33.füzet - Nem lehet így vége...

- Luka.. - Nyöszörögte Monami, még nem volt teljsen magánál, szemeit lassan kinyitotta majd kezével a fiúét kereste.

- Monami.. Minden rendben? - Húzta jobban magához aggodó tekntettel, megfogta a lány kezét majd összekulcsolta ujjaikat. 

- Hazudott.. Kai hazudott egész végig... Ő...

Én vagyok Salamon kulcsának örzője.

Én vagyok Raziel kulcsának örzője.

Az ősi szerződés értelmében megnyitom az öröklét kapuit. 

A gondolat örzője szólít téged.

Egy nekromata.

Szólítalak!

Te, ki egy ékkő súllyát viseled homlokodon, 

Ki az éjelnél is feketébb mélységekben lakozol.

Felej hívásomra és engedelmeskedj hatalmamnak.

Lépj elő, Midhogg!

Lépj elő, Uyveru!

Megjelent a két sárkány majd nagy erővel egymásnak estek ahogy a mesterük parancsolta nekik, nem kímélték egymást, ám hogy ha valamelyik sárkány megsérült az a mesterükön is látszott ugyanúgy. Luka védte Monami, szorosan ölelte magához és egy védőpajzsot állított fel maguk köré. A lány ereje már majdnem visszatért a testébe.

- Ő? - Kérdezte meglepetten.

- Nem a bátyám.. Mindvégig becsapott minket.. Ő is csak fel akart használni, hiszen.. Már régebben is megpróbálta már. - Mondta könyekkel a szemében.- Reiga és Kaito.. Mindketten ugyanazt akarták.. 

- Ne aggódj, majd mi lerendezzük ezt az egészet, rendben? - Fejét a lányéhoz nyomta majd úgy nézett le rá egészen addig amíg Mona el nem tolta magától és rendesen fel nem ült.

- Nem.. Nem támaszkodhatok mindig mások segítségére és erejére, most az egyszer én is tenni akarok valamit.. Itt az ideje, hogy visszafizessek nektek mindent, nekem kell megvédenem titeket. - Mondta komolyan a lány majd mikor látta Luka döbbent arcát halványan elmosolyodott és megölelte.- Sajnálom, de most nem menthetsz meg.. Nekem kell megmentenem téged.

- Túl veszélyes, ne csináld. Azért vagyunk itt mi, hogy ma--

- Luka. - Majd a fejét rázta.- Ennek így kell lennie. Van, hogy néha olyan döntéseket kell hoznunk ami a másiknak fáj, de mégis segítünk nekik. Ne fogalkozz velem annyit. - Elengedte majd felállt.- Most ez egyszer légy önző és gondolj csak magadra.

Azzal hátat fordított neki és elindult a harcoló fiúk felé miközben a döbbent Luka próbálta felfogni amit a lány mondott neki. Lassan eltávolodott a démontól és odaért a csatatérre. Feléjük tartotta jobb karját kinyújtva, újjai végén egy energia gömb jelent meg halványan majd alatta megjelent saját mágikus köre.

Szívem marja szörnyű bánat,

Remélem, még megtalállak!

De elgyengül már a testem,

A hideg semmibe estem.

Egy fénysugár jut le hozzám,

Erőd ad s így szól hozzám:

Lywenra Deiinemo!

A lány felől hatalmas fehét villámok indultak melyek szétválasztották az éppen küzdő fiúkat és sárkányokat. A lány komoly tekintetével kellett szembe nézniük ami nem volt egy minden napi látvány.

- Meglepő mennyit fejlődött az erőd az elmúlt évek során.. Mondjuk ez nem meglepő, hisz elég sokáig aludtál, nem.. Monami? - Nézett rá Reiga elégedett mosollyal majd tapsolni kezdett.- Ha nem vigyázok a végén még meg is tudsz sebezni, ez dícséretre méltó.

