb személy.
- Csináljunk rajta repedést aztán tágítsuk amíg össze nem törik, energiagazdaságos megoldás.
- Van neked annyi erőd? - Fordult hátra kérdően mire a fiú bólintott.- Hm. Ám legyen, de én mosom kezeim, te találtad ki. - Azzal ellépett az ajtótól és kissé félre ált teret hagyva társának, hogy az teljes erejével ki tudjon bontakozni.
Lysander végigmérte a nagy ajtót majd először levette a sálát, összegyűrte majd az ajtónak dobta ami azonnal reagált. Erősen szikrázott, megjelentek a felolvasott ige betűi melyek kéken izzottak az ajtón jelezve, hogy nem igazán jó ötlet megérinteni mert a végén elégnek mint az a szerencsétlen sál. A vámpír arca meg sem rezzent, hiszen pont ilyesmire számított. Lazán egyhelyben ált majd megjelent mögötte a mágikus köre, zölden kezdett izzani mint a fiú teste. Kitárta karjait majd vagy 8 helyről zölden világító tüskék kezdték ostromolni a hatalmas ajtót mely azonnal védekezett.
Luka ~ Luze ~ Axar ~ Castiel
- Csak nem gondolod, hogy megfeletkeztem az egyetlen testvéremről? - Majd felemelte karját melyben ott díszelgett hatalmas kardja. Luze szinte vicsorgott majd fogta saját kardját és nekirontott.- Idióták mit áltok ott?! Ahelyett, hogy bambulnátok csináljatok is valamit, mondjuk elő kéne keríteni Monamit Reiga előtt! - Azzal újabb támadást indított.
- Lysander és Leonardo ment el érte. - Mondta Axar majd a másik vörire nézett aki csak Lukát figyelte. A démon felmordult majd egy erősebb támadással megint kicsit vissza akarta verni, ám most nem úgy sültek el a dolgok ahogy ő szerette volna és egy komoly sérülést szerzett jobb vállán.
- Sose mondták még neked, hogy mindig csak az ellenfeledre figyelj, mert a végén még meg fog lepni? - Kérdezte Luze tőle majd megrázta kardját, hogy tiszta legyen.- Túl sokat foglalkozol a környezettel..
Ekkor beugrott Axar a képbe, elvigyorodott majd egy tűz tornádót indított Luze felé.- Neked se lenne éppen rossz ha figyelnél a körülöttedlévőkre, talán a végén nem érnének hirtelen ezek a kis üdvözlések.
- Ez az én meccsem, te pedig húzd a segged megkeresni--
- Mi is azért vagyunk itt amiért te, barom! - Mondta kissé ingerülten Axar majd ökölbe szorult a keze és ahogy megfordult lendületből egy hatalmas jobbost adott Lukának aki seggre esett. Értetlen bamba pofával nézett fel rá, hogy " ez mi a rák volt? ".
Castiel helyeselt karba tett kezekkel.- Jó lenne ha tényleg figyelnél másokra, nem csak te vagy itt... Egoista.
Axar letérdelt hozzá majd egyik kezével megragadta a felsőjét.- Na idefigyelj te eltévedt démon királyocska. Azt hiszed, hogy egyedül csak te vagy képes dolgokra, hogy csak te vagy képes megmenteni a kiscsajt?! Hát nagyot tévedsz öregem! Egy csapatban játszunk, szóval jó lenne ha nem különcködnél végre hanem rendesen hagynád, hogy tegye mindneki azt amiért itt van! Vili? - Mondta szinte ordítva a képébe majd alsó ajkába harapott a végén, vett egy nagy levegőt majd elengedte és felállt, kis idővel később mikor már visszatért normális emberi természetéhez a kezét nyújtotta neki.- Ha felfogtad, hogy nem kell minden terhet egyedül cipelni, akkor fogd meg a kezem és hagyd, hogy védjem a hátad.
Csak pislogott rá majd halványan elmosolyodott, megfogta a kezét majd felállt.- Jól van vettem az adást. - Majd felvette kardját és magabiztosan a fiúk felé fordult.- De ne nyavalyogjatok a végén, hogy fáj a hátsótok.
