5.füzet - Halálistenek

Monami értetlenül nézett ez előtte álló fiúra. Teste megdermedt, egy kisebb izzadság csepp futott végig arcán s ezt egy nagy nyelés követte. Sejtése se volt, hogy mit akarhat a srác a lelkével, azaz vele. Castiel és Lysander csak állt mozdulatlanul, mindkettőjük tekintete Monamin volt. A levegő hideg volt, oly annyira, hogy szinte látszódott a lehelletük. Az ablakokon jégvirágok kezdtek nőni, a falakon is látszódott, hogy a dér fokozatosan meghódítja magának a teret. 

- Bocs, de a lelkem nem olyan dolog amit csak úgy el lehet vinni. - Mondta Monami olyan határozottam ahogy csak tudta. - Hihetetlen, a tekintete teljesen megdermeszt. Semmilyen érzelmet nem tudok kiolvasni belőle. Olyan tekintete van.. Mint aki képes hidegvérrel gyilkolni! - Formálta magában a gondolatait. 

- Nem nagyon kérdeztem a véleményed. - Válaszolta unott pofával, de mégis komoly hangon. - A lelked túl régóta van itt az élők világában, mivel eddig önszántadból nem mentél át a Megváltás kapuján, most én saját kezüleg foglak átvinni. 

- Oh, hát bocs, de én semmilyen "Megváltás" kapujáról nem tudok. Különben is, nem tudom, hogy mi azzal a problémád, hogy itt vagyok már lassan egy éve.. Nem zargatom az élőket, ők elfogadtak szellemként, különben is lassan elmegyek... 

- Oh igen, lassan.. A karddal akarod elvágni.. - Majd hihetetlen sebességel hirtelen Monami előtt termett s megfogta az a láncot ami a mellkasából lógott ki. (UI.: általában nem lehet látni a lélekláncokat, de ha egy halálisten hozzájuk ér, vagy a tulajdonos azt akarja akkor megjelennek)- Ezeket a láncokat? 

- ?! - Kapott oda hirtelen a lánhoz, a fiú kezéhez. (UI.: azt elfelejtettem megemlíteni, hogy ezek baromira fájnak)- Eresz! Eressz már! - Üvöltötte az arcába, de a fiú úgy tűnt nem reagál. A két fiú már meg akart indulni feléjük mikor a srác feléjük nézett. Egy hatalmas jégfal keletkezett Monami és a fiúk között a padlótól a plafonig. Átláttak a jegen, de átmenni nem tudtak. 

- Ostobák, azért egy halálistennel ne akarjatok szembeszállni. - Vigyorodott el majd visszafordult a lányhoz.- Te pedig most velem jösz, ép elég galibát okoztál már nekünk odaát. 

- Egy fenét! Amúgy is, semmi közöm hozzátok! Azt se tudom, hogy ki vagy, vagy kik vagytok! Szóval engedj szépen el te villogó szemű sátán fattyú! - Erre a srác nem szólt semmit, az a tipikus ér a fején nekiállt mozgolódni.- Hogy mit mondtál? 

- Na szerinted? Nem vagyok én üzenet rögzítő, hogy kántáljam amit mondok! Figyelj oda, hogy mit mondok villogó. 

- Na vigyázz a szádra hófehérke! 

- Mert mi lesz nagyfiú? - Majd melle alá fonta karjait. A srác egy ideig nézett még rá majd nem bírta ki, hogy ne szóljon vissza Momonak. Nagy civakodásba kezdtek amit a jégfal másik oldalán lévő páros nem értett. Csak azt látták, ahogy ordibálnak egymással (UI.: igen, hangok ninscenek :3 ) Egymásra néztek majd vállat vontak. Lysander egy ideig várt majd kopogott a falon, hátha reagálnak rá. Semmi. Castiel nem bírta tovább majd ütni vágni kezdte az üveget. Ekkor felfigyeltek a két srácra. 

- Nem küldhetem őket haza? Utána folytatjuk ezt a tusát.. - Vetette fel Monami, hogy mentse magát de a fekete hajú nem dőlt be neki. 

- Ne is próbálkozz. Már nyitom is a portált.. - Mondta majd szorosabban fogta a lélekláncot. 

- Hé! - Szisszent fel Momo. 

A srác elkezdte mondani az igét miközben szorosan tartotta maga mellet a lányt. A padlón egy kéken világító mágikus kör jelent meg, s ez a kör szélén volt egy plusz csík amiben a holtak nyelvén írott szöveg volt. (UI.: mondjuk ez egész tele van szöveggel, na mindegy ^^" ) Monami mikor nagyjából lefordította a szöveget izegni mozogni kezdett, ahogy tudta húzta magát. Castiel és Lysander a falra tapadt, segíteni akartak neki. Tovább mondta az igét egészen addig míg meg nem jelent teljesen a portál. A srác erősen fogta, nem hagyta, hogy meglépjen. - Nem hiszem el, mindig enyém a piszkos munka! Axar sosem dolgozik, csak lógatja a lábát.. Na majd ha visszaérek..! - Ekkor Monaminak sikerült kihúzni a láncot fogvatartója kezéből, futásnak eredt. Kettőt pislogott a fekete hajú majd már eredt is utána.