- Azt hiszed ha bókolsz javítasz a helyzeteden? - Vonta fel szemöldökét majd a szőke fiúra nézett aki sóhajtott.

- Mit akarsz? Ez a mi harcunk, ne avatkozz bele, bukott hercegnő. - Hangja komoly és fagyos volt, egyáltalán nem hasonlított ahhoz a kedves Kaihoz aki még pár nappal ezelőtt volt. 

- Jelenleg túl sok forog kockán, hogy ezt szó nélkül hagyjam. 

- Akkor a nyertes visz mindent! 

Ebben a pillanatban a kastély mennyezetét áttörö fénysugarak hatoltak a vörös ég felé mely a három személy energiája volt, hatalmas erőt készültek szabadjára engedni. Axar és Castiel dolgát igaz megnehezítették a rájuk hulló ködarabok, de még így is tökéletesen tudtak küzdeni Luze ellen aki viszont igen csak hátrányba szorult a két fiúval szemben. 

- Nocsak, hol az erőd Luze tábornok? - Kérdezte vigyorogva Axar majd egyik lándzsáját felé hajította amit épphogy csak sikerült kivédenie.- Csak nem fáradsz? 

- Egy ilyen ostoba kölyök csak ne dumáljon! - Kapta fel egyből a vizet majd ellen támadást akart indítani, ám ez nem éppen úgy jött össze ahogy ő azt elképzelte. Castiel gyorsabb volt nála.

- Attól mert fiatalabbak vagyunk ne becsülj le minket! - Majd hatalmas karmaival végigszántotta a férfi hátát.- Axar!

- Itt az ideje, hogy végre befejezzük! - Majd két tenyere alatt két növekvő tűzlabda jelent meg amit aztán szép ívben a démon felé dobott s ezzel jó nagy port  kavartak ami mindent rendesen elborított.

- Szerinted áll még? - Jelent meg mellette Castiel miközben a porfelhőt kémelelte és megrázta a kezét, hogy valamennyire megtisztítsa a kezét a démon vérétől.

- Hova gondolsz? Még szép, hogy kifeküdt! Nincs az az isten, hogy ez még mindig harcképes állapotban van. - Mondta magabiztosan majd elvigyorodott.- Ezzel Luze bácsi letudva, jöhet az a Reiga fazon. 

- Inkább keressük meg Lysander és Leonardot, alaposan elkeveredhettek ebben a kastélyban.. Már rég itt kéne lenniük. 

Sóhaj.- Most tényleg azt várod, hogy bújócskázzunk velük? - Nézett rá unttan mire a farkas morgott és kivillantotta fogait mely egyértelmű választ adott.- Jól van, jól van.

- Ha itt gáz van Luka úgy is elintézi, ezt igazán rábízhatjuk, a társaink megkeresését viszont nem. Na mozdulj hercegnő. - Lökte meg.

- Kit neveztél te herc-- - Ekkor alaposan megremegett a föld és maga az egész kastélyszerű építmény.- Mi a..?

Lysander ~ Leonardo, 10 perccel korábban

Lysander áttörte a hatalmas ajtón lévő akadályt ami alapjaiban megmozgatta az egész kócerájt. Leonardo odalépett a ziháló sráchoz, megveregette a vállát, hogy ügyes volt és jó munkát végzett. Miután a vámpiri nagyjából magához tért kiegyenesedett és vett egy jó nagy levegőt, alaposan végigmérte a betört ajtót.

- Menjünk. 

Indult el Leo nagy és határozott léptekkel előre majd maga mögé pillantott a megszeppent srácra aki csak pár percre rá kapott észbe, hogy el kéne indulni és meg kéne lesni, hogy mi is az a valami amit ennyire elzártak mindenki elől. Kissé megrázta a fejét majd Leonardo mellé ért és végül együtt léptek a hatalmas terembe ahol hihetetlen nagy világosség volt egy bizonyos gömb miatt ami a terem közepén begett fent a magasban, körülötte különböző tárgyak lebegtek. Az egész gömb alatt a padlón egy hatalmas mágikus kör feküdt ami gondosan meg volt rajzolva és a körívében lévő ige sem egy amatőr ideolvasótól vagy egy nekromatától származott, egy isten igéje volt. 

