32.füzet - Elzárt emlékek
- Semmi sem történt, Reiga ellenem akar fordítani, csak hazudik. Gondolj bele, nézd meg mit tett veled, elrabolt és biztos vagyok benne, hogy bezárva, megkötözve tartott nehogy el ne tudj szökni. Mindketten tudjuk... Meg akar ölni, hogy fel tudja használni a benned lévő erőt.
- Monami.. - Majd letérdelt mellé a férfi.- Szerinted, ha megakartalak volna ölni, akkor vigyáztam volna rád, hogy Azer és a többiek ne bántsanak? Gondoskodtam volna rólad? - Majd eltűrt egy kóbor tincset a hajából a füle mögé.- De, hogy bebizonyítsam nem akarlak bántani, feloldom azokat az emlékeket, melyeket elzártam előled.. - Majd kezét a lány homlokára tette.
Elzárt érzelmek
Elfeledett emlékek
Titeket hívlak, bújjatok elő
Mutassátok a valóságot, hirdessétek a múlt igazát!
Az emlékek Monami szeme előtt elkezdtek lejátszódni mint valami film. Hirtelen kezeit a fülére tette, összekuporodott a földön, szemeit összeszorította, de még így is potyogtak a könnyei. Mona teste halványan fényleni kezdett, a levegő is mozgott.
- Nem.. Nem.. Ez nem lehet! Hogyan?! - Majd kikerekedtek a szemei és sikítani kezdett, teste megremegett.
~~~~~
- Monami?! - Kapta fel a fejét Luka majd a Reiga álltal felállított védőburok felé nézett, szemei kikerekedtek mikor látta a lányt lefagyott, érzelmei teljesen eluralkodtak rajta.- Monami!
Axar és Castiel is odanézett majd vissza Luzera, aki kihasználta fivére figyelmetlenségét és rá akart támadni. Castiel beállt Luka elé így őt érte a támadás ami nem kis sérüléssel járt. Felszisszent. Jó sok vér folyt le a padlóra valamint végig Luze kardján mellkasából. Szemeiben égett valami, valami amit Luze eddig még nem látott.
- Te menj oda.. - Lihegte Castiel majd hátra pillantott a démonra.- Őt bízd csak ide.. Ha most felnyitják Monami erejét, abba ő is belehalhat. Nem hinném, hogy ezt bármelyikünk is akarná.. - Megfogta a kardot mely a mellkasába volt beleállítva majd kiszedte.- Szóval ne álldogálj ott, menj! Ha valami baja lesz, a nyakadra lépek.. - Tette hozzá majd ő maga átváltozott.
- Számítok rád, Castiel! - Pillantott rá Luka majd megindult a jeges fal felé. Szép is lenne az élet, ha ilyen egyszerűen el tudott volna oda jutni. Reigának mikor feltűnt, hogy hivatlan vendék van úton megidézett 3 jég fenevadat és a démonra uszította őket.
- Állítsátok meg és szedjétek cafatokra!
A 3 vadállat átrohant a jégfalon majd egyenesen Lukának rontottak nem is kis erővel és sebességgel. A farkas képében megjelent szörnyeteg elkapta a férfi bal karját és elkezdte elhúzni a faltól.
A démon kissé felszisszent majd jobb kezével előhívta hatalmas kardját és az állat felé csapott ami hirtelen elengedte a karját és kitért a támadás elől, csak morgott és vicsorgott rá. Luka tekintete komoly volt, látszott rajta az elszántság. Alap állásba vágta magát majd elkezdte az erejét növelni. Teste lilán kezdett izzani, körülötte lila szikrák pattogtak mindenfelé.
- Rossz ellenfelet választottatok magatoknak.. - Mondta halál nyugodtan majd rájuk nézett miközben egyik kezét feléjük tartotta.
Könyörület nélkül idézem meg a sötétséget, a kín bemocskolja a fényt,
Fény, légy az örök hatalom kardja, s menj!
Selefty Blast!
Hatalmas energia jelent meg majd egy igen erős támadás ment a 3 szörny felé amik azon nyomban megsemmisültek mikor elért hozzájuk a támadás. Apró kis szilánokra estek szét melyek a levegőben repülve csillogtak mint valami por. Luka újra összeszedte rejét majd áthatolt a hatalmas üvegfalon amin amint áthaladt az be is zárult mögötte. Reiga elugrott Mona mellől majd csak szúrósan nézett a fiú felé.
- Monami! - Rohant oda Luka majd letérdelt mellé, kezét a vállára tette.- Mona!
