9.füzet - Állatkert az iskolában, mi van mindenkivel?

 

Az ajtó alatt beszűrődő fénynél látni lehetett, hogy ott áll valaki. Először csak némán, csendben teltek a percek..  Majd az ismeretlen hirtelen ráfogott a kilincsre és egy gyors mozdulattal benyitott. Monami hirtelen összeszorította szemeit és csak remélte, hogy felébred a valósnak tűnt álmából, ám nem egészen ez történt. 

-Mégis mit húzod az időt itt? Én is jönnék ám végezni a reggeli dolgaim. - Mondta egy morcos hang ami közelebb lépett hozzá.- Hé, figyelsz te rám? - Tette kezeit a lány vállára majd kissé megrázta. Monami felnyitotta szemeit. Egy kék szempár nézett vissza rá, arcába rendezetlenül szőke tincsek lógtak.  Jobban megnézve a vele szemben lévő arcot rémült tekinteté ismét a mély döbbenet váltott fel. 

- Kai? - Suttogta majd szemei könnyesek lettek. A fiú értetlenül nézett rá. Sóhajtott egy nagyot majd közelebb lépett hozzá és magához ölelte. Monami nem bírta ki. Könnyei elöntötték szemeit s zokogni kezdett.- Kai! - Belemarkolt a fiú felsőjébe majd csak sírt. A fiú gyengéden simogatni kezdte a fejét. 

- Semmi baj Mo, semmi baj.. Biztos csak rosszat álmodtál. - Lehunyta szemeit, a fejében kavargó gondolatok annyira elragadták, hogy észre se vette szavak csúznak ki ajkain..- Biztos.. - Miután Kai megvigasztalta a lányt, kitolta a fürdőből.- Most én jövök. - Mondta vidám hangon. Monami mire felfogta addigra már be is csukódott az ajtó. 

- Hékás! - Fordult vissza, de csak a fa ajtóval tudott farkasszemet nézni. Nagyokat pislogott majd sóhajtott. Visszaindult a szobája miközben ajkaira halvány mosoly telepedett. A szobába érve megállt a hatalmas ruhásszekrény előtt. - El sem hiszem.. Éreztem. Éreztem ahogy dobog a szíve, éreztem, ahogy lélegzik, éreztem az illatát. - Boldogan kezdte el bújni a szekrény tartalmát. Kiválasztotta a ruháit majd felvette. A tükörben nézegette, hogy a kiválasztott darabok tényleg összeillenek-e. - Fogalmam sincs, hogy hogyan történt, de örülök, hogy minden a régi. Az is lehet, hogy a szellemlétem volt az álmom. - Majd gondolatmenetét a fiú zavarta meg azzal, hogy mögé állt. 

- Nocsak! Nocsak! Nincs ehhez kissé hideg? Szoknyát ősszel? - Majd elvigyorodott és elkezdte felhúzni az anyag szélét. Momo egyből elvörösödött. Kikapta a kezéből anyagot és elhátrált. 

- H-Hülye! - Mondta vörösen és kissé durcisan mire Kai csak vidáman felnevetett.- Egy bátynak nem illik így viselkedni! - Hurrogta le szemrehányóan. 

- Oh~ Jól van, jól van, nyugi. - Nevetve leült a lány ágyára és csak nézte.- Na, ne legyél már ilyen, csak vicc volt. Mondjuk tény, hogy eléggé hideg van már odakint. Nem egészen jó ötlet szoknyába menned, a végén még beteg leszel. - Majd kezét a mellkasára tette és érzékien elkezdett színészkedni. -Mint bátyád felelőséggel tartozok érted. Különben is ha anyuék meg tudják, hogy nem vigyázok rád eléggé én leszek elpicsázva, szóval légy jó kislány és fogadj szót a bátyókádnak. - Momo némán nézte a nem várt jelentet. Egy ideig igyekezett visszafogni magát, de végül feladta a harcot és kitört belőle a röhögés. 

- Rendben. Na addig sipirc kifelé. - A fiú bólintott majd elindult ki, de mielőtt kiment volna visszafordult az ajtónál.- Cuki a rózsaszín bugyid, bár a kék jobban áll~ - Majd becsukta az ajtót nevetve. Momo még vörösebb lett. Megragadta az első keze ügyébe kerülő tárgyat amit az ártatlan ajtónak hajított. Szerencsére csak egy párna volt.. Miután lehiggadt befejezte a reggeli készülődését. Gyors léptekkel lement a lépcsőn majd megállt a bejárati ajtóban. 

- Elmentem! - Hadarta majd kiviharzott a házból. Kai az ablakból nézte komoly tekintettel. Mikor már alig látta feltört belőle egy gondterhelt sóhaj, aztán ő is a dolgára indult. 

 

 

 A tükörbe nézve hirtelen még ezt is elfelejtette, hogy fiú-e vagy lány. Közelebb hajolt a tárgyhoz, hogy látja-e azt amit.. Vörös hajszerkezét most két fekete fül díszítette. Ekkor lekapta törölközőjét majd hátranézett. Látta, hogy a két fülecske mellé adtak egy bónusz farkincát is. A döbbenet a tetőfokára ért.. És jött a szokásos környéket felverő üvöltés.- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - Kikerekedett szemekkel nézte a mozgó kis farkincáját majd meghallotta a telefonja csörgését. Visszacsavarta a törölközőjét majd a szobájáig meg sem állt. Felvette a telefont. -Lysander! 