- Ez meg mégis micsoda? - Döbbent le Lysander miközben alaposan megnézte a gömböt, feltűnt neki, hogy kavarog benne valami. 

- Egy dimenzió tartó gömb. Már jóideje nem használnak a mágusok ilyen techinikát a bonyolultsága és az érzékenysége miatt. - Kezdte el magyarázni.- A gömb belsejében vagy egy elzárt lélek van vagy pedig a fenntartó hátralévő életének nagy része és az ereje töredéke, ez azrt is fontos mert ez tart fent mindent. A körülötte lebeő tárgyak a 12 szent angyal ereklyéi amit nagy valószínűséggel ellophattak... A mágikus kört nem egy egyszerű mágus rajzolta, látszik, hogy egy komolyabb idéző vagy éppen egy isten, esetleg istennő rajzolta fel és mondott rá védőigét. 

- Reiga képes lenne önmaga egy ilyen felállítására? 

- Fogalmam sincs. Ha igen, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz, aki ekkora erővel bír egymaga az majdnem legyőzhatatlen a mi szemszögünkből, hiszen nem vagyunk magasrangú lények. 

- És ha volt segítője? Akkor mi van? Két ellenséggel kell szembenéznünk aki lehet, hogy egy teljesjogú isten? - Lepődött meg Lysy már magán a kérdésen is. 

- Akkor az azt jelenti, hogy van egy áruló az istenek között... - Lett komoly a tekintete... Nos. Elkéne döntenünk, hogy mit kezdjünk ezzel itt. 

- Gondolom ha megsérül a gömb összedől az egész hely úgy ahogy van. 

- Pontosan. Ezért kell nagyon átgondolnunk, hogy mit és hogyan fogunk itt csinálni. Egy rossz mozdulat vagy félrecsúszott ide megölhet mindenkit. 

- Azt mondtad, hogy kétféle módon nyerhet energiát a dimenzió, vagy lélek bezárással vagy az idéző energiája által. Ha megtudnánk csak egy csikit karcolni vagy repeszteni a gömböt, akkor még lenne időnk kivinni mindenkit mielőtt összeomlik minden, nem? - Vetette fel a vámpiri mire Leo hátrenézett rá döbbent arccal, amolyan " ezt meg, hogy a rákba szülted meg ilyen rövid idő alatt?" nézéssel. 

- Végül is nem olyan rossz ötlet... De jobb lesz ha én lövöm meg, még a végén nem úgy sülnének el a dolgok ahogy eltervezted.

- Ez csak egy ötlet volt, nem azt mondtam, hogy márpedig ezt kell csinálnunk. - Lépett oda Leonardo mellé, de az már addigra becélzott és eldobta a jégszilánkját ami célt is ért, ám belefúródott a gömbe. Abban a pillanatban hatalmas rengés rázott meg mindent. A gömb üvege elkezdett lassan megrepedni és a körülötte lévő tárgyak is kezdték elveszíteni fényüket.- Mert te pontosabban célzol, ugye? - Kérdezte unottan.

- Pofa be, futás! - Kapta el a srác karját majd sprintbe kezdtek.- Kicsit felgyorsítottam az eseményeket, ennyi az egész, oké?! Most az a legfontosabb, hogy szóljunk a többieknek!

Monami ~ Kai ~ Reiga

Mindeközben a három régi barát egymás ellen harcolt minden rejét beleadva a küzdelembe, hogy végleg eldöntsenek mindent egymás között. Az igék egy idő után összemosódtak éppen úgy mint a józan ész, már mindnki csak arra gondolt, hogy mi lesz ha ő fog nyerni. Luka feszülten figyelte az eseményeket, készen állt, hogy bármikor közbeavatkozik. 