- Nem akarom ezt hallani.. Ez nem igaz.. Nem lehet.. - Nyöszörögte majd egy pilanatra eszméletét vesztette és elengedte magát. A férfi elkapta majd magához húzta, rázogatni kezdte.
- Monami! Hé.. Mona! - Eset kétségbe majd feltűnt neki, hogy épp kitakarja Reigát, ugyan is előtte áll.
- Ezzel megpecséltelted a sorsodat, Reiga.
- Már tudja mit tettél vele, és elhiheted, többé nem fogja elfelejteni azokat az emlékeket. A védelmező, kedves, szerő bátyj már nem létezik többé, csak egy kapzsi és egoista férfi aki meg akarta őt ölni, hogy saját vágyait valóraváltsa. - Mondta mosollyal az arcán majd a hajába túrt.- Itt a te sírod van megásva, Kaito.
Kezei ökölbe szorultak. - Majd meglátjuk ki nevet a végén!
Monami....
15 évvel ezelőtt.:
( Monami itt 3 éves)
- Mikor jön már haza? Annyira hiányzik.. - Nyüszögte egy kislány az ablakra tapadva miközben az nézte, hogy hogyan esik kint a hó és fed el mindent bemocskolható tisztaságával. Egy nála pár évvel idősebb fiú lépett oda hozzá, megsimogatta a fejét.
- Ne aggód Mona, hamarosan biztos megérkezik, már nem lehet messze. - Mosolyodott el. A lány hátrafordult majd kissé sírós szemekkel nézett fel rá.- Ugyan, ugyan. Ne itasd az egereket, Kai hamarosan megjön. Mire felkelsz biztosan itthon lesz már, szóval nyomás aludni.
- Rei... - Majd megölelte és halkan pityeregni kezdett.
- Ejnye, ejnye.. - Simogatta a fejét majd az ölébe vette és elvitta a fotelhez, leültek.- Meséljek valamit?
- Ühüm.. - Sipogta majd hozzábújt, egyik kicsi kezével belemarkolt a fiú pulcsiába.
- Valamikor nagyon régen, mikor még mindent az istenek uraltak, volt két fiú. Már gyerekkoruk óta együtt voltak, hisz egy klánba tartoztak, az istent védelmező klánhoz. Jöhetet bármi, a két barát vállvetve harcolt az ellenség ellen és mindig győzelmet arattak. Szép is volt, jó is volt egészen addig a napig ameddig fel nem bukkant egy lány. A lányt az istenek küldték a halandó emberek közé, hogy tanítson minket. Ezután a napok egyre gyorsabban telket. Sokmindent megtudtak az emberek amikről eddig fogalmuk sem volt, így hamar virágzásnak indult a birodalom... Ám a fény mindig magával vonzza a sötétséget is. A lány megjelenése egymásnak uszította a két barátot, hosszas veszekedések után a két fiú eljutott a tetőponthoz. Kardot ragadtak majd egymásnak estek, hogy kiderítsék ki méltó az isteni lányhoz. Hosszadalmas harc volt melynek egy démoni férfi vetett véget aki az alvilágból jött. " Az emberek mindig is ostoba teremtések voltak, saját vágyaik beteljesítéséért képesek szeretteik ellen is kardot rántani. " Miután elcsitította a két fiúban a lángot újra béke következett, ám egyben szomorúság és üresség is egy-egy szívben. A démon távozásakor magával vitte az isteni lányt majd többé nem látták őket. Egyesek szerint a Szent erdőben éjjel lehet látni, ahogy a lány játszik a két fiúval úgy mint régen, mások azt mondják, hogy mikor fúj a szél és felkap valami levelet vagy virágszirmot, az azt jelenti, hogy ő is a közelben van.
- És mi lett a két fiúval ? - Pislogott fel rá nagy és kíváncsi szemekkel.
- Hm.. - Gondolkozott el.- Úgy tartják, hogy miután a démon és az isteni lány elment újra jóba lettek, legalább is így tűnt. A Bika éjjelén azonban egy relytéjes tűz ütött ki a klán főházában, sokan vesztek oda és köztük a két fiú is. Vagyis így gondolják, mert azóta senki se látta őket. Én legalább is így olvastam. - Mondta mosolyogva.
Csak nézte a fiút majd hallotta, hogy kinyílt az ajtó.- Megjöttem!
- Bátyus! - Ugrott ki az öléből majd az ajtó felé rohant.- Bátyus!
- Azta, hogy megnőttél!.......
8 évvel ezelőtt.:
- Rei, el fogunk késni!!
- Csak még 3 percet.. - Motyogta a fekete kóc a takaró alatt miközben a fal felé fordult a lánynak háttal.- Majd Kai elvisz..