- Aki nyavalyogni fog az te leszel mikor kapsz Monamitól megint. - Vigyorgott Axar majd beállt mellé, Castiel pedig a másik oldalára.
- Te támadsz mi védünk, ennyi a stratégia. - Majd a farkaskoma felpillantott a démonra aki vissza rá. Castiel tátogott a fiúnak. " Ezzel még nem fogsz nyerni." Luka bólintott majd megindult.
Kai ~ Reiga
- Reiga! - KIáltotta nevét Kai mire a férfi hátra fordult kissé, mikor meglátta kissé meglepődött majd csípőre tette a kezét.
- Micsoda kellemetlen látogatás, te aztán tudsz időzíteni, Kaito. Mond, mit keresel te itt? Úgy tudtam nem nagyon szeretsz az ilyen sötét dimenziókbe átmenni a múltad miatt.
- Pontosan tudod, hogy miért vagyok itt, Reiga. - Mondta komoly hangon majd felé mutatott.- Ha azt tervezed, hogy a saját céljaidra fogod használni Monami erejét akkor elszámoltad magad, mivel én ezt nem fogom hagyni!
- Oh, ezt pont te mondod nekem? Milyen ironikus. Mintha én is valami ilyesmit mondtam volna neked akkor. - Mondta majd gúnyos mosoly jelent meg arcán. - Gondolom neki ezt el sem mesélted, sőt, a többieknek sem, csak engem állítottál be gonosznak, igaz? De tudod mit? Mi lenne ha most ezt elmodanánk neki?
- Én igen is vigyázok Monamira és mindig csak az ő javait néztem! - Mondta idegesen a szöszi, ám a férfit nem igazán hatotta meg, egy beragzolt kör közepére mutatott majd tapsolt kettőt és a lány megjelent, bár a hófehérke nem tudta, hogy hogyan is került oda. - Monami?!
- Kai? Kai! - Állt volna fel, de nem tudott hiszen Reiga ereje lefogta.
- Itt az idő Kaito, hogy mindent elmesélj neki, különben én fogom, de akkor az emlékeket is látni fogja!
- Mégis mi hasznod származna abból ha ezt teszed? Te is most ugyanazt teszed!
Monami értetlenül nézett egyik fiúról a másikra.- Mégis mi folyik itt?
- Az, hogy a bátyádnak hitt ember egy hazug dög aki átvert téged éveken keresztűl, és most, hogy el kéne mesélnie, hogy mit is tett egy gyáva nyúl és meg sem szólal! - Majd Monamihoz fordult.- Sokminden van amit abban az időben lezártam az emlékeid között, mert akkor jobbnak láttam ha a jövőben nem fogsz rá emlékezni.
- Te? De mégis hogyan? Hiszen mi nem is találkoztunk ezelőtt soha... - Mondta a lány, de megingott a hangja, mert már ő maga sem volt ebben biztos, Kai felé nézett.- Kérlek mond el mi ez az egész.. Kérlek..!
- Semmi sem történt, Reiga ellenem akar fordítani, csak hazudik, csak gondolj bele, nézd meg mit tett veled, elrabolt és biztos vagyok benne, hogy bezárva megkötözve tartott, hogy el ne tudj szökni. És mindketten tudjuk, hogy meg akar ölni, hogy fel tudja használni a benned lévő erőt.
- Monami.. - Majd letérdelt mellé a férfi.- Szerinted, ha megakartalak volna ölni, akkor vigyáztam volna rád, hogy Azer és a többiek ne bántsanak? Gondoskodtam volna rólad? - Majd eltűrt egy kóbor tincset a hajából a füle mögé.- De, hogy bebizonyítsam, hogy nem akarlak bántani, feloldom azokat az emlékeket melyeket elzártam előled.. - Majd kezét a lány homlokára tette.
Elzárt érzelmek
Elfeledett emlékek
Titeket hívlak, bújjatok elő
Mutassátok a valóságot, hirdessétek a múlt igazát!