- Mond Monami, mégis honnan van ez hatalmas erő? Csak nem a gyülöletből melyet irántunk érzel? - Kérdezte meg Kaito miközben támadást indított.

- Képzeld el, nem onnan van. - Válaszolta teljesen higgadtan majd hárította a támadás azon részét ami őt érte volna el. 

- Nem mindenki olyan gyenge, hogy csak a gyülöletből legyen ám ereje! - Vágta rá gúnyosan Reiga majd ő hárítás helyett azonnal visszatáőmadt.- Ő nem olyan mint te!

- Remélem a következő életetekben majd megjön az eszetek! - Kiáltotta Mona nagyon is komoly hangon feléjük majd nagyobb támadásra szedte össze az erejét. Már nekiláott volna az igemondásnak mikor hirtelen elakadt a lélegzete, teste nem éppen úgy mozgott ahogy kellett volna. Térdre rogyott.

- Ezt talán nekem kéne mondanom..! - Kapott a lehetőségen egyből Kaito majd megjelent mögötte a vörös sáránya. Egyből megjelent a lány előtt Luka és a sárkány felé tartotta jobb  karját.

Az, ki a sötétségben vergődik,

Vesd be minden erőd, s nyelj el mindent!

Medus Gildren!

Jelent meg a lila védőkör előttük. A szőkeség elvigyorogott majd lapozott a könyvében pár oldalt és egy erősebb ráolvasást mondott el. A sárkány kitátotta száját, nem kis erővel lövelte feléjük az energia gömböt. Luka egy ideig tartotta magát majd hirtelen megrepedt és végül összetört a fal. Luka komoly sérüléseket szenvedett és a földre rogyott. Pont ekkor indult volna a két vörös viszont látva a történeteket meggondolták magukat és rögtön segíteni indultak.

- Sajnálom srácok.. - Fordult feléjük Kai sákányostul.- Ideje, hogy végre ti is nyugtonmaradjatok. 

- Ne csináld már Kai! - Üvöltötte Axar.- Elment az eszed?!

- Ellenkezőleg, most jött végre meg! Már az elején el kellett volna mindent rendeznem. - Vicsorgott mire rájuk uszította a sárkányát.

- Uyveru! - Irányította oda sárkányát Reiga. A kék sárkány elkapta a vörös nyakát és egészen a falig tolta el a fiúktól.- Majd akkor rendezz itt vérfürdőt ha már engem megöltél, világos? Amíg én lélegzem én vagyok az ellenfeled, tanuld már meg! 

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg akarsz majd halni, de legyen! Csak is a te külön kérésedre előbb véget vetek az életednek! - Támadt vissza.

- Ebbe meg mi ütött...? - Képedt el Axar és nézte ahogy harcol Kai és Reiga.

- Fogalmam sincs, de most nem ez a legjobb alkalom, hogy ezen agyaljunk. Luka megsérült és Monami sincs a legfényesebb állapotban. - Azzal megindult volna.

- Axar! Castiel! - Jelent meg a két lemaradt fiú az egyik folyosóról kiérve. Odarohantak hozzájuk.- Hatalmas nagy baj van.. - Lihegett Leonardo.- Ezt a helyet, egy dimenzió gömb tarja fenn... 

- Ami most megsérült, és már nincs sok időnk, hogy kijussunk innen.. - Fejezte Be Lysander majd meglátta Lukáékat.- Ti meg miért nem segítetek nekik?! 