- De ő már elemnt dolgozni, ma van a fotózása! - Elkapta a takarót majd elkezdte lehúzni a fiúról aki jó erpsen tiltakozott ez ellen és nem engedte.- Ne legyél már ilyen gyerekes.. Nem kellett volna hajnalokig fent lenni és nyomni a laptopot mert te éppen annyira réártél!
- Az igen is fontos volt..
- Ez is fontos! REI !!
- Jól van már, jól van.. - Morogta és felült. Ásított egy jó nagyot majd beletúrt kócos hajába és végignézett az előtte álló morcos lányon.- Mennyi az idő?
- 10 perc múlva 9 .. El fogunk késni ha nem pörgeted fel magad maxra.
- 9.. 9 ?! Basszus! - Ugrott fel majd villámgyorsan öltözködni kezdett.- Ma van az évnyitóm! Bakker! Bakker! - Rohangált össze vissza mint valami mérgezett egér.
5 évvel ezelőtt.:
- Kai engedd őt el! - Kiáltotta egy mérges hang a lángok túloldaláról.
- Most végre valóra válhat, végre beteljesíthetem azt amit már régen be kellett volna. Ezzel az erővel újjá lehet formálni mindent és el lehet törölni dolgokat! Hát nem érted? Örökre eltűntethetnénk a démonokat, a világ sokkal jobb lenne nélkülük! - Tekintete eltorzult és beteg volt, kavargott benne a tűz, a csillapíthatlan bosszú vágy. A lány felé fordult aki a rémülettől megdermedve ült előtte a tűzgyűrű közepén.
- Bátyus... - Hangja megremegett a félelemtől és a feltörni készülő sírástól melyet egyenlőre még el tudott nyomni magában.- Miért csinálod ezt ? Miért?
- Azért Mona, mert van valaki aki elvett tőlem valami nagyon értékeset a múltban, és ezért a tettért minden áron bűnhődnie kell a mocsoknak! Nem fogom hagyni, hogy minden úgy történjen ahogy neki tetszik.. Ki fogom őt törölni a világból!
Én vagyok " Reziel kulcsának" mestere
Azt aki az ékkőterhét viesli a homlokám,
Az, aki az alvilágnál is sötétebb helyen él,
Jelenj meg, Uyveru!
Sosem gondoltam volna, hogy az, akit a bátyámnak hittem, akit annyira istenítettem meg akart ölni csak azért, hogy megöljön egy személyt. És pont Rei mentett meg? Nem.. Ő Reiga volt, a bátyám pedig Kaito. Ők...
Ők voltak azok akikről mindig mesélt Rei,ő és Kaito voltak azok a fiúk, az Isteni klán védelmezői és leszármazotjai. Csak emlékezz. Mi is ott voltunk.. Tudjuk kit akart megölni Kaito és azt is tudjuk, hogy miért. Ez a személy a legfontosabb nekünk, ez a személy mindeg megóvott minket minden bajtól. Itt az ideje, hogy most mi védjük meg őt.
Jelen..
- Luka.. - Nyöszörögte Monami, még nem volt teljesen magánál, szemeit lassan kinyitotta majd kezével a fiúét kereste.
- Monami. Minden rendben? - Húzta jobban magához aggodó tekintettel, megfogta a lány kezét majd összekulcsolta ujjaikat.
- Hazudott.. Kai hazudott egész végig.. Ő..
Luka nem hallott semmit, csak azt látta, hogy a lány tátog valamit. A két férfi akik egymással szemben álltak elkezdték növelni az erejüket, hogy ők most komolyan összecsapnak, most le fognak rendezni mindent egyszer s mindenkorra. Kai előtt a vörösen izzó könyv jelent meg, Raiga előtt pedig a kéken izzó könyve.
Én vagyok Salamon kulcsának örzője.
Én vagyok Raziel kulcsának örzője.
Az ősi szerződés értelmében megnyitom az öröklét kapuit.
A gondolat örzője szólít téged.
Egy nekromata.
Szólítalak!
Te, ki egy ékkő sullyát viseled komlokodon.
Ki az éjelnél is feketébb mélységekben lakozol.
Felelj hívásomra és engedelmeskedj hatalmamnak!
Lépj elő, Midhogg!
Lépj elő Uyveru!
Extra.
Nos nem tudok ki látta és ki nem, ezért ide is kirakom :)
A másik dolog pedig az lenne, hogy írjátok meg nekem, hogy milyen végkifejletre gondoltatok, ugyan is a következő rész évadzáró lesz ;3 Jó gondolkodást csibék!
* A vöröses Kaito szövege a kék pedig Reigáé, a lilát közösen mondják.