- Castiel! - Mondták egyszerre egymás nevét majd hirtelen elhallgattak. Lysy sóhajtott.- Veled is történt valami furcsa?  

- Furcsa? Hm, had gondolkozzak kicsit... Konkrétan Démon beszél, valahonnan kinőtt két  szőrős fülem és egy plusz farkam, szerinted ez furcsa?! - Hadarta majd leült az ágyára.- Tuti Monami csinált megint valami hókusz-pókuszt! Áh az a lány, csak kapjam el ma a suliba.. -Morgolódott. 

- Hm.. Lehet, de az is lehet, hogy az a nagy fény az oka. Minden esetre, akkor takard el a füleidet és a farkad, a suliban megbeszéljük, hogy hogyan tovább.  

- Mond, veled mi történt?  

- Hogy is mondjam.. A bőröm jéghideg és egész éjjel fent voltam, a fény pedig úgy néz ki legyengít. A hűtő tele olyan dobozokkal amibe vér van, a szemfogaim tűhegyesek, szóval én nagy valószínűséggel vámpír lettem. Asszem..  

- De ha csak te lettél ilyen, akkor a hűtőtöknek normálisnak kéne lennie, nem? - Vakarta a fejét értetlenül a vörös a vonal innenső végén.  

Mély sóhaj. - Fogalmam sincs, de nagyon nem tetszik ez  helyzet. Öltözködj és gyere a suliba. A próba teremben találkozunk, ott mindent megbeszélünk, rendben?  

- Ja. - Majd kinyomta a telefont. - Remek, már Lysander is UFO lett.. Remélem hófehérke jó magyarázatot tud adni mindenre. - Felállt majd a szekrényéből elővette a szokásos szerelését és jött a könyörtelen öltözködés. Felvette a nadrágját de a farkincája valahogy nem akart nyugton maradni.(UI.:Nem félre érteni emberkék )- Ne szórakozz, ott bent maradsz, te..! - Majd betuszkolta nadrágjába és szorosan meghúzta farmerja övét. Felvette a pólóját és dzsekijét, majd elkezdett túrkálni a szekrénye káoszában, hogy találjon egy sapkát ami eltakarja szőrős szerezményeit.  Mikor talált egyet felhúzta és úgy igazította füleit, hogy azok ne nagyon látszódjanak.- Na így már kinézek valahogy.. - Nézett a tükörbe majd elindult a suli felé. 

 

 

Monami nagy léptekkel haladt az iskola felé mikor meglátta Castielt. Elmosolyodott és integetni kezdett neki. 

- Castiel! - A srác felemelte a fejét mikor meghallotta az ismerős hangot. Meglepéssel konstatált a látvényt. Tök érteles arckifejezése lett.. 

 - Ide kint vagy? Lehetséges ez..? - Motyogta magának majd mikor odaért a lány végignézett rajta.- Monami?  

- Mégis ki más? - Fonta össze karjait majd feltűnt neki a sapka.- Hát ez minek? Rossz hajfesték vagy mi? - Vigyorgott mire a srác csak morgott. 

- Egyáltalán nem! Valamit nagyon elrontottál és azt akarom, hogy hozd helyre..!  

- Elrontottam? - Nézett rá értetlenül.- Mégis mit? - Castiel körbe nézett, de inkább úgy döntött biztonságosabb ha majd a próbateremben veszi le sapkáját.- Bent megmutatom. 

- Jó akkor menjünk is be minél hamarabb.. - Mondta a hirtelen megjelenő Lysander. A másik két tag ugrott egy nagyot mikor a srác a semmiből került oda. A szokásos öltözetét egy napszemüveg és egy fekete esernyő díszítette.- Valami gond van?  

- Nem, semmi.. - Mondta a lány majd sóhajtott.- Oké, menjünk be és rágjuk át, hogy mi a rák is történt tegnap éjjel.. 

Elindultak mind a hárman. Mikor kinyitották az ajtót nem várt dolog fogadta őket. Szinte az összes diák valamiféle lény volt. A három ribizli múmia, Nathanielnek macska fülei és farka volt, Irisz és Viola mögött virág szirmok maradtak, valamint mindenki más furcsa volt. Momo nagy szemekkel nézte őket. 

- Misztikus lények lettek? - Ám amint ezt kimondta Axar futott felé a folyosó végétől. 

- MO-NA-MI! - Ugrott a nyakába.- Hál' istennek semmi bajod, már azt hittem a portál elnyelt! A főnök tuti a a tökünkre lépett volna, meg a házsártos majos is..  Áh, az eszem meg áll, micsoda bolondok háza lett ebből a helyből! Komolyan, csak te maradtál~ - Ölelgette egészen addig amíg hófehérke le nem ütötte finoman arra célozva, hogy az ismeretségük nem érte még el az ölelgetős bizalmi szintet. 

- Fékezd magad, te perverz állat! - Fújtatott. 

- Nos, ha már így ti is megjöttetek, keressünk egy nyugodt helyet tőlük távol.. Úgy néz ki hatalmas bajban vagyunk. - Mondta komoly hangon az Axar mellé lépő Leonardo.