-Mert lefoglaltatok!!

~~~

- Luka.. - Ebickélt oda lassan Mona a démonhoz aki kissé nyöszörgött, a mellkasát fogta és próbált kiegyenesedni. 

- Semmi bajom, ez csak egy kis karcolás, egy semmiség. - Felé tekintett.- Ne aggódj miattam..

- Persze, könnyű ezt mondani.. Ti pasik mind olyan egyformák vagytok ilyen téren, ez már szinte ijesztő és bizar. - Nézett rá unottan ám tekintete lassan ellágyult, kezét a hátára tette.- Ha akarod meggyógyítalak.

- Nem. Így is sok erőt használtál fel, nem tudod még rendesen irányítani a benned áramló hatalmat. Különben is, én vagyok az alvilág ura.. A démonok királya. Ennyi meg se kottyan. - Nyugtatta meg a lány, vagyis csak próbálta. Idő közben odaértek a többiek és felvázolták a helyzetet és a lehetőségeget.

- Megnyitjuk a portált, de ha feltűnik nekik, utánunk fognak jönni vagy megpróbálnak megállítani minket, annyi időnk meg nincs, hogy lerendezzük őket. - Nézett komolyan Leo Lukára.

- Akkor feltartom őket.

- Mi? Nem! - Akadt ki Monami.- Nem engedem, így is túl sok sérülésed van, ha most leállsz velük harcolni az az életedbe is kerülhet! Sőt, az is lehet, hogy nem tudsz utánunk jönni időben.. - Majd csak a fejét rázta.- Nem Luka, ne csináld.. 

- Figyelj csak.. - Tette két kezét a vállaira.- Vagy egy vagy mindenki. Egyszer már elvesztettelek a tehetetlenségem miatt, másodszorra nem fogok ebbe a hibába beleesni, most mindent meg fogok tenni azért, hogy te élhess... - Majd a pillanat hevében és a jelent még drámaiabbá tétele miat megcsókolta ami mindenkit elég rendesen megdöbbentett, szó szerint mindenkit.- Van, hogy le kell mondanod a saját boldogságodért, hogy a szerettednek jobb legyen. Castiel. Vigyázz rá. - Állt fel kissé imbolyogva.- Ha nem véded meg, búcsút mondhatsz azoknak ott a lábaid között, világos? 

- Chh! Nem kell kétszer mondani, meg ez amolyan alap dolog.. Említeni se kellett volna. - Hajolt le majd felvette a lányt.

- Luka.. Luka! 

- Igyekezzetek! - Emelte fel a hangját a démon majd elfordult tőlük.- Érjetek ki egyben..

Szólítalakősi szent szavakkal, megidézlek a feneketlen sötétségből.

Előhívlak az öröklét szövetéből a szerződés szerint, mire vérünkkel esküdtünk.

Jöjj hát elő a kénköves lángokból, hogy véred áldozd az enyém mellett!

Mutasd meg erőd sötét utadnak és szegődj mellém!

Éledjen újjá hatalmad!

Izzon fel szemeidben a láng!

Felelj hívásomra, Szörnyek Királya!

Salamander!

- Luka!

Leonardo és Lysander megnyitotta a portált ami kivezeti őket ebből a dimenzióból. Monami hiába kapálódzott és ordított, Axar és Castiel elkezdték átvinni a kapunk. Az utolsó amit mindjájan láőttak az az volt, hogy a három férfi harcolt és súlyosabbnál súlyosabb sebeket ejtenek a másikon amíg végül a portál azon vége eltorzult és hirtelen kidobott mindenkit egy másik helyen. 

~~~~~~~~~~~

Mikor magukhoz tértek már a Lelkek városának főépületében voltak, ott ahol leges legelőször a kezdetek kezdetén. Eregon rohant feléjük több emberrel maga mögött.

- Lássátok el a sérüléseiket, gyorsan! - Utasította az embereket majd ő maga Monamihoz ment és letérdelt hozzá, karjaiba vette a lányt aki csak üres tekintettel nézte az öreget.

- Luka.. - Györdült végig az arcán egy könnycsepp.

- Gyermekem.. - Halkult el az öreg hangja majd Mona számára elsötétült minden......