6.füzet - Így lett a baj

- Dehogy csinálok, csak mentem a hátsóm ! - Mondta miközben belejött a sprintelésbe.
- Ahogy akarod! Tsumetai arashi ! (Jeges förgeteg) - Ebben a pillanatban Monami bal lábánál ami éppen a földön volt jég képződött ami gátolta a tovább futásban, a hirtelen jött akadály miatt szép nagyot puffant a földön.
- Ez fájt.. - Motyogta majd valahogy sikerült felkecmeregnie a földről s dühösen a fiú felé fordult.- Befejeznéd ezeket a jeges technikákat?! Kezdenek az agyamra menni!
- Én mondtam, hogy ne fuss.. - Azzal odament a lányhoz majd szorosan megragadta két csuklóját.- Most pedig akár tetszik, akár nem, velem fogsz jönni.
- Mióta illik így bánni egy lánnyal? Faragatlan tuskó! - Mondta dühösen majd rángatózni kezdett hátha kiszabadul a fiú fogságából.
- Hogy én faragatlan? Én igen is rendesen bánok a lányokkal. - Jelentette ki kissé sértődötten.
- Oh igen? Akkor velem miért bánsz így? - Szúrós tekintetével fürkészte a fiút aki elkapta tekintetét.- Kamu!
- Azért mert ellenkezel, ha elsőre szót fogadsz ez mind elkerülhető lett volna.
- Nem vagy az apám! Ki vagy te nekem, hogy szót fogadjak? - Leonardo már vissza akart szóli mikor felfénylett a portál. Mindketten a kapu felé néztek nagy és kíváncsi szemekkel. Kis idő múlva Axar lépett át rajta zsebre tett kezekkel majd a szokásos beállását vette fel s intett Leonak.
- Hali! Hogy haladsz? - Nézett végig rajtuk majd a lány felé pillantott és elmosolyodott. Odament hozzá majd átkarolta a vállánál.- Ejnye Leo, nem illik így viselkedni egy lánnyal, meg aztán te nem szoktál ilyen durva lenni.. - A fekete hajú srác csak meglepetten nézett rá majd visszazökkent a jelenbe.
- Mit keresel te itt? Mondtam, hogy elintézem egymagam, nem kell a segítséged.
- Nekem pont az ellenkezője tűnt fel, igen is kell a segítségem. - Mosolygott rá majd le Monamira.- Szóval te lennél az ? Hm.. Mindig szép lányokat szemelnek ki a tanács tagjai.~
- ... Ha nem veszed le rólam a kezeid nem garantálom az épségüket.. - Nézett rá fagyosan és komolyan Monami mire Axar vállat vont.
- Segítség? Szerintem megint seggbe lettél rúgva amiért nem csinálsz soha semmit.. - Sóhajtott majd feloldotta a jegyet Momo lábánál. Mikor feltűnt a lánynak, hogy szabad az út futni akart ám Axar gyorsabb volt így ölbe kapta a lányt.
- Lehet, de megérte átjönni. - Majd elindult a lánnyal a kapu felé. Monami mikor visszatért döbbenetéből kapálózni kezdett.
- Tegyél le! Tegyél le! Mégis mit képzelsz?! - Üvöltötte majd hirtelen kikerekedtek a szemei, lélegzete elakadt, teste szinte megdermedt. Axar mikor látta, hogy valami nem oké megállt vele. Ekkor minden irányból kifeszültek a lány lélekláncai s szikrázni kezdtek, a sok lánc mind Momo mellkasán találkozott és ott olvad össze. A kapu vonzani kezdte a lány testét viszont minél közelebb volt a láncok annál erősebben szikráztak és feszültek.
- Mégis mi köti őt ennyire ehhez a világhoz? - Pislogott a vöröske majd a kapura nézett.
- Fogalmam sincs, de nem biztos, hogy jó ötlet ilyen erős kötés ellenére is átvinni.. - Majd kezét a láncra tette a srác s azon nyomban megcsapta az áram. Ekkor eltűnt a jégfal ami elválasztotta tőlük Castielt és Lysandert. A két srác felállt majd csak nézte őket, hisz semmit se tudtak tenni, ha megmozdulnak ők is úgy járnak mint Leonardo. Nyöszörögve felállt majd leporolta magát.- Elég nagy energia van a láncokban az tuti..
- ... Az öreg biztos tudta, hogy mi a helyzet. Vigyük. - Mikor a kapuhoz értek Monami szeméből már patakokban folytak a könnyei, nehezen vette a levegőt, fájdalmasan felnézett Axarra aki lehunyta a szemeit.- Hamarosan vége a szenvedésednek.. - Majd amint át akart lépni a kapun az felfénylett majd egy  égig hatoló fénysugár csapott fel, mikor az eltűnt nem halasztódott más csak egy hatalmas robbanás. Az utolsó amire mind emlékeztek, hogy hirtelen minden nagyon világos lett majd onnantól kezdve semmi..