- Áljj meg! Ne csinálj nagyobb bajt, Monami Cronwe ! -Kiálltotta utána.

- Dehogy csinálok, csak mentem a hátsóm ! - Mondta miközben belejött a sprintelésbe. 

- Ahogy akarod! Tsumetai arashi ! (Jeges förgeteg) 

 

Eközben a kapu túloldalán...

 

A torony legfelső nagytermének egyik ablakában nyugisan üldögélt a hosszú vörösesnarancs hajú srác. Némán ücsörgött miközben nézte a holtak városát, nézte, ahogy az ott lévő lelkek élik napjaikat. A nagy csendet az óriási vén ajtó nyikorgása bontotta fel. Lassan és nehézkesen nyílt ki a nagy faajtó mely arany minkákkal volt díszítve. Egy magas, hosszú szakállú köpenyes öregember lépett be rajta kinek jobb kezében egy óriási bot volt. A fiú felemelte a fejét majd felé pillantott, mikro észrevette, hogy ki is az a személy leugrott az ablakból.

- Nocsak! Eregon mester! Minek köszönhetem, hogy me-- - Ekkor az öreg egy jó nagyot ütött a vöri fejére.

- Már megint Leonardot küldted az élők világába? - Kérdezte mély hangján komolyan, ami most eléggé ijesztő volt. 

- Ő akart menni... - Fogta a fejét nyösszögve s a válaszért kapott mégegyet.- Au! Ezt most miért is kaptam?! 

- Mert lusta vagy Axar! - Azzal odament az ablakhoz.

- Chh! Egyszerűen csak utálom az embereket.. - Mondta miközbe még fejét vakargatta, ő is odament az ablakhoz az öreg mellé. 

- Utálod? Hm.. - Kezdte el az a tipikus szokást az öregeknél, simogatni a szakállát.- Pedig valaha te is..-

- Tudom, tudom. Én is ember voltam régen.. Számtalanszor elmesélted már a körforgást nekünk.. Nekem.. De akkor is utálom őket. Ez ellen te sem tehetsz, te is tudod, ilyen vagyok és kész. 

- Ezzel tisztában vagyok. De ha ennyire utálod őket, akkor miért lesed a lányokat a gömbödben? 

- Az teljesen más! - Vörösödött el a srác majd karba tette kezeit.

- Más? Pedig ők is emberek, olyan minberek mint a fiúk, teljesen, hús vér emberek. 

- Nem lehetne másról beszélni?! - Akadt ki Axar.- Különben is csak azért jöttél, hogy ezzel zargass? Nem! Tudom, hogy van hátsószándékod, neked mindig van.. - Erre az öreg elmosolyodott. Bólintott.

- Eléggé jól ismertek. 

- Mivel már vagy 200 éve itt melózunk.. 

- Az a lélek. Monami Cronwe.. Különleges lélekkel van most dolgotok. 

- Várjunk egy percet. Dolgunk? Bocs öreg, de azt Leo intézi, nekem a csajhoz semmi közöm.. 

- Ez kettőtök munkája. Az a lány furcsán halt meg, nincs feljegyezve az irattárban, semmi sincs írva a füzetébe, csak az utolsó nap amikor élt. Meg aztán.. Pont akkor halt meg, mikor pár gonosz lélek átszökött az élők világába. 

- Gondolod, hogy egy olyan dög ölte meg? Kizárt.. 

- Ezt kell kiderítenetek.. - Nézett komolyan az öreg Axarra. A vöri csak állt unott pofával majd sóhajtott. 

- Értettem.. De ezért plusz szabadnap jár. - Kötötte ki.

- Még, hogy plusz?! Folyton csak lógsz a munka alól! Örülj neki, hogy nem helyeztetlek át az élők világába halálfeljegysózőnek! - Ekkor kapott észbe. Kikerekedtek a szemei majd már pakolta is a cuccait.

- Én nem megyek az élők világába. Hoho, álmodjatok róla vének! Inkább megyek hajtani azt a csajt mint, hogy ott koptassama hátsóm a haláljegyzetek felett! 

Majd már ki is sprintelt a főportálhoz. Az öreg elmosolyodott majd tovább nézte a várost miközben simogatta ösz szakállát. - Sose változnak ezek ketten.. Mint két tojás.- Elmélkedett.